A bevásárlóközpont szépen fel volt díszítve nyugatias stílusban,gyönyörű volt, a halk zene az üzletek között kúszott,vidám hangulatot kölcsönözve ezzel a légkörnek.
- Veszel valamit Jong Hoon-nak? –kérdésem meglepetésként érte Hanako-t.
- Gondolod örülne valaminek? Hisz még nem hivatalos a kapcsolatunk,mert az,hogy kétszer randiztunk,nem jelenti azt,hogy együtt járnánk.
- Akkor vegyél neki valamit szimpla barátságból.
- Ezek szerint te is veszel valamit Hong Ki-nak?
- Én nem randizok Hong Ki-val,így már más a helyzet,de Shin kap valamit,ahogy te is.
- Miért vele randizol…? Ajándék… - csapta össze a kezét. - Alig várom.
- Nem,de ő tudod jól,hogy gyerekkori barátom!
- Tudom,csak vicceltem…- mosolygott le a köztünk lépegető Eun-a-ra!
Időközben megláttam egy szememnek kedvező árakkal kecsegtető üzletet:
- Bemegyünk ide? – de már indultam is befelé, óvva intve a húgom,hogy mindig maradjon mellettünk.
- Koktél ruha kell! Csinosnak kell lennem,mert Jong Hoon is ott lesz!
- Elhívott?
- Mondtam neki,hogy bálba megyünk és megkérdezte,hogy elkísérhet-e? Persze igent mondtam! – rántott vállat.
- Remek! Akkor tényleg csinosnak kell lenned! Menjünk kutatni! –és ezzel bele is vetettük magunkat a szebbnél szebb ruhákba.
- Azért nem szeretnék nagyon extrém ruhát.
- Ki kell tűnnöd a tömegből,nagyon fontos emberek lesznek ott,találnunk kell neked egy gazdag férjet.
- Ne akarj már férjhez adni. - kutattam a ruhák között.
- Csak azt akarom,hogy boldog légy! – Nem tudom miért,de eszembe jutott egy teljesen más téma,vagy csak el akartam terelni a szót másra.
- Nem is mondtam neked,hamarabb érkezett a gyakornokom.
- Omo! Mikor?
- Pár napja! Azt hiszem akkor,mikor Hong Ki elköltözött.
- És milyen a csaj?
- Fiú… - javítottam ki a tévedését,amin igencsak meglepődött vagy inkább lelkesedett.
- Naaa! Mesélj!
- Miről is?
- Mégis milyen? Több időt töltesz vele,mint velem,biztos van róla valami véleményed.
- Ez mind csak azért van,mert mindketten dolgozunk,és mindketten máshol sajnos… De egyébként ügyes,kedves,udvarias és jóképű,nem beszélve arról,hogy egy nagy vállalat fia és mérnök.
- Tökéletes férj jelölt. - vágta rá Hanako és leakasztott egy estélyi ruhát a fogasról.
- Lehet… vagy nem tudom,már akinek…
- Mi a baj vele? – tartotta maga elé a rózsaszín darabot. - Milyen?
- Próbáld fel!
A próbafülke felé indultunk el mind a hárman,Hanako gyorsan behúzta maga után a függönyt. A fülke oldalának támaszkodva vártunk.
- Nos? Mi a baj vele? –hallottuk a kérdést a függöny mögül.
- Nincs vele gond! Van benne valami vonzó,de mégsem az esetem! Hogy is mondjam? Túl komoly…
- Ne hasonlítgasd Hong Ki-hoz!- rántotta el a függönyt.
A húgom és én is tátott szájjal néztük a tökéletes öltözékét.
- Ez gyönyörű!
- Szép,de mégsem az igazi! – húzta vissza a kis lepelt,hogy levegye a meseszép ruhát.
- Nem hasonlítom Hong Ki-hoz,egyszerűen csak valami hiányzik belőle,ami nekem kell. És nem értem miért beszélünk róla úgy,mintha bármi is lenne köztem és közte… Nulla eséllyel indulnék nála.
- Sosem tudhatod! Járj nyitott szemmel! – vágtatott ki szélsebesen a ruhát a helyére rakva.
- Nem akarok amúgy sem férjhez menni! Nevelnem kell Eun-a-t!
- És ezt egy férj mellett nem tudod megtenni?
- Két dologra nehéz egyszerre figyelni. - nevettem el magam. - De az igazság az,hogy nem akarom bonyolítani az életem.
- Legalább barátod lenne,aki néha elvisz szórakozni,mert be vagy savanyodva teljesen! Jó lenne,ha úgy élnél,mint egy 24 éves,nem úgy mint egy 64 éves.
- Egyszer biztos eljön az én időm is és akkor férjhez megyek… Bár ahhoz nagyon szerelmesnek kell lennem.
- Én azt hiszem hozzá mennék Jong Hoon-hoz,ha megkérné a kezem! De ettől nem kell tartanom. - nevette el magát.
- Ez természetes! Én bízom benne,hogy így lesz!
- Min Hae! – emelte kicsit fel a hangját. - Majd pont engem vesz el,egy híres idol! Ez abszurd és eléggé vicces nem?- nevetett.
- Belegondolva az! – helyeseltem,mert ha Hongki-val és velem kapcsolatba mondtak volna ilyesmit…még a gondolat is nevetséges volt,így inkább bele sem gondoltam.
- A magunk szakmájában,mi is jók vagyunk,de mégsem vagyunk 4minute.Most pedig rajtad a sor,hogy felpróbáld ezt! –nyomott a kezembe egy fekete darabot. - Míg én válogattam,te csak bambultál! Ébresztő! – tárta szét a kezeit. - Vásárolni jöttünk!
- Igazad van! –bólintottam nagyokat és elindultam felpróbálni a kiválasztott ruhát. A gondolatok a férjemről,Hongkiról,Tae Woo-ról és az életemről nem akartak elszállni a fejemből és nagyon elgondolkodtattak,még akkor is,mikor már megszereztük a ruhákat és tovább bolyongtunk az üzletek között.- Nagyon elgondolkodtál!- ébresztett fel elmélkedésemből drága barátnőm.
- Csak azokon járt a fejem,amiket mondtál! Tae Woo nagyon aranyos és tényleg ideális férj lenne,de annak a tipikus macsónak tűnik,akiért oda vannak a lányok,ahogy a vállalatnál is minden nő róla pletykál,de látszólag ő nem foglalkozik velük.
- És veled?
- Ez hülye kérdés,egy íróasztalon osztozunk egész nap! Muszáj egymással foglalkoznunk.
- Szóval ő nem az a típusú férfi akiben megbízol?
- Azt hiszem nehezen,de tudnék benne bízni… de ahhh!- ráztam a fejem dühöngve. - Miért beszélünk a gyakornokról,mikor semmi közöm hozzá?
- Na majd egyszer meglesem! Mondjuk a banketten…
- Miből gondolod,hogy ott lesz?
- Mert te ott leszel…- s közben megszólalt a telefonja,felcsillant szeme, ahogy a kijelzőre nézett,csak egy nevet juttatott az eszembe. Eun-a-val elvonultam egy közeli padra,hagytam ,hogy beszélgessenek,ez idő közben kibontottam egy-egy nyalókát magunknak…megvártam,míg leteszi a telefont és felé nyújtottam a cukorkáját.
- Idejön! – toporzékolt örömében,én pedig meglepettségemben majdnem kivertem a fogam a nyalókával.
- Mi? – húztam a szám,mert fájt a fogam.
- Jong Hoon idejön! Várjuk meg itt. - pattant le ő is a padra mellénk. A húgomat most egy valami érdekelte a cukorkái.
- Hanako?
- Uhm?
- Nem félsz,hogy pletykálni kezdenek rólatok,ha véletlenül lefényképeznének?
- Úgy gondolom,tudja,hogy mit csinál és rá bíztam magam. Gondolom álcázva jön.
És igen, álcázva jött Hong Ki társaságában,mikor megálltak mellettünk,nem is ismertem fel őket,de ahogy megmozdult Hong Ki tudtam,hogy ő az! Valahogy képes vagyok a mozdulatairól felismerni… Jong Hoon kézen fogta Hanako-t és elsétáltak,az ex répafej,pedig leült mellénk a zsebébe dugta a kezét és begörnyedt. Senki nem mondta volna meg ebben a puffos kabátban,sapkában,sálban és szemüvegben,hogy ő Lee Hong Ki.
- Vásároltatok? – kérdezte,de felénk se nézett,csak halkan motyogta tovább. - Csak nem a bálra vettetek ruhát? - Igen! Ahova Jong Hoon is jön Hanako kísérőjeként.
- És téged ki kísér?
- Azt hiszem a kollégámmal megyek! – hazudtam,és nem tudom hogy miért.
- És sikerült ruhát venni?
- Igen,lehet kicsit fázni fogok benne,de nagyon szép,kibírom azt a kis időt. - mosolyogtam és eszembe jutott,hogy nem ártana lassan indulnunk. –álltam fel és velem együtt mindenki.
- Elnézést! –szólított le egy fiatal nő,aki látszólag nagyon gazdag volt. - Te Lee Hong Ki vagy?
- nézett a lány az előttem álló férfira,aki hangtalanul beletemetkezett a ruházatába.
- Agasshi,ő a férjem! –kulcsoltam össze a kezem a Hong ki-éval,aki meglepődve tapasztalta az eseményeket,a kezünkről a szemembe nézett. - Gyerünk drágám,már így is késében vagyunk a lányunk is éhes! Elnézést agasshi,mi távozunk.
- Sajnálom,hogy összetévesztettem férjét.
- Felejtse el! – legyintettem. - Nem ez az első eset,de nagyon hízelgő! – mosolyogtam rá és aprót hajolva magam után húztam a gyermekem és az ideiglenes férjem. A szívem vadul dobogott,míg be nem értünk egy pici folyosóra,ahol mindössze két nagy ajtó volt „women” és „man” felirattal. Elengedtem mindent,ami a kezemben volt. Rajtunk kívül senki nem volt a folyosón és így nem ismerhette fel senki Hong Ki-t,mikor levette a szemüvegét.
- Uhh.. ez meleg volt… De hol lehetnek Hanako-ék? –próbáltam úgy tenni,mintha semmi nem történt volna,de Hong Ki zavarában csak engem bámult.
- Sajnálom! – nyögtem ki végül. - Én csak nem akartam,hogy lebukjunk. Nem akarok címlap sztori lenni,rontani ezzel a hírnevedet. Mert a sok laikus ember csak annyit lát rajtunk,hogy te férfi vagy én meg nő és ebből téves következtetéseket vonnak le…. Ezt se te, se én nem akarjuk.
- mondtam el egy szuszra,de ő csak egy „ köszönömöt” mondott,amivel zavarba hozott,mert annyira őszinte volt az arckifejezése,hogy még bele is pirultam. Kapkodva néztem körbe,mert sehol nem láttam a húgom.
- Hol van Eun-a? – estem kétségbe.
- Az előbb még itt volt.
Kétségbeesetten kezdtem el szaladni,és a környék össze üzletébe benéztem,de mindhiába volt az egész ,mert sehol nem láttam a húgom. Hong Ki is kereste az öltözékébe bújva,aztán sírva visszatértem oda ahol még megvolt.
- Ne sírj! Megtaláljuk,mert minden követ meg fogunk mozgatni,nem mehetett messzire. - vette elő a telefonját és tárcsázni kezdett.
- Mit tegyek? –sírtam a tenyerembe… teljesen kétségbe voltam esve ,míg Hong Ki feltehetően Jong Hoon-al beszélt.
- Unnie? – hallottam a húgom hangját és hátranézve a férfi mosdó ajtajában állt.
- Nem tudom begombolni! – nézett ránk,nagy szemekkel. Odarohantam hozzá és felkaptam. Sírtam,de már a megkönnyebbüléstől…
- Megtaláltuk! Semmi baja! Gyertek ide! – mondta utolsó szavait a telefonba és elrakta a kabátja zsebébe.
- Hogy lehetek ilyen felelőtlen?
- Nem tűnt el,csak pisilnie kellett.
- Kakálnom! –javította ki a kislány Hong Ki-t,és ezzel a sírást felváltotta a nevetés.
- Legközelebb ne hozd Noonára a szívinfarktust! Szólj,ha menned kell!
- Sajnálom! Nagyon kellett!- pirult el a húgom, annyira szorítottam az ölemben,hogy szegény már akadozva vette a levegőt.
- Mi történt? – futottak be Hanako-ék is.
- Egy pillanatra levettük róla a szemünket és bement a férfi mosdóba.
Látszott rajtuk a megnyugvás,ők is nagyon aggódhattak.
- Eun-a! Legközelebb azon az ajtón menj be,amin a szoknyás néni van! – mutatott Hong Ki az ajtóra. - A kislányok nem mennek be a kisfiúkhoz és a kisfiúk sem a kislányokhoz.
- Te most felvilágosítást akarsz tartani egy 5 éves gyereknek?
- Én? –mélyítette el a hangját magára mutatva! – NEM!
- Aha… persze,mondja ezt az, aki túl fel van világosítva a magazinokból.
- Pff… - Hanako itt már nem bírta tovább ,elnevette magát édesen csilingelő nevetéssel.
- Mi? Én nem is olvasok olyan újságokat!
- Akkor csak nézed? Láttam a kanapéd alatt. –mentem el mellette kéz a kézben a húgommal.
- Nem tartozik a hobbija közé. - villantotta ki fehér fogsorát Jong Hoon.
- Ajsh… - emelte öklét a Leader felé,aki még jobban nevetett de immár védekezve.
Természetesen tudtuk,hogy ez nem igaz,de nagyon jól esett a mai nap is piszkálni valamivel őfelségét Lee Hong Ki-t!
Annyira imádoooom *-*
VálaszTörlésNagyon örülök neki! Köszönöm,hogy olvasod! :3
VálaszTörlés