A szőnyegen Hong Ki és Eun-a színes kockákkal játszadoztak,egymás tetejére rakosgatták őket és próbálták a színeket felváltva rakni,nem tudtam eldönteni,hogy Eun-a-nak megy jobban vagy Hong Ki-nak! Míg én a konyhapultnak támaszkodva egy almát rágcsáltam, Shin sunyi fejjel közeledett felém,ekkor már tudtam,hogy nem fog a beszélgetésünkből kisülni semmi jó! Végül mellém állt a jobb oldalamra és nekidől a konyhapultnak…
- Szóval bulizni akarsz!? De hogy tervezted?
- Nem tudom,hírtelen ötlet volt…
- Eun-a-t hova teszed?
- Eszemben sem volt!- döbbentem le!
- Vigyük el apádhoz!
- Nem hiszem hogy jó ötlet és fel sem merem hívni,hogy megkérdezzem.
- Majd én megkérdezem! –s már el is kapta a pulton lévő mobilomat. A számba vettem az almát és ráharaptam. Két kézzel húztam le Shin vállát ,hogy a fülem a telefonhoz tegyem.
- Halló Ahjussi ! Shin vagyok! Elvinnénk Eun-a-t,mert hírtelen dolgunk akadt!
- Mit gondolsz büdös kölyök,hogy ráérek? – a telefont szélsebesen vette el a fülétől és a hang hallatán én is kimeresztettem a szemem ,majd bólogattam neki,hogy tegye vissza és beszéljen.Úgy láttam nagyon nehezére esett,mert húzta a száját. Körmöm rágva tettem vissza a fülem és hallgatóztam.
- Ahjussi! –kezdte indulatosan Shin a mondandóját,hiába ráztam vadul a fejem ő csak folytatta. - Mi közöm nekem Eun-a-hoz? Minden nap vigyázok rá,igazán áldozhatna egy estét maga is,amúgy is Ahjumma vigyázna rá. Talán én vagyok az apja? – Világvégét éreztem...végül az apám így válaszolt:
- Pimasz kölyök! Hogy beszélsz te velem?
- Gomen ne Ahjussi! –húzta a nyakát Shin.
- Rendben! Hozzátok el a kislányt!
- Köszönjük! Min Hae hamarosan ott lesz vele!
- Ehhhh??? –visítottam,mire a szőnyegen ülő két „gyerek” rám pislogott,de csak legyintettem egyet feléjük mire ők játszottak tovább.
- Aludjon jól!
Amint lerakta a telefont laza taslit adtam neki.
- Velem fog ordítani! Minden a te hibád!
- Félek tőle! – mondta a fejét simogatva.
- Bezzeg a telefonba jó nagy arcod volt.
- Csak azért,mert nem láttam a dühös arcát.
- Megöllek! –emeltem fel a kezem.
- Sajnálom! Sajnálom! –védekezett.
Nem láttam értelmét tovább vitatkozni inkább odamentem a húgomhoz.
- Eun-a ,ma apánál alszol jó?
- Jóóó! –örömében felugrott és szaladt a szobájába.
- Unnie? Vihetem ezt is? –lóbálta a kedvenc maciját.
- Persze!Bepakoljuk azt is ! – Kicsit feszült voltam,hogy apámhoz viszem a húgom,de látva az örömét,nem volt bennem olyan bűntudat.
HONG KI POV:
- Megint nagy bajban vagyok haver! –térdelt le elém Shin!
- Hallottam…
- Kísérd el őket légyszi!!!!- tette össze a kezeit és a fejéhez emelte .- Cserébe főzök neked valamit! – Min Hae meg is jelent a nyakig beöltözött Eun-a-val és egy nagyobb táskával.
- Én is megyek! –pattantam fel a szőnyegről és mint egy óvodás úgy jelentkeztem.
- Minek? –a hangsúly megint túl kedvesre sikeredett.
- Be kell vásárolni a bulira egyúttal elkísérlek!
- Remek!
- Apád nem fog veszekedni,ha felé küldöm professzionális mosolyom valamint a tökéletes modorommal minden meg lesz oldva.
- Nem vagy te túl egoista? – hunyorgott fintorogva.
- Nem!
- Ha apámra akarsz hatni öltözz be inkább lánynak! – kézen fogta Eun-a-t és már a cipőjüket vették,de én még mindig ott álltam.
- Az is megoldható!- szaladtam.
- Na ne buzulj! Haladjunk!
- Ne buzulj? –billentettem félre a fejem,mint egy kiskutya,aki nem érti a dolgokat.
- Nem zavarja,hogy a kislány mindent hall?
- Eun-a nem fog ilyeneket mondani,mellesleg Min Hae most miattam mérges!
- Várj már meg!- szóltam utánuk!
- Szedd össze a kockát macsó! – mutattam a szőnyegre,miközben próbáltam belemászni a cipőmbe és a kabátomba ,az ajtóból visszanéztem rá.
- Főzz valamit!
- Várj!
- Mi van? Itt hagynak! –idegeskedtem.
- Erre valószínű szükség lesz! – dobott felém egy baseball sapkát.
- Kösz! –tettem a fejemre és már rohantam is. A lépcsőn értem utol őket!
- Miért nem használod a liftet?- vettem ki a kezéből a táskát.
- Ez csak a 3. emelet Hongki,nem a 10. És egyébként te is szoktad sűrűn használni a lépcsőt.
- Mikor nem jön a lift… utálok várakozni rá.
- Hol hagytad a kesztyűd Eun-a?
- Otthon hagytam az ágyamon! Fázik a kezem!
- Így jobb? –fogtam meg a kislány kezét. Aprócska volt és hideg,teljesen elveszett az én tenyeremben.
- Igen! –nézett fel rám széles mosollyal,majd a nővérére,aki a másik kezét fogta. Eszembe jutott,hogy most egy kívülálló szemében,mi egy családnak tűnünk,s bár az arcom alig látszott ki a kabáttól,mosolyogtam.
A ház óriási volt és nagyon elegáns! A kerítés kovácsolt vasból volt,s mikor bementünk sem csalódtam. A fehér szín uralkodott mindenhol egy kis kávészínnel megfűszerezve,nagyon ízléses volt. Ugyan nem volt szokatlan ez a luxus,de nem gondoltam volna,hogy Min Hae ilyen gazdag családból származik.
- Hahóó Ahjumma! –léptünk be a nappaliba.
- Minnie kicsim! –ölelte meg vidáman egy idős néni.
- Apa?
- Tárgyal az irodában,azt mondta ne zavarjuk,ha végez,akkor kijön!
- Értem!... Ahhh majdnem elfelejtettem,ő itt Lee Hong Ki! –nézett rám.
- Tudom ki a fiatalúr! Örülök a találkozásnak!
Meghajoltam az idős asszony előtt.
- Üljetek le!
- Hogy vagy Minnie?
- Ahjumma,mint mindig,dolgozom és Eun-a-t nevelem,semmi érdekes nincs az életemben!
- Azért úgy látom érdekes barátságra tettél szert! –nézett rám majd vissza Min hae-re!
- Ő a szomszédom…
- Valóban?
- Hihetetlen ugye?
- Igen! Nagyon tehetséges az úrfi! –nagyon formálisan beszélt velem a hölgy.
- Köszönöm! –jöttem zavarba.
- Azonnal hozok egy teát! – állt fel és magunkra hagyott minket.
- Minnie?
- Mi bajod van?
- Semmi!- rántottam vállat cinkos vigyorral a képemen. –Tök cuki!
- Kicsi korom óta így hív!
- Hívhatlak én is így?
- Nem!
- Naaaaaaaa…- nyafogtam.
- Felőlem! –adta meg magát. Nagyon örültem neki,ez kiült az arcomra. Már 15 perce vártunk a teát megittuk.
- Nekünk menni kell! –állt fel Min Hae a kanapéról!
- Ohh… sajnálom,hogy ilyen sokat kellett várnotok!
- Semmi baj! –mondtam!
- Apának üzenem,hogy holnap este jövök Eun-a-ért!
- Rendben!
- Légy jó kislány! –adott neki egy puszit a homlokára én pedig megsimogattam a fejét a vidám kislánynak aki egy pohár tejet szorongatott a kezében.
- Viszlát! Köszönöm a vendéglátást!
- Jöjjön mások is!
- Rendben!- kiabáltam vissza integetve!
Min Hae Pov: Hongki vidáman ugrándozva sétált be a szupermarketbe!
- Te tolod! –löktem oda neki a bevásárló kocsit.
- Mit veszünk? Választhatsz bármit,én fizetek!
- Köszi,de nem kell!
Kis idő múlva úgy elkavarodott,hogy alig találtam meg- Az illatszereknél álldogált egy fehérneműs női plakátot bámulva.
- Csöpög a nyálad! –vágtam fejbe,a fagyasztott pizza dobozával.
- Auu- vakargatta a fejét elpirulva.
- Mi ez a sok sör meg Soju?
- Bulizunk nem?
- Tudod a detoxban nincs ünnepi hangulat!
- Hyung! –kiabáltak ránk az FT Island többi tagjai. Micsoda véletlenek,hogy pont itt futunk velük össze. Egy pillanatra lassított felvételben láttam őket közeledni…még azt is gondoltam,hogy menők,főleg Min Hwan és Jong Hoon,ahogy elől ,mint két playboy jöttek felénk. A kosár tolást Jae Jin-ra sózták. Megráztam a fejem és még meg is paskoltam.
- Mi bajod van?
- Semmi! –pirultam el!
- Hello! –köszöntek ránk.
- Sziasztok! –mondtam halkan.
- Ő a mai vendéglátónk Lee Min Hae! –kissé meghajoltam előttük mosolyogva ahogy ők is.
- Én mindent megvettem amit akartam! –mondtam.
- Ehhh??? Mi ez a törölköző meg ez a szoknya?
- Azt mondtad te fizetsz!
- Gondolhattam volna,hogy telepakolod a kosarat.
- Nem kell aggódni Hong Ki,én fizetek! Egyébként meg magamnak nem is vettem semmit.
- Talán nekem vetted azt a szoknyát?
- Idióta! Hogy jönne rám ez a szoknya? –emeltem fel egy gyermek szoknyát.
- Igaz… ehhez tényleg bálna vagy!
- Bálna???- meresztettem ki a szemem és eltátottam a szám. Nem szóltam semmit,csak mérgesen eltoltam a kocsitt!Utánam futott,mérges pillantásomra behúzta a nyakát. Fizetés után azzal sem foglalkoztam,hogy jön e utánam,vagy sem…még mindig mérgelődtem…
- Add ide! – kapta ki a kezemből a szatyrokat.
- Hol vannak a többiek?
- Jönnek mindjárt! Várjuk meg őket!
Már tíz perce vártunk rájuk az arcom már nagyon fázott.
- Fázol? –kérdezte zsebre tett kézzel mellettem állva. Ide-oda dőlöngélt,valószínűleg neki sem volt melege.
- Csak poénból reszketek Hong Ki! –alig fejeztem be a mondandómat,a vidám csapat meg is jelent előttünk.
- Sokat kellett várni ránk? –szaladt oda Jae Jin.
- Eleget!
- Ne haragudj!
- Semmi baj!- mosolyogtam rá.
- Vele miért vagy kedves? –Hong ki hangjában felháborodást véltem felfedezni. A hátam mögött jött,de éreztem,hogy mutogat.
- Őt még nem ismerem olyan jól. - fordultam hátra.
- Engem az elejétől kezdve utálsz!– Jae Jin értetlenül állt a dolgok elé, majd a kezemmel intettem neki,hogy ne is figyeljen rá, így a többiek után ment. - Vele meg mézesmázoskodsz.
- Nem hiszem el,hogy nem tudod elviselni,hogy nem te vagy a középpontban. –elindultam én is ,hogy beérjem a többieket.
- De elviselem!- szaladt utánam.
- Ha tudni akarod Jae Jin-el meg csak udvarias voltam. Mellesleg ő sosem bálnázott le.
- Most mutattalak be neki, - a karórájára nézett. - nincs fél órája!
- Ő amúgy sem olyan mint te! És én is tudnám a te ízlésedet kritizálni! – Már a lépcsőn tartottunk felfelé. Min Hwan és Jong Hoon hátranézett értetlenkedve,hogy mit veszekedünk!, én pedig csak egy erőltetett mosollyal adtam a tudatukra,hogy minden oké.
- Mi bajod van az ízlésemmel? – a fiúk már Hong Ki ajtaja előtt álltak.
- Pocsék… - néztem rá,majd a fiúkra. - Ide jövünk fiúk!- nyitottam ki az ajtóm.
- Üdvözöllek titeket szerény otthonomban. - vettem le a cipőmet. –Dobjátok le magatokat valahová.
- Noona?
- Ohh ő itt Shin a legjobb barátom!
- Üdv! –intettek egymásnak,letudva a bemutatkozást.
- Szuper! Mindenki ismer mindenkit! Kezdődhet a buli!
- Mit főztél? –robogott be a konyhába Hong Ki.
- Teát!- válaszolta egyszerű őszinteséggel Shin.
- Azt mondtad,ha elkísérem Min Hae-t ,akkor főzöl valamit.
- Főztem is ! Teát.
- Nem is tud főzni! –kiabáltam oda nekik.
- Mi?? Tudod te mit kellett nekem elszenvednem?
- Nekem nagyobb csapás volt. – suttogtam.
- Neked mi nem tetszik az ízlésemen? - Hol a ruhád hol a hajad borzasztó,a körmödről már ne is beszéljünk.
- Ezeket a körmöket bármelyik lány megirigyelheti!
- Hát ez az! Bármelyik LÁNY! –fintorogtam el a „lány” szót.
- Ez művészet!
- Igen az Hongki,csak nem egy pasin,de ne aggódj,már megszoktuk. - ületem le az asztalhoz egy darab sütivel. A többiek csendben ültek és pakolták ki a táskákból a különféle dolgokat!
- Érezzétek otthon magatokat! –haraptam volna bele a sütimbe,de Hong Ki elkapta a kezem.
- Ne edd ezt! –vette el tőlem a sütimet. - Fájni fog a hasad,mert nem vacsoráztál rendesen. Mindjárt készítek valamit.
Nem tudtam,hogy most aggódik,vagy csak tényleg kövérnek tart,mindenesetre ezt a mozdulatát pozitívan ítéltem meg! S bár most vitáztunk,mégsem küldjük el egymást melegebb éghajlatra. Talán már így szoktuk meg,hogy ha vitázunk is minden rendben van!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése