Karácsony napján nem kellett dolgoznom,így picit aludhattam
tovább a megszokottnál. Sajnos Hanako a mai nap is dolgozik,de remélem,hogy
hamar végez.
Álmos fejjel keltem ki az ágyból és a pizsamámban ,ami egy szürke nadrágból és egy fehér topból állt,nekiláttam reggelit készíteni. A nyugati országokban ez egy nagy ünnep,amikor sütnek, főznek és megajándékozzák egymást. Anyával mindig tartottuk a karácsonyt,mivel neki európai felmenői voltak. Felütöttem a szakácskönyvet és próbáltam azokat az ételeket elkészíteni,amiket annak idején anya állított ilyenkor össze.
- Te mit csinálsz? –jött felém tökéletes öltözékben Shin. Fekete farmere és fehér pólója tökéletesen keretezte vékony,ám formás alakját,menő külsőt kölcsönzött neki a fekete ing,amivel feldobta öltözékét. A haja kezdett egyre hosszabb lenni,aminek kifejezetten örültem.
- Próbálok főzni valamit! – válaszoltam egyszerű őszinteséggel,mert tényleg nem tudok főzni. - Meg kóstolod?
- Muszáj?- fintorgott rám egy nagyot ,pár méterről is láttam az arcán hogy egyáltalán nincs kedve megenni a főztöm.
- Légy szíves! –tettem össze a két kezem.
- Ha meghalok visszajövök kísérteni! –lépett a tűzhely elé és belekóstolt a szószomba, a reakciójából láttam,hogy nem tetszik neki és már nyújtottam is felé a pohár vizet.
- Te tényleg meg akarsz ölni! Neked nem való fakanál a kezedbe,maradj a seprűnél… ahh – nyújtotta ki a nyelvét. - Jobb ha megyek,nem sokáig leszek! Mire kész lesz a reggeli hazaérek!
- Vicces vagy,míg hozzád nem vágom az edényt!
- Nyugi-nyugi,az idegesség árt a szépségnek! – nevette el magát.
- Ajshhh gúnyolódsz? Inkább menj!- ordítottam rá az utolsó szót.
Elkeseredésemben belevágtam az edénybe a fakanalat…
- Miért vagy ideges?- érkezett a hang a hátam mögül,mire összerezzentem.
- Hong Ki? Segíthetek?
- Ezt én szerettem volna megkérdezni! Shin távozott az előbb és azt mondta,hogy mérget kotyvasztasz… Gondoltam,hogy főzöl! – mosolyodott el.
- Ajshhh- húztam félre a szám. – Boldogulok magam is. - kezdtem bele újra a szószba.
- Túl sok folyadékot adsz hozzá és túl sok fűszert. Ennyi az egész! Segítek!
- Nincs dolgod? – néztem rá,miközben kivette a fakanalat a kezemből.
- Éppenséggel lenne,de majd csak másfél óra múlva,addig kicsit tanítalak.
- Mintha te annyira tudnál!
- Jobban mint te!
- Hjaaa! Nem kell örökösen a szememre vetni,hogy nem tudok főzni! Próbálkozom!
- Tudom! - mosolygott bele az edénybe,hosszú szempilláin megakadt a tekintetem,míg rám nem nézett,ezzel zavarba hozva engem.
- Úgy látszik,te szeretsz főzni! – ezek után nem mertem az arcára nézni,inkább csak a kezeit néztem.
- Uhm! –fél szemmel láttam, ahogy bólint egyet.
- Oppa? – Időközben Eun-a is felébredt.
- Eun-a hamarosan lesz reggeli,addig nézd a mesét a TV-ben! – kezemmel mutattam neki,hogy üljön le a kanapéra és szót fogadva így is tett.
- Ma nem mentél dolgozni? – jött felém egy kérdés.
- Ahh… Ezen a napon soha nem kell bemennem!
- Miért?
- Majd egyszer ha sok időnk lesz elmesélem!
- Biztos?
- De kíváncsi vagy! – nevettem el magam. – Biztos!Egyszer el fogom mesélni. - mosolyogtam rá és vágtam a zöldségeket tovább.
- Meg ne vágd magad!
- Tudom… - kis szünetet hagytam ,de most rajtam volt a sor,hogy kérdezzek,mert utáltam ezt a kínos csendet. - Ma felléptek?
- Ma csak fotózás lesz és egy kis háttérmunka… Este szerencsére szabadok vagyunk…
- Nehéz egy idol élete…
- Sokszor jó lenne,ha nem ismernék a nevem,és lustálkodni egész nap, vagy normális munkahelyen dolgozni,de akkor nem azt csinálnám,amit szeretek.
- De az a lényeg,hogy szereted és addig csinálod míg bírod! Nem?
- De! – bólintott nagyot, én pedig elindultam kezemben a tányérokkal,hogy megterítem az asztalt. Hong Ki ott maradt reggelire,én mondtam neki,hogy amiért segített egyen belőle. Csak hárman reggeliztünk és a mosogatás után Hong Ki-nak mennie is kellett. A Tv-zést untam,szinte elaludtam a bugyuta mesén,aminek nem láttam értelmét,de a húgom nagyon élvezte. Mikor nyílt az ajtó sejtettem,hogy Shin tért haza,de nem üres kézzel. Egy nagy fenyőfával állított haza nagy vidáman.
- Voila!!!
- Nézd Eun-a! Egy fenyőfa! –felkaptam az ölembe és odavittem a fához. – Lesz karácsonyfánk!
Köszönöm Shin! – hálálkodtam neki,mert tudtam,hogy sejtette,hogy miért főzőcskézek és készülök ezen a napon….
- Mikor utoljára karácsonyfánk volt,anya is velünk volt…- kissé elgondolkodtam és majdnem hagytam,hogy egy szomorú érzés a szívembe férkőzzön.
- Tudom,de ma mindenki boldog! Hozd a díszeket és díszítsük fel!
Ahogy rám parancsolt, már el is szaladtam felkutatni a rég látott díszeket.
Mikor kimentem már Hanako is hazaérkezett és ugyanolyan öröm volt az arcán,mint mindenkinek a nappaliban.
- Ki találta ki?
- Shin… - kutattam a nagy dobozban az emlékeim között.
A fát vidáman díszítettük fel. Eun-a majdnem magára rántotta az egészet egy adag hiszti kíséretében,de végül Shin felemelte és a csúcsot ő rakhatta fel. Régen mindig apa feladata volt a csúcsot a helyére rakni.
- És most jöjjön az ajándék! – csaptam össze a tenyerem. Olyan boldog
voltam,hogy vidáman kinyitották az ajándékaim. Hanako egy nyakláncot
kapott,Shin sapkát és kesztyűt és a húgomnak,azt vettem amit a legjobban szeret…
egy macit.
Az ajándékok kibontása után elbohóckodtuk a napot. Shin keresztbetett lábbal azt játszotta,hogy egy dohányzó díva egy füstös bárban,minden mozdulatából sugárzott a szakmai ártalom,de nagyon szórakoztató volt. Képeket is csináltam,mint minden alkalommal.
- Szerintem halálra fogjuk magunkat unni ezen a bálon Hanako! – tanakodtunk a kanapén. - Neked persze ott lesz Jong Hoon…
- Ha hazajövünk főzök valami finom vacsorát!
- Gondolod lesz arra idő?
- Szerintem lesz,de majd meglátjuk mennyire érezzük jól magunkat. – mosolygott rám és elment készülődni.
Felkaptam az utolsó ajándékot és elindultam a szomszédba. Tudtam,hogy nincs otthon, így az ajtó előtt hagytam egy cetlit ráragasztva.
„Merry Christmas Hongki!”
Egy ideig guggoltam még a kis doboz felett,de végül a térdeimre csapva felálltam és visszamentem a lakásba.
Álmos fejjel keltem ki az ágyból és a pizsamámban ,ami egy szürke nadrágból és egy fehér topból állt,nekiláttam reggelit készíteni. A nyugati országokban ez egy nagy ünnep,amikor sütnek, főznek és megajándékozzák egymást. Anyával mindig tartottuk a karácsonyt,mivel neki európai felmenői voltak. Felütöttem a szakácskönyvet és próbáltam azokat az ételeket elkészíteni,amiket annak idején anya állított ilyenkor össze.
- Te mit csinálsz? –jött felém tökéletes öltözékben Shin. Fekete farmere és fehér pólója tökéletesen keretezte vékony,ám formás alakját,menő külsőt kölcsönzött neki a fekete ing,amivel feldobta öltözékét. A haja kezdett egyre hosszabb lenni,aminek kifejezetten örültem.
- Próbálok főzni valamit! – válaszoltam egyszerű őszinteséggel,mert tényleg nem tudok főzni. - Meg kóstolod?
- Muszáj?- fintorgott rám egy nagyot ,pár méterről is láttam az arcán hogy egyáltalán nincs kedve megenni a főztöm.
- Légy szíves! –tettem össze a két kezem.
- Ha meghalok visszajövök kísérteni! –lépett a tűzhely elé és belekóstolt a szószomba, a reakciójából láttam,hogy nem tetszik neki és már nyújtottam is felé a pohár vizet.
- Te tényleg meg akarsz ölni! Neked nem való fakanál a kezedbe,maradj a seprűnél… ahh – nyújtotta ki a nyelvét. - Jobb ha megyek,nem sokáig leszek! Mire kész lesz a reggeli hazaérek!
- Vicces vagy,míg hozzád nem vágom az edényt!
- Nyugi-nyugi,az idegesség árt a szépségnek! – nevette el magát.
- Ajshhh gúnyolódsz? Inkább menj!- ordítottam rá az utolsó szót.
Elkeseredésemben belevágtam az edénybe a fakanalat…
- Miért vagy ideges?- érkezett a hang a hátam mögül,mire összerezzentem.
- Hong Ki? Segíthetek?
- Ezt én szerettem volna megkérdezni! Shin távozott az előbb és azt mondta,hogy mérget kotyvasztasz… Gondoltam,hogy főzöl! – mosolyodott el.
- Ajshhh- húztam félre a szám. – Boldogulok magam is. - kezdtem bele újra a szószba.
- Túl sok folyadékot adsz hozzá és túl sok fűszert. Ennyi az egész! Segítek!
- Nincs dolgod? – néztem rá,miközben kivette a fakanalat a kezemből.
- Éppenséggel lenne,de majd csak másfél óra múlva,addig kicsit tanítalak.
- Mintha te annyira tudnál!
- Jobban mint te!
- Hjaaa! Nem kell örökösen a szememre vetni,hogy nem tudok főzni! Próbálkozom!
- Tudom! - mosolygott bele az edénybe,hosszú szempilláin megakadt a tekintetem,míg rám nem nézett,ezzel zavarba hozva engem.
- Úgy látszik,te szeretsz főzni! – ezek után nem mertem az arcára nézni,inkább csak a kezeit néztem.
- Uhm! –fél szemmel láttam, ahogy bólint egyet.
- Oppa? – Időközben Eun-a is felébredt.
- Eun-a hamarosan lesz reggeli,addig nézd a mesét a TV-ben! – kezemmel mutattam neki,hogy üljön le a kanapéra és szót fogadva így is tett.
- Ma nem mentél dolgozni? – jött felém egy kérdés.
- Ahh… Ezen a napon soha nem kell bemennem!
- Miért?
- Majd egyszer ha sok időnk lesz elmesélem!
- Biztos?
- De kíváncsi vagy! – nevettem el magam. – Biztos!Egyszer el fogom mesélni. - mosolyogtam rá és vágtam a zöldségeket tovább.
- Meg ne vágd magad!
- Tudom… - kis szünetet hagytam ,de most rajtam volt a sor,hogy kérdezzek,mert utáltam ezt a kínos csendet. - Ma felléptek?
- Ma csak fotózás lesz és egy kis háttérmunka… Este szerencsére szabadok vagyunk…
- Nehéz egy idol élete…
- Sokszor jó lenne,ha nem ismernék a nevem,és lustálkodni egész nap, vagy normális munkahelyen dolgozni,de akkor nem azt csinálnám,amit szeretek.
- De az a lényeg,hogy szereted és addig csinálod míg bírod! Nem?
- De! – bólintott nagyot, én pedig elindultam kezemben a tányérokkal,hogy megterítem az asztalt. Hong Ki ott maradt reggelire,én mondtam neki,hogy amiért segített egyen belőle. Csak hárman reggeliztünk és a mosogatás után Hong Ki-nak mennie is kellett. A Tv-zést untam,szinte elaludtam a bugyuta mesén,aminek nem láttam értelmét,de a húgom nagyon élvezte. Mikor nyílt az ajtó sejtettem,hogy Shin tért haza,de nem üres kézzel. Egy nagy fenyőfával állított haza nagy vidáman.
- Voila!!!
- Nézd Eun-a! Egy fenyőfa! –felkaptam az ölembe és odavittem a fához. – Lesz karácsonyfánk!
Köszönöm Shin! – hálálkodtam neki,mert tudtam,hogy sejtette,hogy miért főzőcskézek és készülök ezen a napon….
- Mikor utoljára karácsonyfánk volt,anya is velünk volt…- kissé elgondolkodtam és majdnem hagytam,hogy egy szomorú érzés a szívembe férkőzzön.
- Tudom,de ma mindenki boldog! Hozd a díszeket és díszítsük fel!
Ahogy rám parancsolt, már el is szaladtam felkutatni a rég látott díszeket.
Mikor kimentem már Hanako is hazaérkezett és ugyanolyan öröm volt az arcán,mint mindenkinek a nappaliban.
- Ki találta ki?
- Shin… - kutattam a nagy dobozban az emlékeim között.
A fát vidáman díszítettük fel. Eun-a majdnem magára rántotta az egészet egy adag hiszti kíséretében,de végül Shin felemelte és a csúcsot ő rakhatta fel. Régen mindig apa feladata volt a csúcsot a helyére rakni.
Az ajándékok kibontása után elbohóckodtuk a napot. Shin keresztbetett lábbal azt játszotta,hogy egy dohányzó díva egy füstös bárban,minden mozdulatából sugárzott a szakmai ártalom,de nagyon szórakoztató volt. Képeket is csináltam,mint minden alkalommal.
- Szerintem halálra fogjuk magunkat unni ezen a bálon Hanako! – tanakodtunk a kanapén. - Neked persze ott lesz Jong Hoon…
- Ha hazajövünk főzök valami finom vacsorát!
- Gondolod lesz arra idő?
- Szerintem lesz,de majd meglátjuk mennyire érezzük jól magunkat. – mosolygott rám és elment készülődni.
Felkaptam az utolsó ajándékot és elindultam a szomszédba. Tudtam,hogy nincs otthon, így az ajtó előtt hagytam egy cetlit ráragasztva.
„Merry Christmas Hongki!”
Egy ideig guggoltam még a kis doboz felett,de végül a térdeimre csapva felálltam és visszamentem a lakásba.
Hong Ki pov:
Az ajtómban egy doboz volt,először nem tudtam ki tehette
oda,de amint elolvastam a kis cetlit csupa mosolygós fejekkel,tudtam,hogy csak
egy valaki lehetett.
- Valahol már láttam ezeket a smiley-kat. – töprengtem és bevittem a kis
csomagot a nappalimba,ahol kinyitottam. Egy koponyás sál volt benne,amit rögtön
a nyakamba is akasztottam és úgy csodáltam! De nem sok időm volt,mivel
lassan jöttek értem…
Min Hae pov:
Felvettem a fekete koktél ruhámat,de akárhányszor nézek a
tükörbe nem vagyok magammal megelégedve,bár a smink sokat dobott rajtam,így
talán szebbnek tűntem. A nappalimba Hanako ott állt bézs színű talpig ruhájában,mint egy hercegnő!A haját feltűzte,nagyon
szép volt…
- Olyan szép vagy!
- Te is! – magamra néztem a lábaim fekete harisnyába voltak bújtatva a koktél ruha alatt,fekete magas sarkú cipőm hosszította a lábamat. A hajam hagytam szabadon leomolni a vállaimra.
- Mind ketten nagyon csinosak vagytok! – Nem is vettem észre,hogy rajtunk kívül van még valaki a közelben,vagy csak most érkeztek meg talpig úriemberként.
- Hogy kerül ide Hong Ki?- szűrtem ki Hanako-nak a fogaim közül.
- Nem tudom,de úgy látszik ő is jön.
- Zavarban vagyok! Nem túl rövid a szoknyám?
- Nem! Úgy látom neki nagyon tetszik! – nevette el magát. Hong Ki idegesen pislogott rám.
- Hong Ki ,te hova tartasz?
- Jótékonysági bálra veletek!
- És ezt hogy gondoltátok? Besétáltok a nyilvánosság elé velünk?
- Sajnos nem így lesz! Külön megyünk,de tegyünk úgy,mintha együtt mennénk! – mondta lehangoltan Hanako. Nem tudtam mit mondjak,hisz azt mondtam Hong Ki-nak,hogy egy kollégámmal megyek,de már úgy is mindegynek gondoltam. Külön autóval mentünk a rendezvény helyszínére,ahol rengetek öltönyös férfi és elegáns hölgy volt. Kezemből nem szakadt el a fényképezőgép,de más embernél nem is láttam.
- Akkor nézzünk szét. - kuncogott az orra alatt a barátnőm.
- Mit szólsz ahhoz a fiúhoz ott balra?
- Hanako,mondtam,hogy nem akarok senkivel sem flörtölni!
- Ajshh… - Épp ekkor léptek be Hongkiék a terembe, egy pillanatra találkozott a tekintetünk.
- Vajon hol jártak ennyi ideig? –tanakodott a mellettem körmét rágó lány.
- Biztos elakadtak valahol.
- Ahh nem bámulhatjuk egymást feltűnően,térjünk vissza ahhoz a jóképű,erős,kacérnak tűnő fiúhoz! Nézd már! Min hae! –rángatta a karom!
- Mi van?
- Felénk jön! A cuki pasi felénk jön!
Talán én is így reagáltam volna,ha nem ebben a helyzetben lettem volna.
- Szia Tae Woo! – köszöntem a gyakornokomnak amint odaért.
- Milyen csinosak a hölgyek! – bájos mosolya a legtöbb nő szívét úgy olvasztotta volna meg mint forró kés a vajat,és mi is az áldozatai lettünk,mivel fülig pirultunk,de még újdonsült kollégám is.
- Ő itt a legjobb barátnőm Hanako Hayakawa. Hanako… Ő pedig a cég új gyakornoka Kim Tae Woo.
- Ahhh… szóval te lennél az? Már nagyon sokat hallottam rólad! – hajolt meg előtte.
- Igazán?- Tae Woo rám nézett zavaromban a nyakamat fogdostam elfordulva,majd aprót löktem Hanako-n.
A TV miatt nagy népszerűségnek örvendett Hanako és a fiúk is,csak én álltam ott egy pohár pezsgővel a kezemben egy jó időn keresztül…
- Olyan szép vagy!
- Te is! – magamra néztem a lábaim fekete harisnyába voltak bújtatva a koktél ruha alatt,fekete magas sarkú cipőm hosszította a lábamat. A hajam hagytam szabadon leomolni a vállaimra.
- Mind ketten nagyon csinosak vagytok! – Nem is vettem észre,hogy rajtunk kívül van még valaki a közelben,vagy csak most érkeztek meg talpig úriemberként.
- Hogy kerül ide Hong Ki?- szűrtem ki Hanako-nak a fogaim közül.
- Nem tudom,de úgy látszik ő is jön.
- Nem! Úgy látom neki nagyon tetszik! – nevette el magát. Hong Ki idegesen pislogott rám.
- Hong Ki ,te hova tartasz?
- Jótékonysági bálra veletek!
- És ezt hogy gondoltátok? Besétáltok a nyilvánosság elé velünk?
- Sajnos nem így lesz! Külön megyünk,de tegyünk úgy,mintha együtt mennénk! – mondta lehangoltan Hanako. Nem tudtam mit mondjak,hisz azt mondtam Hong Ki-nak,hogy egy kollégámmal megyek,de már úgy is mindegynek gondoltam. Külön autóval mentünk a rendezvény helyszínére,ahol rengetek öltönyös férfi és elegáns hölgy volt. Kezemből nem szakadt el a fényképezőgép,de más embernél nem is láttam.
- Akkor nézzünk szét. - kuncogott az orra alatt a barátnőm.
- Mit szólsz ahhoz a fiúhoz ott balra?
- Hanako,mondtam,hogy nem akarok senkivel sem flörtölni!
- Ajshh… - Épp ekkor léptek be Hongkiék a terembe, egy pillanatra találkozott a tekintetünk.
- Vajon hol jártak ennyi ideig? –tanakodott a mellettem körmét rágó lány.
- Biztos elakadtak valahol.
- Ahh nem bámulhatjuk egymást feltűnően,térjünk vissza ahhoz a jóképű,erős,kacérnak tűnő fiúhoz! Nézd már! Min hae! –rángatta a karom!
- Mi van?
- Felénk jön! A cuki pasi felénk jön!
Talán én is így reagáltam volna,ha nem ebben a helyzetben lettem volna.- Szia Tae Woo! – köszöntem a gyakornokomnak amint odaért.
- Milyen csinosak a hölgyek! – bájos mosolya a legtöbb nő szívét úgy olvasztotta volna meg mint forró kés a vajat,és mi is az áldozatai lettünk,mivel fülig pirultunk,de még újdonsült kollégám is.
- Ő itt a legjobb barátnőm Hanako Hayakawa. Hanako… Ő pedig a cég új gyakornoka Kim Tae Woo.
- Ahhh… szóval te lennél az? Már nagyon sokat hallottam rólad! – hajolt meg előtte.
- Igazán?- Tae Woo rám nézett zavaromban a nyakamat fogdostam elfordulva,majd aprót löktem Hanako-n.
A TV miatt nagy népszerűségnek örvendett Hanako és a fiúk is,csak én álltam ott egy pohár pezsgővel a kezemben egy jó időn keresztül…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése