- Szellemet láttál?
- Sokkot kaptam!
- Mi van? –röhögött.
- Láttam…
- Mit láttál?- röhögött tovább,egyre jobban.
- Ne röhögj,ez nem vicces!
- Azt sem tudom min kellene nevetnem,csak nevetek! Menj már! - lökdösött az ágyra! Leültem még mindig görcsösen fogtam a törölközőmet és lestem ki a fejemből. Toporzékolni kezdtem és ráztam a fejem mérgelődve.
- Most fan görcsöd van,vagy idegbeteg vagy?
- Még ha az első lenne,akkor örülnék is,de most inkább az utóbbi. A szívem a torkomban dobogott nem ment a gondolkodás,csak a jelenet játszódott le a fejemben újra és újra… Próbáltam picit lenyugodni,szinte csak másodpercek teltek el,hogy bejöttem az ajtón,de hosszú perceknek tűnt. Azt hittem Hong Ki már rég hazament.
- Itt van még Hong Ki?-Hanako vállat rántott,de kinyitotta az ajtót és kidugta rajta a fejét.
- Most jött ki a fürdőből….- ekkor esett le neki az egész … a szájához kapott ,annyira tátotta,már-már azt gondoltam kiakad az álkapcsa. Vihogva szaladt oda hozzám.
- Jól megnézted?–térdelt le elém vigyorogva.
- Hanakooo! –hangomban nem kis mértékű felháborodást lehetett felfedezni…
- Életem legcikibb jelenete zajlott le az imént és látom te igazán együtt érző vagy! – mosolyogtam rá.
- Ugyan Min Hae ,te hogy reagálnál? Nem panaszkodhatsz a te fantáziád is ugyanolyan mocskos mint az enyém! – röhögött,és immár én is röhögtem vele.
- Akkor is… Hogy fogok a szemébe nézni?
- Ahogy eddig!
- Ahhh ez vér ciki! – paskoltam meg a piros arcom! – Fel kellene öltöznöm! –még mindig két kezemmel tartottam az arcom és majdnem lenyúztam a bőröm idegességemben. - Többé ki se megyek a szobából. - léptem oda a szekrényemhez és az ajtó egyik szárnya mögött elkezdtem öltözni.
- Felejtsd már el!
- Nem tudom!
- Ennyire felejthetetlen? Látni akarom! - nevetett
- Hanakoooo! – nevettem én is és egy pulóverrel majdnem ledobtam az ágyról.
- Tényleg lépj túl rajta! –dobta vissza a pulóvert ,épp hogy becsuktam a szekrényem ajtaját,sikerült elkapnom! Nem foglalkoztam a hajtogatással kinyitottam az egyik szárnyát és bevágtam a ruhát.
- Egyébként is nem értelek,a szerelem az ,ami ennyire elvakít?
- Milyen szerelem? –ültem le mellé az ágyra magam alá húzva a lábam.
- Hát szereted Hong Ki-t nem?
- Shhhhh… Halkabban már,nehogy meghallja ezt a hülyeséget. Nem is szeretem.
- A telefonba nem értettem,mikor annyit mondtál,hogy egy paraszt és kiszerettél belőle.
- Az is!
- De mit tett?
- Nem vagyok az a nagyon nagy rajzos…tudod jól!
- Ugyan csak mindig szerénykedsz!
- Nem ez a lényeg! Egy napig bajlódtam az arcával és egy levéllel,hogy megírjam neki,erre ő egyszerűen figyelmen kívül hagyta!
- De ezt honnan tudod?
- Láttam!
- Mond már el,mi történt pontosan.
- Aludni kellene nem?
- Meg van szokva az éjszakázás!
- De jó neked én nehezen tűröm a kialvatlanságot. Jó,röviden vázolom.
A cégnél volt egy jó ismerősöm,aki épp velük dolgozott,Megkértem,hogy adja oda neki,és én ugye követtem ,hogy mi lesz a reakciója… Nem olyan hosszú ez a történet,egyszerűen kidobta. Teljesen szíven ütött,megváltozott a róla alkotott képem és a sok lány,akik megfordultak itt,bár nem tudom milyen kapcsolat van köztük,de biztos,hogy nem gombfocizni jöttek ide.
- Mennyi az a sok lány?
- Az egy év alatt? –néztem fel a plafonra. – Hmm… talán négy lányra emlékszem,de lehet volt több is.
- Egy év alatt négy? Ez aztán a teljesítmény egy idoltól. Mégis mit vársz? Örülj neki,hogy csak négy volt,nem negyven. –ütögette meg a térdem.
- Csak? –pislogtam!
- Min Hae ,bárhogyan is nézzük ő híresség, sok mindent megtehet,amit mi nem!
- Ezt tudom! De akkor is jelenleg Shin-nek több esélye van.
- Shin-nek? –döbbent le. - Shin egy nőcsábász!
- Mintha Hongki nem lenne az! Tudod te ezek a lányok milyenek voltak?
- Rrr…
- Ne! Ne mond ki! Nem olyan lányok voltak! Nagyon szépek,igényesek és dekoratívak,amilyen én soha nem leszek! Ráadásban olyan ízlésem sem lesz,mint nekik.
- De olyan se legyen mint Hong Ki-nak! –nagyot nevetünk az egészen!
- Aludjunk,mert lassan felkel a nap!
- Oké! –lekapcsoltam a villanyt a hold fénye félhomályt teremtett a szobában ,a plafont bámulva gondolkodtam el a ma történtekről,de akárhogy is közelítettem meg a mai napot,nagyon jól éreztem magam.
- Min Hae? Alszol?
- Nem!
- Tudod azon gondolkodtam,milyen lesz együtt élni egy férfival és egy másikkal aki napi szinten idejár?
- Szabályokat fogunk lefektetni.
- Ühüm…
Alig telt el pár perc hallottam Hanako szuszogását,ami megnyugtatott és elaludtam én is .
Álmomban ,egy gyönyörű világoskék 17. századi ruhát viseltem egy zöld kertben sétáltam. A szökőkút felé nézve Hongki várt rám,fehér öltönyben,mintha a You’re Beautiful-ból lépett volna ki,csak barna hajjal. Szégyenlősen felé sétáltam halk zene szólt a háttérben,a szívem erősen dobogott,attól féltem,hogy mások is hallani fogják,ahogy vadul zakatol. Megálltam Hong ki előtt,aki a kezét nyújtva hajolt meg előttem. Elfogadtam a kezét,magához húzott,megfogta az álam és közelített felém,mintha éreztem volna a cukor illatú leheletét az arcomon… a majdnem csók előtt felébredtem.Ahogy körbenéztem a szobában,Hanako-nak már csak hűlt helyét találtam. Ugyan már felkelt a nap,de mégis azt az érzést keltette az emberben,hogy még csak most bújik elő…fordultam kettőt az ágyon a hajamba túrva és mikor felkeltem láttam a homály okát. Szöul teljesen ködbe burkolózott a reggeli órákban. Fáradtnak éreztem magam,eldöntöttem ,hogy egy pohár víz után lefürdöm,hogy felfrissüljek! Hanako a hűtőn hagyott üzenetet:
„ Elmentem állást vadászni... Hongki-t ne ébreszd fel,olyan édesen aludt,még horkolt is.” A pohárral a kezemben apró mosollyal a szám sarkában Hong ki felé fordultam,aki ott aludt a szőnyegen. Shin-nek volt annyi esze,hogy bement a szobájába. Nem értettem,miért maradt itt azok után,ami történt…Valószínűleg nem érdekelte,és már én is túltettem rajta magam! Elmentem tusolni és a fogkefémmel a számban tértem vissza.
- Teljesen elgémberedik a nyakad a szőnyegen nem zavar? –guggoltam le egy takaróval a kezemben. Ráterítettem ,nehogy megfázzon. Tekintetem elidőzött a száján,és eszembe jutott az álmom. Olyan hírtelen álltam fel,hogy elestem és szerencsétlenségemre az állólámpának,ami csúnyán ,ráadásul a legrosszabb helyen hasította végig a karom! Mintha késsel estem volna neki,elég mély volt egy helyen a vágás.- Mi történt? –ijedt fel a csörömpölésre Hong ki. Nagyon megijedt négykézláb rohant oda hozzám,de nem akartam összevérezni a szőnyeget ezért gyorsan beszaladtam a fürdőmbe.
- Nem vészes! –kiabáltam utána.
- Nem annak tűnik! –állt meg a fürdő ajtóban én pedig az eléggé vérző kezem próbáltam lemosni.
- Mi történt? –jelent meg Shin is ! Amint ránézett a karomra rögtön odaszaladt.
- Jól vagy? Mi történt? Bevigyelek a kórházba? - Shin látszólag nagyon ideges lett.
- Ezzel kórházba?
- Idióta!
- Shin!!!- csitítottam.
- Mi bajod van? –persze a sértegetésre Hong Ki-nak se kellett több!
- Egy nagyobb sérülésbe akár bele is hallhat!
- Shin! – a hangnem most már inkább figyelmeztető volt.
- Min Hae meg kell neki mondani,hogy vigyázni tudjon rád!
- Miért kellene neki vigyáznia rám? Amúgy is alig vérzik már!
- Oké! Vigyázni fogok rá! –mondta Hong ki kicsit félve,nemhogy én,de még Shin is meglepődött az egészen!
- Nem vagyok halálos beteg!Tudok magamra vigyázni,csak Shin nagy dobra veri,mióta anyu meghalt.
Bedobtam a véres törölközőmet az automatába és tettem rá egy tisztát. Mielőtt elmentem volna Hong Ki mellett,felnéztem rá és így szóltam:
- Ne mondj olyat,amit nem gondolsz komolyan! –ezekkel a szavakkal ballagtam ki a nappaliba és leültem a kanapéra.
Shin ellátta a karomat és hozott nekem gyógyszert is,majd elment Eun-a-ért!
- Minnie?- ült le mellém Hong Ki .
- Hmm?
- Beteg vagy?
- Nem!
- Akkor Shin miért félt ennyire?
- Anyunak „Von Willebrand” betegsége volt ez egyfajta Hemofíliai betegség,magyarul vérzékenység. Már engem is nehezen szült meg,de mikor a húgom született,akkor sajnos nem élte túl…Eun-a nem is ismerte anyut! Akkor Shin megfogadta apámnak,hogy vigyázni fog rám,bár nekem nincs Hemofilíám,csak fokozott vérzékenységben szenvedek,nem is mondanám vérzékenységnek,inkább véralvadási problémáim vannak,mégis akármikor súlyosbodhat a helyzetem .Gyógyszerrel kezelem,nem kell értem aggódni.
- Akkor az azt jelenti,hogy ha szülsz,akkor veszélyben leszel?
- Igen! –bólintottam nagyot! –Nem kell aggódni,nem tervezek szülni.
- Nem szeretnél majd családot?
- De igen,csak előtte férjhez is kellene menni Hong Ki,és most elég rosszul áll a szénám! Egyébként is nevelem Eun-a-t! Ha nem megyek soha férjhez is azt mondhatom,hogy gyakorlatilag van egy gyerekem,mivel én nevelem.
Láttam rajta,nagyon elgondolkodott a dolgokon. Folyamatosan rezgett a telefonja,szinte észre sem vette,csak a gondolataiba temetkezve bámult ki a fejéből a körmét piszkálva.
- Mi van?
- Semmi csak elgondolkodtam azon amit mondtál! –Nem akartam tőle megkérdezni,hogy mit kell ezen ennyit gondolkodni,hisz őt egyáltalán nem érinti ez a dolog…
- Vedd már fel a telefonod! – mondtam mérgesen,mert már idegesített az állandó búgás!
- Nem érdekel,hagy csörögjön!
- De idegesít!Reggel óta ezt csinálja,míg aludtál is rezgett. Valaki nagyon hiányol! Vedd fel!
Felvette a telefonját felállt és beleszólt:
- Halló? –kevés csend után folytatta. - Sajnálom,rengeteg volt a munkám Hana. Hamarosan indulok az FNC-hez! Este látjuk egymást.
- A barátnőd keresett? –kérdeztem tőle,miután letette a telefonját.
- Igen! –nem kellett válasz,hogy tudjam.
- Ne hanyagold el ennyire! Tegnap egész nap velem lógtál,ezt az időt vele is tölthetnéd.
- Nem ér rá mindig!
- Ne haragudj,én nem akartam sem hallgatózni,sem kioktatni. - mondtam végül felállva a kanapéról.
- Nem baj! Viszont én lassan megyek haza!
- Ideje lenne már!
- Jól van! Jól van! Megyek már! – sarkon fordult és hallottam,ahogy csukódik az ajtó. Nem tudtam miért,de a könnyeim kiszabadultak,s bár nem sírtam elméletileg,de potyogtak a könnyeim. Belenéztem a tükörbe a szemem bepirosodott,fájt a karom és a lelkem sem volt rendben. Nem értettem saját magam.
- Minnie? – gyorsan letöröltem a könnyeim,miután meghallottam,hogy Hong Ki visszajött.
- Jól vagy? Fáj a kezed? Miért sírsz?
- Nem sírok! – a szemébe se tudtam nézni!
- Menjünk! Elviszlek orvoshoz!
- Nem kell!
- Ne legyél ilyen makacs! Gyere! –fogta meg a kezem de én rögtön ki is rántottam.
- Nem kell velem foglalkozz,nem kell vigyázni rám,azt az időt,amit rám fecsérelsz töltsd a barátnőddel. Menj haza! - kicsit mérgesre és ellenségesre sikerült,nem tudom mi ütött belém,a szokásos viccelődés,most komolynak tűnt. Megfordult,hogy elmegy,s én ösztönösen megfogtam a pólóját,amin még magam is meglepődtem.
- Hová mész?
- Most küldtél el!
- Nem azt mondtad,hogy szeretsz itt lenni?
- Azért szeretek,mert a lakásom túl nagy és magányos!Nem szeretek egyedül lenni! De ha éged zavarlak,nem leszek itt többet.
- Halihó! –lépett be Shin Eun-a-val!
- Répafej!- szaladt Hong ki-hoz,aki felkapta az ölébe ,én pedig elengedtem a pólóját.
- Megzavartunk valamit? –nézett rám Shin ,én csak a fejem ráztam.
- Estére játszunk répafej?
- Nem Eun-a! Hong Ki nem ér rá mindig velünk foglalkozni! Tudod ő híres ember! –átvettem az öléből a húgom,aki ugrálva hisztizett az ölemben azt hajtogatva hogy „miért nem?”
- Ne ugrálj Eun-a! Hallod? – A kezemen a kötés kezdett újra átütni.
- Min Hae! Ne ríkasd meg a gyereket! –jött oda Shin és végül a húgom az ő ölében kötött ki. Bevitte a szobájába,de még hallottam,hogy nyöszörög. Nem kellett volna ezt mondanom neki,mert tudtam,hogy kicsi még ahhoz,hogy megértse ezt!
- Este átjöhetek?- kérdezte a hátam mögött Hong ki! A hajamba túrtam ,de nem fordultam meg.
- Hongki… kezdtem - Eljön az a nap,mikor már nem leszel a szomszédban,vagy már nem fogsz ide járni! Akkor Eun-a hiányolni fog,mert nagyon szeret téged,a hangod a dalaitokat! Ő egy apró primadonna,aki tiszta gyermek szívvel szeret téged! Félek,mi lesz,ha már nem leszel itt.
- Nem fogok elmenni!
- Most ezt mondod,de mi lesz később? –fordultam meg- Te egy híresség vagy! Százat gondolsz,míg én egyet!
- Mennem kell ! Este látjuk egymást!
- Vigyázz az utakon!Nagy a köd odakint !Óvatosan vezess! –intettem neki,de zavarban voltam így csak félve néztem rá,láttam,hogy próbálja a mosolyát leplezni,de nem nagyon ment neki!
Alig ,hogy elment ,Hanako meg is érkezett!
- Mi történt veled? –ő is megijedt a véres kötést nézve.
- Csak elestem!
- De jól vagy?
- Persze! Hogy ment az állás keresés?
- Voltam egy cégnél,majd hívnak.
- Az jó!
- Majd kiderül!-rántott vállat! – De mi van veled? Nagyon letört vagy!
- Rosszat álmodtam!
- Csak nem Hong Ki-val? –arckifejezésem elárulta,hogy beletrafált pont a közepébe.
- Rátapintottam a lényegre… - leültem a kanapéra ő pedig a karfára ült. - Mi volt ennyire szörnyű,hogy ilyen rossz a kedved?
- Nem rossz álom volt,csak meglepődtem,hogy ilyet álmodtam!
- Huncutkodtatok álmodban? –húzogatta a szemöldökét.
- Nem!!! Vagyis nem egészen! Nem azt álmodtam,amire te most gondolsz! Csak egy majdnem csók volt.
- És ezért vagy ennyire letörve?
- A tegnap este után és az álom után ,sokkolt az ébredés.
- Azért,mert szereted ,csak te se tudsz róla! Légy őszintébb magadhoz!
- Az vagyok! Nem szeretem,ne keverjük össze a rajongást a szerelemmel,mert akkor rengeteg emberbe vagyok szerelmes!
- Hong Ki más!
- Ugyan már,miben más? Amúgy sem érek fel azokhoz a lányokhoz,akikkel ő járt vagy akivel most jár,mert van barátnője! Nem vagyok az ideálja és nem is leszek! Nincs semmihez sem tehetségem,mivel is fognám meg őt?
- Kussolsz! –idegesedett be Hanako,először meglepődtem,de aztán mind a ketten nevetésben törtünk ki.
- Te aztán tudod,hogy kell a rossz napomat felvidítani!
- Erre valók a barátok!
Gyorsan el is tereltük a témát.
- Nagyon csendben van Shin és Eun-a!
- Itthon vannak?
- Aha! Gyere meg fogsz lepődni mennyit nőtt a kiscsaj!
Ahogy kinyitottam az ajtót ott ültek zsírkrétával rajzolgatva az asztalnál. Az ajtó félfának támaszkodva néztem őket.
- Mi az? –állt meg mellettem Hanako.
- Nézd milyen jól elvannak!- Sokat vannak együtt!
-A munkám miatt muszáj!
-Eun-a! –kiabáltam oda neki!- Emlékszel még Hanako-ra?
- Hmmm - dünnyögött és a játékaihoz ment kikutatva egy mikrofont.
- Igen! Ezt tőlem kaptad tavaly!- guggolt le hozzá Hanako.
- Emlékszik rám! Milyen édes! - Nézett fel rám vidáman Hanako.
- Felejthetetlen vagy! –mosolyogtam rá én is!
Kicsit aggódtam,hogy a Hong Ki-val való vitámnak milyen következményei lesznek,de akkor és ott nem foglalkoztam vele,nem gondoltam,hogy ezek után hetekig rágni fogom magam ez miatt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése