Több mint egy hete volt az apró vitánk Hong Ki-val. Azóta szinte nem is találkoztunk csak összefutottunk,főleg,hogy az én időm minden percét a munka tölti ki az utóbbi egy hétben,és valószínűleg ők is dolgoznak. Hanako is keményen dolgozik az új munkahelyén,reggeltől-estig!
„ Merre jársz? O.O” –kaptam tőle egy SMS-t.
„ Dolgozom”- pötyögtem neki vissza.
„Este 11 van,most értem haza,alig beszéltünk a héten.”
„ Csak holnap megyek haza.”
„ Akkor majdcsak holnap este találkozunk,mert hajnalban megyek dolgozni.” „Ígérem,ha vége a hajszának bepótoljuk.”
„Rendben! Ha hazaérsz aludj oké?”
„Oké!”
Visszatértem a munkához,ami még biztos,hogy reggelig eltart,de miután végeztem az AOA fotózással,mehetek haza! Egy nagyobb reklámon dolgoztam,ami teli van számítógépes grafikákkal és elég fárasztó összerakni,már a szemem is fájt főként a kialvatlanságtól,de a monitor is bántotta már. Mióta a vállalat elnyerte a legjobb promóciós cég címet a munkánk megszaporodott és rengeteg felkéréseket kapunk fotózás és a reklám oldalról is.
Reggel 7-re végeztem a munkával,amit tovább is adtam az egyik kollégámnak,végül úgyis visszakerül hozzám. Fekete keretes szemüvegem szinte hozzánőtt az arcomhoz,a fáradtság maga alá akart gyűrni,így úgy döntöttem,hogy megiszom egy kávét.
- Nagyon rosszul nézel ki! – számban a pohár szélével fordultam meg.
- Jong Hoon? Hogy kerülsz ide?
- Elkísértem Hyungot,egy megbeszélésre ,ti készítetek a következő fotó sorozatot az albumunkhoz.
- Ahhh…- bólogattam. - Az tök jó! Akkor majd összefutunk még itt.
- Gondolom! –villantotta felém fehér fogsorát. - Mióta agy ébren?
- Hmm… - néztem az órámra- alig 42 órája.
- Aigoo! Teljesen tönkreteszed magad! Miért nem mész haza aludni?
- Miután megcsináltam az AOA fotózást rögtön megyek haza!
- Te csinálod?
- Igen!
- Wow! Fighting! –szorította ökölbe a kezét és én is így tettem.
Felballagtam a lépcsőn a stúdió felé,egy újabb kávéadaggal a kezemben.8 órára a lányok már teljes harci díszben voltak, így mindent idejében el tudtunk kezdeni! Néha az idegeimre mentek a kislányos „jajj,de izgulok” „ annyira nem vagyok fotogén.” szöveggel,de a munkahelyen mindent le kell nyelni. A képeket már otthon egy kiadós alvás után fogom retusálni. Végre elérkeztem a munka végére,már nagyon fáradt voltam,de még muszáj volt tartanom magam. A lányoknak jó dolguk volt,mindenki elkényeztette őket és még ebédet is kaptak… Igen,mire végeztünk már ebédidő volt.
- Min Hae ,ez a tiéd!- nyomta a kezembe az ugyanolyan ebéd dobozt az egyik kollégám.
- Kitől….? –próbáltam megtudni,hogy ki küldte,de olyan gyorsan elszaladt,hogy nem tudtam megkérdezni. Leraktam a székemre a dobozt és összeraktam a gépem.„ Milyen aranyos volt Jong Hoon Oppa,hogy ebédet küldött nekünk” – hallottam az egyik lánytól,aki épp az öltözőbe tartott.
- Jong Hoon? –néztem a dobozra,majd felvettem és alaposabban szemügyre véve fekete filctollal ez állt rajta: „ Ha már álmos vagy éhes ne legyél! Jong Hoon” – a héten először csalt mosolyt az arcomra ez a mondat. Nagyon örültem a finom ebédnek!
Az üres lakás olyan nagynak tűnt,Hanako dolgozik,Shin tanul,Eun-a pedig óvodába van!
Jong Hoon ebédje nem bizonyult elégnek,ezért úgy döntöttem nem fekszem le üres hassal, így kénytelen voltam lemenni a kis boltba,mert nem csak a hasam,de a hűtőnk is korgott.
Alig léptem ki az ajtón Hong Ki-ba botlottam.
- Sziasztok! –köszöntem rájuk,mert egy lány társaságában volt.
- Szia! –köszöntek ők is!Nem is vártam ,hogy nagy beszélgetésbe elegyedünk,amint bezártam az ajtómat már indultam is lefelé.
Hideg volt,de a bevásárlás után nekidőltem az egyik padnak az udvaron. Nagyon jól esett a friss levegő a majdnem két napos bezártság után az irodámban. Alig tölthettem 5 percet az udvaron észrevettem,hogy az egyik ablakból füst szivárog ki.
- Az a 3. emelet!- mondtam teljesen nyugodtan.- Az a 3. emelet!!!!!- ijedtem meg,mikor rájöttem ,hogy ott csak én és Hong ki lakunk. A kocsik között sasszéztam ,majd ahogy felértem az emeletre,a fehér folyósón semmi szokatlant nem láttam. Bementem a lakásomba…nem felejtettem úgy semmit,ami kiéghetett volna. Picit megnyugodtam.
- Halucinálok a fáradtságtól? –túrtam a hajamba,végül úgy döntöttem,hogy bekopogok Hongkihoz,és ezen is egy 5 percet gondolkodtam,mert nem akartam őket zavarni… A kopogásomra nem válaszolt senki. Kezdtem érezni a füst szagot és az ajtó alatt is füst szivárgott ki! Erősebben kezdtem kopogni.
- Hong Ki! Ha bent vagy nyisd ki! –kezdtem pánikba esni- Kérlek! Hongki! –kiabáltam. Elővettem a telefonom és tárcsáztam először Hongkit ,de mivel nem volt elérhető hívtam Shint.
- Shin,azt hiszem Hongki lakása ég és odabent van!
- Bármi is történik ne menj be!
- És ha bent van? Az előbb láttam hazaérkezni!
- Min Hae! Ne menj be!
- Kitalálok valamit! –tettem le a telefont.
Leszaladtam a portára.
- A 301-es lakáshoz meg vannak a kulcsai? –kérdeztem az aulában üldögélő Ahjummát,aki a folyosó takarításait végzi.
- Nincsenek kulcsaim a lakásokhoz.
- De a 301-es lakás ég és nem tudok bemenni!- ráztam a fejem és visszarohantam a lakáshoz. A füst kezdett terjedni a folyosón is .Míg én bementem egy kalapácsért a lakásomba,addigra Ahjumma is odaért. Jobban be volt pánikolva mint én.
- Hívjuk a tűzoltókat!
- NEM! Nem hívhatja,mert ebből akkor címlap sztori lesz! Nem akarja ugye,hogy ide jöjjenek az újságírók?
Csak rázta a fejét én pedig bólintottam egy nagyot és a kilincsre vertem egyet a kalapáccsal.
- Mit csinál?
- Maga szerint mit? Bemegyek!
- Nem mehet be! Nem tudja,mekkora odabent a tűz! – fogta meg a karom!
- Muszáj bemennem,mert Hong Ki bent van! – ahogy kinyílt az ajtó a füst kitolongott ,én pedig a kezem a szám elé tartva befutottam!
- Hongki!- kiabáltam köhögve…
HONG KI POV:
- Halló?- kaparásztam elő a telefonom a farzsebemből!
- Hol vagy?
- Itt vagyok a ház udvarán,most megyek haza!
- És Min Hae?
- Gondolom otthon!
- Mi az hogy gondolod otthon? Ég a lakásod ,ne szólt még senki? Vagy vak vagy?
- Mi? – felnéztem az ablakomra,ahonnan tényleg füst jött ki! Szaladni kezdtem .
- Ahjumma,van bent valaki? –kérdeztem felérve a lakáshoz.
- A kislány bement a lakásba,de azt mondta ne hívjam a tűzoltókat!
- Nem kellenek tűzoltók!Mikor ment be?
- Úgy 2-3 perce talán…
A pulóverem nyakát a számhoz húztam és bementem egyenesen a poroltóért. A kanapém,a függönyöm égett fekete füsttel, a tűz nem volt nagy,de annál nagyobb volt a füst. Sikerült eloltanom.
- Min Hae? –kiabáltam. Köhögést hallottam ,de nem láttam. Nem kellett sokat keresnem,megtaláltam a földön összekuporodva.
- Minnie! – szaladtam oda,fel akartam venni az ölembe,de ő kapálózott és kézzel lábbal tiltakozott köhögve.
- Ne makacskodj! – mondtam neki,de ő vadul rázta a fejét majd felült! Segítettem neki felállni és átkarolva kikísértem a levegőre!
- Jövök egy perc,addig figyeljen rá. - mondtam az Ahjummának,aki kezét tördelve várt ránk. Beszaladtam a lakásba és minden ablakot kinyitottam!
- Itt is vagyok! –tértem vissza hozzájuk. Min Hae a falnak dőlve ült a földön .
- Annyira aggódtam értetek! Nem mertem szólni senkinek.– mondta az asszony.
- Nincs semmi baj Ahjumma! Kutya bajom! Jól tette,hogy nem szólt senkinek.
- És ha én nem jövök,akkor megfulladsz bent? –mondtam mérgesen.
- De jöttél! –nézett fel rám piros szemekkel. – Elfáradtam!
- Jó vagy? – guggoltam le elé.
- Nem tudom! –nézett velem szembe.
Elővettem a telefonom,és felhívtam a fiúkat!
- Jae Jin,a mai próba elmarad!
- Miért?
- Tűz volt a lakásomon!
- De jól vagy?
- Én igen,de Min Hae-t be kell vinnem a kórházba!
- Nem kell bevinni! –kotyogott közbe Min Hae,de én csak az ujjammal maradásra intettem. Ideges és mérges voltam.
- A lakásomat elintéznétek?- beszéltem tovább Jae Jin-hez! – Új zárra és teljes felújításra lesz szükségem,addig majd megoldom a szállásom!
- Rendben,akkor indulunk oda!
- Köszi! –Letettem a telefont és a kezemet nyújtottam Min hae-nek,hogy menjünk.
- Nem megyek kórházba! –alig tudta kimondani,mert köhögött.
- Ebből nem húzod ki magad! Ölben viszlek el odáig akkor! – hajoltam volna le hozzá.
- Megyek a lábamon,csak ne erősködj!
- Fel bírlak emelni!
- Ahha …elhiszem!
Már a kocsiban ültünk és a kórház felé vezettem.
- Miért mentél be?
- Azt hittem bent vagy!
- Hívtalak! – köhögött és a szeme teli szaladt könnyel így kivette a kontaktlencséjét. Olyan szemei voltak,hogy az ember nem tudta róla levenni a tekintetét. Pedig nem most látom először,de mindig meglepő!
- Mit nézel? –kérdezte hirtelen és még el is pirultam.
- Csak azon tűnődtem,hogy jól vagy-e?
- Voltam már jobban is!
- Itt vagyunk már a kórházban,mindjárt megvizsgálnak.
A vizsgálat egy fél óráig tartott,mire kijött a nővér.
- Bemehetek már? –érdeklődtem idegesen.
- Igen! – Ahogy beléptem elcsíptem a doktor és Min Hae beszélgetését .
- Mennyi ideje van ébren?
- 48 órája! –mondta Min Hae szégyenlősen. „ 48 órája? Csoda,hogy még a lábán áll”- gondoltam magamba.
- Tönkreteszi az egészségét kisasszony! Pihenjen többet!
- Rendben! – A doktor felém jött Min Hae pedig leugrott az ágyról.
- Vigyázzon rá! Rettenetesen kimerült,alig aludt valamit két napja! Enyhe füstmérgezést kapott,és vérszegény,de a gyógyszerekkel,amit felírtam,azokkal rendben lesz! – A doktor úgy beszélt hozzám,mintha Min Hae a barátnőm lenne,és nekem vigyáznom kellene rá,furcsa volt,de most felelősnek éreztem magam. Bólogattam a doktor felé,aki a vállamat megfogva lépett el mellettem.
A hazafelé tartó úton Min Hae majdnem elaludt mellettem. Nem szólt hozzám,szerintem már ereje nem volt!
- Köszi,hogy bevittél!- mondta már a lakása ajtajánál!
- Miattam lettél beteg!
- Nem,inkább az én hülyeségem miatt!
- Menj és aludj!
- Oké! –lépett be az ajtaján. Ám ahogy én beléptem nem az fogadott,amit megszoktam! Bár új zár volt ,bent rendetlenség és füst szag.
- Mi van itt? –szóltam bele a telefonba,ahogy Jong Hoon felvette.
- Kupi!
- Azt látom! Hol vagytok?
- Mindenki szétszóródott. Min Hae jól van?
- Igen! Kicsit füstmérgezést kapott és vérszegény,de semmi baja! A próbát holnap bepótoljuk!
- Muszáj lesz! És a lakás felújítást is elintéztem!
- Köszi! Rendes vagy!
- Erre valók a barátok! De hol alszol?
- Anyuéknak nem akarok szólni,nehogy megijedjenek,de valószínűleg a lapokból minden ki fog derülni,így majd fel fogom őket hívni! Megoldom a szállást ne aggódj!
- Ha kell segítség szólj!
- Oké! Majd hívlak!
Leraktam,és tovább álltam a büdös lakásom közepén. Kimentem a folyosóra és gondoltam bekopogok Min Hae-hez,végül a kezem az ajtó felett tétovázott és nem kopogtam be!
MIN HAE POV: Le kellett zuhanyoznom ,mert a füst átjárta az egész testem,nem tudtam elviselni. Azt gondoltam,hogy majd picit felélénkülök a fürdéstől,de a meleg víz még jobban elálmosított.
Nem tudom,mennyit aludhattam ,de odakint már sötét volt. Nem éreztem magam egyáltalán kipihentnek.
Kómásan kiballagtam a szobámból a kanapémon felhúzott lábakkal egy adag popcorn-al az ölében,Hong Ki focit nézett.
- Hát te mit csinálsz itt? –álltam meg a háta mögött. Hátradőlt és hátrabillentette a fejét úgy nézett rám nagy barna szemeivel.
- Még mindig szarul nézel ki!
- Igazán kedvesen tudsz bókolni!
- Nem volt szándékomban…- rázta a fejét tovább bámulva a TV-t. – Egyébként Shin engedett be,azt mondta érezzem magam otthon.
- Mintha eddig nem azt csináltad volna.
- Kicsit sajnálhatnál! – jött utánam a konyhába. - Most nincs hol laknom.
- Ohhh … te szegény! – fordultam felé összecsapva a kezem és aprót rogyasztottam szarkasztikusan.
- Megmentettem az életed!
- Csak azért ,mert én is meg akartam a tiédet menteni,hogy ne égjen bent az a nagy arcod! - Bent sem voltam! – véknyította el a hangját felháborodva.
- Én azt honnan tudtam volna? –háborodtam fel én is vele szemben állva.
- Mi a vita tárgya srácok? –állt Hanako a nappaliban nagyokat pislogva ,észre sem vettük,hogy hazajött,annyira lefoglalt a vitatkozás.
- Ez a nagyokos bekapcsolva hagyta a Siestát és kigyulladt az egész lakás! –mutattam Hongkira,de közben Hanakora néztem.
- Ő meg bement és füstmérgezést kapott. – Hong Ki hangja is eléggé felháborodott volt,akárcsak az enyém.
- De miattad mentem be! – fordultam felé indulatosan!
- Tudom!!- szinte kiabált.
- Állj! –emelte fel Hanako a hangját a keze kíséretében.
- Min Hae jól vagy?
- Igen! Voltunk bent a kórházban!
- Oké! –nyugodott meg. - Te meg odafigyelhetnél jobban is.
- Nem gondoltam,hogy 20 perc alatt bármi is történne,de fázott a lábunk és bekapcsoltuk!
- Együtt voltatok? –értette félre az egészet.
- NEM! –adtuk a választ egyszerre Hongkival.
- A barátnőmmel voltam!
- Ahh… Olyan is van? –vihogott Hanako.
- Mi? –értetlenkedett -Látszik,hogy barátnők vagytok!
- Ohhh darling…- sétált felé nyugodtan Hanako ,megállt mellette és a bal vállára tette a kezét.
- Neked fogalmad sincs,hogy mennyit röhögtünk Lee Hong Ki-n. A régi szép idők… - bólogatott csukott szemmel.
- Mi? –háborodott fel Hong Ki.- Mi rajtam olyan nevetséges?
- Hidd el van! – kuncogtam már én is.
- Emlékszel mennyit röhögtünk a körmein? Na meg a narancssárga haj,nagyon bizarr volt.
- Igen,Eun-a-val elneveztük répafejnek! – úgy beszélgettünk Hong Ki-ról,mintha ott sem lenne.
- A legdurvább akkor is a padlizsán vörös haj volt! –mondtam.
- Nehezen,de megszoktam!
- Nekem nem ment. - leültünk a kanapéra és úgy beszélgettünk tovább.
- Szaszengek!- bökte felénk pukkadva Hong ki,egyszerre néztünk felé hunyorítva,majd visszatértünk a beszélgetéshez,de Hongki-t gyorsan ki is beszéltük és már nem az FT Island volt a téma.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése