- Hogy,hogy ilyen jóban vagytok Hongkival?
- Ha arra vagy kíváncsi,hogy együtt járunk-e ,akkor megnyugtatlak Jong Hoon,nem,nem járunk együtt.
- Csak abból gondoltam,mert úgy veszekedtek,mint a házasok!
- Alapból idegesít ,ez nem elég ok? – Jong Hoon mosolyogott rajta és tovább túrta a tányérját.
- Egyébként is Hong Ki valami kék szemű lányt emleget mindig. - Min Hwan mondatára majdnem megfulladtam a csirkémben.
- Jól vagy? –kérdezte Jong Hoon,és felém nyújtott egy pohár vizet!
- Igen!
- Ja,az a lány Min Hae! – tömte a fejét rám sem nézve a fiúk meg egyszerre néztek velem farkasszemet. Zavaromban csak húzódtam hátrafelé.
- Barna szeme van! – mondta Jae Jin.
- Csengettek! –pattantam fel a szőnyegről ,mikor meghallottam a hangját.
Amint kinyitottam az ajtót, nagy meglepetésemre egy rég látott barátnőm állt az ajtóban.
- Hanako!!!- a szám fülig ért és szinte toporzékoltam volna örömömben!
- Min Hae!Úgy örülök hogy látlak!- öleltük meg egymást.
Nem gondolva arra kik is ma a vendégeim ,beinvitáltam Hanako-t ,de lehet ,hogy jobb lett volna,ha előtte felkészítem a dolgokra. Lemeredt és értetlenkedve pislogott a fiúkra,akik teli szájjal csámcsogva hasonlóképp olyan értetlen fejet vágtak,mint Hanako. Talán egy pillanatra levegőt se vett.
- Hello! –nyögte ki végül integetve.
- Hello! – mondták ők is és gyakorlatilag ettek tovább!
- Hanako! –kiáltott fel Shin teli szájjal! – Örülök,hogy itt vagy! Gyere ülj le mellém!
- Szia Shin! Egy pillanat és megyek! – odahajolt a fülemhez és suttogni kezdett: -Min Hae,mióta bratyizol az FT Islandal? – sziszegte ki a fogai közül,de közben vigyorogva bámulta a vidáman falatozó népet. – Elnézést! – mondta nekik és bevonszolt a szobámba!
- Hogy kerülnek ide? –nem tudtam eldönteni az arcán,hogy most ledöbbent,vagy csak ennyire izgatott.
- Őszintén,ez egy hosszú történet!
- Hallgatom. - tette csípőre a kezét.
- Röviden: Hongki a szomszédban lakik és valamilyen oknál fogva pár hónapja jobban megismerkedtünk,és ha akarnék se tudnák megszabadulni tőle. – vihogni kezdett.
- Mi olyan vicces?
- Csak,az,hogy a régi nagy szerelmed most itt van a lakásodon és látszólag otthonosan érzi magát.
- Túl otthonosan! –bólogattam fintorogva.
- Mi volt ez a fintor? Itt a lehetőség ! Használd ki!
- Hol van már a tavalyi hó Hanako? Tudod,hogy teljesen megváltozott a róla alkotott képem!
- Jajj az már régen volt.
- Elég mélyen él még az emlékezetemben.
- Nem rossz így a szemébe nézni?
- Teljesen közömbös már nekem! Nem zavar,hogy barátkozunk,nem ő az első fiú barátom,tudod,hogy mindig is fiúkkal barátkoztam többet.
- Ez nagy változás,a telefonban is hallottam,hogy akkoriban le vagy törve,de nem gondoltam,hogy ilyen nagy lesz a változás!
- Hamar túl teszem magam a dolgokon,és amúgy sem volt köztünk sose semmi!
- Erről még beszélünk! Menjünk!
Ahogy kiléptünk az ajtón, látszott,hogy a soju és a sör már hatott,mert aranyosan kacarásztak az asztal felett,de így hogy Hanako megérkezett,nem én vagyok az egyedüli lány!
- Fiúk! Ő itt Hanako!-a megkésett bemutatkozás ellenére újra köszöntötték egymást.
- Neked nem kell bemutatnom őket…- vigyorogva rázta a fejét,két kis copfja ide oda mozgott.
Visszaültem Jong Hoon és Hong Ki közé,Hanako pedig köztem és Shin között foglalt helyet.
- Hong Ki váltig állítja,hogy kék szemed van! – lazán combon csíptem Hong Ki-t.
- Auuu…- kapott a lábához és simogatni kezdte.
- Mondtam,hogy hülyeség,csak Hyung újabb agyszüleménye a kék szemű ázsiai lány.
Hong Ki kérőn nézett rám,az Istenért sem akarja,hogy hülyének gondolják,nem tudom mi okból,de felnéztem a plafonra és kivettem a kontaktlencsémet,pislogtam kettőt és rájuk néztem. A reakció ugyan az volt,mint szokott. Tátott szájak és pislogó szemek.
Jong Hoon felém fordult,elkapta mindkét kezem és mélyen a szemembe nézett. Nem tudtam mire vélni az egészet…
- Leszel a feleségem? – erre a kérdésre,nem tudtam,hogy nevessek,vagy ,hogy kellene reagálnom…
- Ezt benézted Jong Hoon.- nevetett tovább.
- Így se utasítottak még vissza!
- Sajnálom! –mondtam neki,majd Hanako-ra néztem,aki fejét fogva röhögött,és tudtam,hogy ő már igent mondott volna a kérdésre.
A nevetés szép lassan elhalkult,de a cinkos mosoly ott bujkált mindenkinek a szája sarkában. A hifihez mentem és zenét kapcsoltam.
- One Ok Rock? –kérdezte Min Hwan.
- Szereted? –mosolyogtam rá.
- Ühüm! –bólogatott édesen!
- Min Hae képzeld el,Taka bent volt a rádióban,ahol dolgoztam!
- Komolyan? – csillogott fel a szemem.
- Úgy örültem neki! Egyszer kötelező lesz egy One Ok Rock koncerten tombolnunk!
- Az biztos! – elfelejtkeztem magamról és picit megmutattam a fangirl oldalamat,Hong ki eléggé pislogott.
- Mi van?
- Semmi,csak a nyáladzás,az szokatlan tőled!
- Tájékoztatásul mondom,hogy szoktam,és ugyanolyan fan vagyok,mint akárki más!
- Ahaaa,csak értem nem rajongsz!
- Valahogy úgy! –nevettem. Nem vette sértésnek,mert ő is nevetett és tudta,hogy a piszkálódásaink csak egyre rosszabbak lesznek!
- Min Hae? –nézett rám érdeklődően a kis makane .
- Hmm?
- Kérdezhetek valamit? De nem akarok személyeskedni,csak kíváncsi vagyok!
- Miért kék a szemem?
- Honnan tudtad?
- Általában mindig felteszik ezt a kérdést,ezért hordok kontaktlencsét. Azért kék,mert anyukám európai volt és erről az ágról örököltem.
- Tényleg? Egyáltalán nem látszik rajtad az Európai vonás. Soha nem láttam még kék szemű ázsiai lányt… ez lenyűgöző.
- Ezt most bóknak veszem!
- Annak szántam! –evett is tovább.Ha nem Min Hwan lenne,akkor azt mondtam volna,hogy udvarol,de gyorsan elhessegettem az efféle gondolatokat.
- Most jön a buli jó része! –állt fel Shin,miután mindent betermeltünk,és pakolni kezdte a konyhába a cuccokat. Lekapcsoltam a zenét,Hanako-val már tudtuk,hogy mi fog történni.
Két gyertyát tett az asztalra és lekapcsolta a lámpát.
- Mit fogunk csinálni?
- Mesélünk!
- Ez olyan félelmetes! –húzódott hozzám közelebb Hong Ki.
- Ez még csak a kezdet! –ijesztgette Shin.
- Anyuuuu- nyafogott.
- Penye… ( megjegyzés: aki nem tudná,felénk a penye gyávát jelent. ^^)
- Nem vagyok az! – kihúzta magát.
- A történetem egy lányról szól,aki minden este kiment a konyhába egy pohár vízért,bárhogyan próbálta a csapot nem tudta elzárni,folyamatosan csöpögött! Hosszú heteken át csörömpölést és dobolást hallott…
- Min Hwan,csak nem ott jártál? –vihogott Hong ki élesen,Shin pedig mérgesen nézett rá,amiért félbeszakította a meséjét.
- Szóval… ott tartottam,hogy hangokat hallott,amik már az őrületbe kergették! Az ágyán ült álmatlanul a haját tépve . Úgy érezte,mintha a szél a falak között fújna ,meglebegtetve a függönyöket. A nyikorgó padlók …– Shin mocorgott izgalmában,nem tudott egy helyben ülni,a története mondása közben nem mi, talán ő volt a legizgatottabb. Titokzatosan suttogta tovább a történetet. - Az ajtó csapkodások a semmiből jöttek,mivel egyedül lakott otthon. - Hírtelen egy nagy puffanást hallottunk,Hong Ki úgy megijedt,hogy a nyakamba ugrott csaknem hogy az ölembe nem ült.
- Engedj már el! – cibáltam le a karját a nyakamról.
A többiek is eléggé megfeszültek,valójában mindenki megijedt egy kicsit.
- Mi volt ez?
- Bocsi,belerúgtam az asztalba. - szabadkozott Shin.
- Menj a francba! A görcsöt hozod rám! Úgy ver a szívem majd kiugrik a helyéről.
Óriási röhögés tört ki, Min Hwan édesen dörmögős nevetése betöltötte a szobát.
- Szerintem hagyjuk a rémtörténeteket,mert valaki nem fog aludni az éjszaka.
- nevettem tovább Hongkira nézve.
- Kac-kac… én ezen nem tudok nevetni!
- Azt mondtad nem vagy penye!
- Nem vagyok az,de a szellemektől félek!
-Ahh…- bólogattam. - meg a magasságtól is !
- Nem lépnénk túl ezen?
- Felőlem!- rántottam vállat! Úgy éreztem picit mérges lett,hogy meg lett ijesztve,nevetni akartam rajta,de bántott a dolog. Felkapcsoltam a kis állólámpát ami a közelemben volt és elfújtam a gyertyákat. Kapcsoltam egy kis zenét, ezúttal Ft Islandot,úgy gondoltam a saját hangja majd picit megnyugtatja őt,és igazam is lett,de még mindig nem volt az igazi. Oldalba löktem a könyökömmel,de nem reagált ezért megismételtem.
- Mi van? –Nagy szemekkel mosolyogva néztem rá,de nem szóltam semmit csak hallgattuk a Bad Woman-t ami halkan a hifiből szólt. Cinkosul elmosolyodott a sörös pohara felett.
- Khööm… - köszörülte meg a torkát Hanako.
- Az Istenért sem akarok zavarni,de Min Hae meg akartam már kérdezni,hogy aludhatnák e a másik szobában,míg nem találok másik lakást és munkát?
- Pe…
- Az az én szobám! –vágott a szavamba Shin!
- Ohh együtt laktok? Csak nem… - kezdett Seung Hyun ránk mutogatva,mi meg Shin-nel egyszerre adtuk az egyértelmű választ:
- NEM!
- Komolyan mondtad? –néztem Shinre.
- Te hívtál!
- Tudom! Víííííí- visítottam és hátulról megöleltem.
- Akkor majd keresek egy szállodát.
- Ha nem zavar egy ,vagy kettő túlméretezett gyerek,valamint egy kissé hangos kislány,akkor elég nagy a szobám,elférünk ketten is!
- Maradhatok?
- Persze!
- Jaj de jó! Köszönöm! – most Hanakon volt a sor,hogy megöleljem!
- Aludhatok köztetek? –vigyorgott Jong Hoon.
- Nem !
- Igen! –Hanako elvarázsoltan kulcsolta össze a kezeit a mellkasánál.
- Hanako?
- Vicceltem! –tért vissza a valóságba és váltott komoly arckifejezést!
- Min Hae?
- Hmm? –néztem a velem szemben ülő Min Hwan-ra.
- Egyébként mivel foglalkozol?
- Egy reklámcégnél vagyok fotós és tervező!
- Wow! Én is szeretek fotózni ! Egyszer csinálunk pár képet együtt! Szeretném ellesni a profik technikáját.
- Persze majd megmutatok pár szép helyet!
- Az jó lesz! De ne értsd félre!
- Nem ,nem fogom! –gondolom itt arra célzott,hogy nem randira hív vagy ilyesmi és nem is gondoltam volna ilyenre…
- És te Hanako?
- Én műsorvezető vagyok és szinkron színész!
- Valóban? Itt Koreában?
- Nem ,eddig Japánban voltam.
- És most itt próbálsz szerencsét?
- Fogjuk rá! –mosolyogtak.
- Hol találom a mosdót?
- Fel a pici lépcsőn és a folyosón balra.
- Köszi!
- Láttad milyen édesen érdeklődött? –vigyorgott suttogva Hanako.
- Aranyos! –bólogattam!
Éjfél ellenére még több mint két órát ittunk folyamatosan,rengeteg témával és FT Islandos kulisszatitkokkal,amin sokszor jót nevettünk. A soju és a sör keverve megtette a hatását,ugyanis Shin és Hong ki egy ideig még egymásra támaszkodva bírták,de vad vigyorgásukból arra következtettünk,hogy másnap fejfájással fognak kelni…Végül elaludtak a szőnyegen.
- Mi megyünk haza Min Hae! –Mondta Jaejin hajnali fél 3-kor.
- Sajnáljuk,hogy ilyen sokáig maradtunk! Jó volt kikapcsolódni! –szabadkozott Jong Hoon.
- Ugyan… Én nagyon jól éreztem magam remélem máskor is meglátogattok!
- Gondolom…
- Tényleg remélem,hogy még látjuk egymást!- mondta Min Hwan.
- Én itt leszek! –mosolyogtam ,miközben kikísértük őket az ajtóig. A folyosón még integettünk neki,míg el nem tűntek a fordulóban.
- Menjünk aludni! –vágtam be magam mögött az ajtót. Az ajtó csapkodás már tényleg a szokásommá válik.
- El megyek zuhanyozni,de mi van ha valamelyik felébred és pisilnie kell?
- Dehogy ébrednek! Kiütötték magukat, reggelig fognak aludni! Ez az átka a fürdőmnek.. -sétáltam oda a fiúkhoz és leguggoltam a hanyatt fekvő Hong Ki-hoz majd legyezni kezdtem az arca előtt.
- Alszanak… - rántottam vállat Hanakora nézve! – Amúgy is a zuhanyfülkébe nem lehet belátni! Menj nyugodtan!
Míg Hanako lefürdött,új ágyneműt húztam és gondosan elkészítettem az ágyunkat!
- Kész vagyok!- érkezett meg pillanatokon belül Hanako a haját törölgetve.
- Akkor megyek én is ! –kaptam fel a törölközőmet és a pizsamámat. A nappaliban még lábujjhegyre álltam és megnéztem,hogy a fiúk ott vannak e!? Hong Ki épp beletúrt a hajába nagyokat nyöszörögve és csámcsogva. Nem mentek sehova így nyugodt szívvel bementem fürdeni! Nagyon jól esett a forró víz a kabin teljesen megtelt gőzzel,az orromig sem láttam. Ügyetlenkedésemben a tusfürdős flakont elejtettem,majdnem elestem a fülkében. Magamra tekertem a törölközőmet és már léptem is ki a forró gőzből,ami szinte olyan volt,mint egy szauna.
Ám,amint kiléptem életem legkínosabb jelenetével álltam szemben. Hong Ki félig letolt gatyával állt előttem a sikítás,ami kikívánkozott belőlem,belém szorul csak a tátott szám maradt. Hong Ki az öléhez kapott,eltakarva azt, amit nekem nem kellett volna látnom. Vettem egy 180 fokos fordulatot.
- Nem tanultál meg kopogni?
- Kopogtam!
- Nem hallottam! Kopogj jobban!
- Nem tehetek róla,hogy süket vagy!
- Felhúztad már a gatyád? – kissé indulatosra sikerül.
- Fel! – nyugtázta az egészet ennyivel. Szememet takarva viharzottam ki a fürdőből az arcom lángokban állt csak azt akartam,hogy végre a szobámban legyek és kapjak újra levegőt a sokktól!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése