3 hónap múlva…
Az idő telt,de nem eredménytelenül. Rengeteget dolgoztunk,Tae Woo-val rengeteg vidám időt töltöttünk a vállalat falai között. Egyre ügyesebben fényképezett és túlesett az első önálló munkáján is,amit ma meg akartunk ünnepelni. Hanako kicsit magányos volt Jong Hoon nélkül és be kellett vallanom nekem is hiányoztak. Hanakonak nem mondtam semmit,hogy mi történt Hongki és köztem,mert a sok rágódás után rá kellett jönnöm,hogy mi valójában csak barátok lehetünk. Az ő világa és az enyém nem fér össze.
Mivel az idő elég melegre fordult elfelejthettem a kabátot és bátran hordhattam olyan ruhát,amilyet én akartam.
- Kölcsön adod azt a szoknyát,amit itt hagytál a múltkor? – néztem kérdőn a barátnőm felé,aki a húgomnak csinált vacsorát.
- Melyik szoknya?
- Az a piros fekete kis kockás…
- Ne is tudtam,hogy itt maradt,már mindenhol kerestem.
- Vissza akartam adni,csak mindig elfelejtettem.
- Nem probléma,használd csak nyugodtan.
- Köszi- futottam a szobám felé,ahol gyorsan magamra is öltöttem egy fekete harisnya kíséretében és egy fehér blúzzal. A hajamat magasan a fejem tetejére kötöttem és mivel randira mentem magas sarkú cipőt vettem fel.
- Woow! Nagyon jól áll,többet kellene szoknyát hordanod!
- Azt mondod? –néztem végig magamon.
- Ugye csajos akarsz lenni Tea Woo előtt? – húzogatta a szemöldökét.
- Őszintén? – bólintott egyet beszívott alsó ajkakkal. - Igen. –vágtam rá rögtön és el is tereltem a szót.
- Nem gond,hogy vigyázni kell Eun-a-ra ,míg Shin haza nem jön?
- Én ajánlottam fel! –mosolygott rám. – Egyébként is nem árt neked a kikapcsolódás az elmúlt pár hónapban a munka volt és Eun-a! Érezd jól magad!
- Jó volt Eun-a-val lenni,hisz az én felelősségem lenne…
- Ne kezdj el érzelgősködni,inkább menj,mert elkésel.
- Rendben. - odarohantam a kishúgomhoz,az arcára nyomtam egy puszit és már ott sem voltam. - Viselkedj jól! –kiabáltam még vissza rakoncátlan húgomnak,aki szinte mindenki hátán képes kimenni. Az elmúlt hónapokban új pohárkészletet és szőnyeget is kellett vennem,mert szerencsésen összetörte őket a fehér szőnyeg meg a vízfesték áldozata lett. Próbáltam én kitakarítani,de mindhiába…
Már szürkület volt és a kora esti levegő jól esett. Vidáman ballagtam a megbeszélt helyre,ahol Tae Woo-val találkozom. Onnan autóval mentünk a moziba,ahol egy nagyon idióta vígjátékot néztünk meg rengeteg nevetéssel…Nem győzte megdicsérni a öltözékem és sokszor mondta,hogy milyen szép vagyok,amibe mindig fülig pirultam. Vacsora után,hazavitt és be invitáltam egy teára.
- Szia Minnie! –kiabált rám fülig érő szájjal rég látott barátom Hongki. Shin egy óriási szendvicset majszolt és úgy ültek ott,mint a régi jó barátok.
- Hol van Eun-a?
- Apád elvitte.
- Már megint? – s ekkor lépett be az ajtón az addig a cipőjével bajlódott gyakornokom. Rögtön lefagyott a társaság arcáról a mosoly. Udvariasan köszöntötte őket ,míg én hellyel kínáltam.
- Azonnal hozom a teát. - Ahogy Tea Woo leült,Hong Ki felállt. Örültem,hogy láttam,új frizurája volt,ami nagyon jól állt neki ,mert sokkal férfiasabb volt.
Gyors feleszmélés után a konyhának vettem az irányt ,hogy elkészítsem a teát. A hátam mögötti csend szúrta a hátam így próbáltam a lehető leggyorsabban elkészíteni. Amint feltálaltam a forró italt és leültem közéjük a szemek mind rám tapadtak,de csak egy száj mozdult meg.
- Jó volt a film? –érdeklődött Shin.
- Igen,nagyon élveztem.
- Jó lenne minden nap mozizni,de holnap munka…
- Kemény napunk lesz a holnapi 3-om fotózással és a konferencia tárgyalással,amin neked is kötelező ott lenned.
- Semmi közöm a reklám részhez. – vigyorgott tiltakozva a munkatársam.
- Nem baj,nem akarok egyedül szívni,így te is fogsz!
- Micsoda kedvesség… - nevette el magát. - Köszönöm a teát én akkor megyek is.
Kikísértem az ajtóig és amint kinyitottam az ajtót Jong Hoon épp édes csókot nyomott Hanako ajkaira. Megköszörültem a torkom,mire gyorsan elválltak egymástól fülig pirulva,.
- Ne zavartassátok magatokat,már itt se vagyok!.- Lépett el mellettük Tae Woo és integetve távozott.
Visszamentünk a lakásba és elterveztem,hogy egész este punnyadni fogok a laptop előtt,de a fiúk új programot találtak ki nekünk. Kitalálták,hogy menjünk el focizni picit,persze Hanako kérlelt,hogy menjek vele,ne ő legyen az egyetlen lány a 3-om fiú mellett. Nem bántam meg,hogy velük tartottam élvezettel néztem,ahogy a 3-om fiú cselezget és Hongki hősiesen védi a kaput.
- Jöttök? –nézett ránk a Leader .
A barátnőm Hanako,mindig is sportos alkat volt,velem ellentétben így könnyen kapura talált,még ha nem is focizott soha. Persze én ujjongva visítottam,mikor betalált a hálóba. Én következtem és féltem,hogy mi lesz ebből,mert az iskolában ugyan sokat játszottam,de volt pár lány,akit a gyengélkedőre kellett vinni,mert a fejüket érte a rúgás. Mindig nyíl egyenes lövéseim voltak és semmi érzékem nem volt a focihoz,de megpróbáltam .
- Min Hae ,ne úgy mint a suliban!- kiabálta piszkálódva Shin.
- Kac-kac. Inkább feléd rúgjak?
- Mentsen meg tőle az Isten! –vetett viccesen keresztet.
- Miért? – pislogott Hongki,de akkor már elrúgtam a labdát és az érkezés nem volt olyan szerencsés… ettől féltem. A labdát teljes erőmből Hongki legérzékenyebb pontjának rúgtam,aki helyben összeesett. Rohantam felé,de nem tudtam semmit sem érte tenni,csak leguggoltam mellé a vállát megfogva és azt hajtogatva,hogy sajnálom…
- Mit csináljak? Nem volt szándékos.– estem kétségbe.
- Auu… - nyöszörgött Hongki az ölét fogva. Arcom teljes lángban volt,azt sem tudtam mit csináljak,csak a labdát szorongattam a kezemben.
- Hozzatok kötszert! –kiabálta el magát Shin,amivel felidegesített és a fejének dobtam a labdát.
- Hjaaaaa…- néztem a földön fejét fogó fiúra.
- A fejem…
- Szerencsés vagy! Cserélünk?
- Inkább a fejem fájjon köszi…- fetrengtek mind a ketten a tornaterem padlóján.
- Én is így vagyok vele…- fogta még mindig becsességét térdelve.
- Menjünk haza inkább! – Az én arcomról majdnem leégett a bőr,de a két másik társunk igazán jól szórakoztak rajtunk. Nagy nehezen felálltak és hadirokkant módon távoztak a tornateremből. Meg se mertem szólalni a kocsiig. Szerencsére mire odaértünk már látszólag nem fájt neki. Beültem hátra Shinnel és csendben voltam.
- Nem gond haver,majd meggyógyítsa a barátnőd. - erre a kijelentésre kapott egy nagy taslit.
- Kéznél vagy!- néztem rá szigorú tekintettel.
- Noona! Annyira kegyetlen vagy! Nem mondtam semmi rosszat.
- Ajshh…- emeltem újra a kezem.
- Nincs is barátnője. - jelentette ki a Leader,mire Hongki csúnyán nézett zenész társára.
- Mi Van? Úgy tudtam hogy még új év előtt szakítottál vele nem?
- De!
„új év előtt” Ez a kérdés foglalkoztatott és előttem voltak a 3 hónappal ezelőtt történtek,biztos ezért volt annyira feszült? Tapintatosabbnak kellett volna lennem vele,de nem tudtam a szakításról…
Shin-t kitettük egy kávézónál ,mert várta a barátnője és én is kértem Jong Hoont, hogy tegyen ki.
- Itt jó lesz? –taposott a fékre.
- Ühüm…
Kiszálltam és Hongki is kiszállt. Kérdőn néztem rá…
- Elkísérlek.
- Nem szükséges…
- Majd beszélünk! Mulassatok jól! –paskolta meg a kocsi tetejét,miközben kissé behajolt az ablakán. Elhajtottak és én elindultam a kivilágított utca részen.
- Mostanában sokat foglalkozik apád Eun-a-val.
- Ez jó dolog nem?
- De,de az nem hogy te úgy érzed,hogy téged nem szeret.
- Ezt honnan veszed?
- Nyitott könyv vagy!
- Nagyot tévedsz,ha azt hiszed,hogy ismersz. Amit mutatok nem mindig az ,amit érzek.
- Szóval akkor te naponta megjátszod magad?
- Nem! Csak amit nem szeretném,hogy tudjanak mások,azt nem éreztetem. Te nem ezt csinálod minden nap?
- Jobban belegondolva van benne igazság ,de ez sokszor nehéz…Mindig jó pofát vágni mindenhez,pedig belül nem így érzed.
- Nehéz,de végül is ez egyfajta önvédelem. - mosolyogtam fel rá,miközben a macskaköves úton egyszerre raktuk előre a lábunkat.
- Oppa? – kiabáltak utánunk még elég távolból.
- Hong Ki nehogy hátranézz… Fussunk!
Én ajánlottam fel a futást és ő kapta el a kezem futásnak eredve. Nem tudtuk merre megyünk,csak futottunk. Egyszer néztem csak hátra a lányok akik 3-an voltak,le voltak maradva tőlünk így elbújtunk egy sötét kis sikátorba,ahol a sötét eltakart minket. Egy hirdetőtábla mögé bújtunk,Hong Ki a falnak nyomott még mindig fogva a kezemet.
- Szerintem már elmentek… Ne haragudj,hogy elráncigáltalak.
- Még szerencse, hogy átcseréltem a cipőm. - bambultam a mellkasát. - Hong ki?
- Hmm?
- Elengeded a kezem?
- Ohh… Észre se vettem,ne haragudj. - rántotta el a kezét elpirulva és hátralépett.
- Mehetünk akkor? –néztem rá.
- Azt hiszem…- vakargatta a fejét.
Csendben sétálgattunk apám házáig,apám és köztem a feszültség érezhető volt,ahogy a nappaliban ültünk.
- Már azt hittem,megkérni jöttél a lányom kezét.
- Apa!! Nem! – nagyon zavarba ejtő volt ,hogy apám azt hitte,hogy Hong ki a barátom,így úgy gondoltam magyarázatot követel.
- Apa… Hong ki csupán egy barát,semmi több!
- Ahhoz képest elég sokszor van veled.
- Mert barátok vagyunk!
- Attól én még betartom az ígéretem és vigyázok rá Uram.
Apám bólogatása,ahogy Hong ki szemeibe néz kínos volt és legszívesebben elástam volna magam.
- Tudok vigyázni magamra. - szorítottam össze a szám.
- Rendben akkor ezt megbeszéltük . Ja és Min Hae a jövőben változások lesznek készülj fel rá,mert nem lesz könnyű.
- Rendben!
Mint minden beszélgetésünk ez is a munkával zárult. Már fél 10 is elmúlt ,mire hazaértünk. Hong Ki egész úton az ölében cipelte a fáradt húgomat,aki időközben elaludt. Lerakta az ágyában és így szólt:
- Olyan kis ártatlan.
- Annak látszik! –mosolyogtam.
- Jól nevelted Minnie. Nagyon jó anyuka lesz belőled.
Az, ahogy ezt a pár szót hallottam tőle,könnyeket csalt a szemembe.
- Köszönöm! – mondtam eltorzult hangon szipogva.
Bár mindig vitatkozunk és semmiben nem értünk egyet ,mégis ő az aki pár szóval lendületet ad az életemnek.
Mivel az idő elég melegre fordult elfelejthettem a kabátot és bátran hordhattam olyan ruhát,amilyet én akartam.
- Kölcsön adod azt a szoknyát,amit itt hagytál a múltkor? – néztem kérdőn a barátnőm felé,aki a húgomnak csinált vacsorát.
- Melyik szoknya?
- Az a piros fekete kis kockás…
- Ne is tudtam,hogy itt maradt,már mindenhol kerestem.- Vissza akartam adni,csak mindig elfelejtettem.
- Nem probléma,használd csak nyugodtan.
- Köszi- futottam a szobám felé,ahol gyorsan magamra is öltöttem egy fekete harisnya kíséretében és egy fehér blúzzal. A hajamat magasan a fejem tetejére kötöttem és mivel randira mentem magas sarkú cipőt vettem fel.
- Woow! Nagyon jól áll,többet kellene szoknyát hordanod!
- Azt mondod? –néztem végig magamon.
- Ugye csajos akarsz lenni Tea Woo előtt? – húzogatta a szemöldökét.
- Őszintén? – bólintott egyet beszívott alsó ajkakkal. - Igen. –vágtam rá rögtön és el is tereltem a szót.
- Nem gond,hogy vigyázni kell Eun-a-ra ,míg Shin haza nem jön?
- Én ajánlottam fel! –mosolygott rám. – Egyébként is nem árt neked a kikapcsolódás az elmúlt pár hónapban a munka volt és Eun-a! Érezd jól magad!
- Jó volt Eun-a-val lenni,hisz az én felelősségem lenne…
- Ne kezdj el érzelgősködni,inkább menj,mert elkésel.
- Rendben. - odarohantam a kishúgomhoz,az arcára nyomtam egy puszit és már ott sem voltam. - Viselkedj jól! –kiabáltam még vissza rakoncátlan húgomnak,aki szinte mindenki hátán képes kimenni. Az elmúlt hónapokban új pohárkészletet és szőnyeget is kellett vennem,mert szerencsésen összetörte őket a fehér szőnyeg meg a vízfesték áldozata lett. Próbáltam én kitakarítani,de mindhiába…
Már szürkület volt és a kora esti levegő jól esett. Vidáman ballagtam a megbeszélt helyre,ahol Tae Woo-val találkozom. Onnan autóval mentünk a moziba,ahol egy nagyon idióta vígjátékot néztünk meg rengeteg nevetéssel…Nem győzte megdicsérni a öltözékem és sokszor mondta,hogy milyen szép vagyok,amibe mindig fülig pirultam. Vacsora után,hazavitt és be invitáltam egy teára.
- Szia Minnie! –kiabált rám fülig érő szájjal rég látott barátom Hongki. Shin egy óriási szendvicset majszolt és úgy ültek ott,mint a régi jó barátok.
- Apád elvitte.
- Már megint? – s ekkor lépett be az ajtón az addig a cipőjével bajlódott gyakornokom. Rögtön lefagyott a társaság arcáról a mosoly. Udvariasan köszöntötte őket ,míg én hellyel kínáltam.
- Azonnal hozom a teát. - Ahogy Tea Woo leült,Hong Ki felállt. Örültem,hogy láttam,új frizurája volt,ami nagyon jól állt neki ,mert sokkal férfiasabb volt.
Gyors feleszmélés után a konyhának vettem az irányt ,hogy elkészítsem a teát. A hátam mögötti csend szúrta a hátam így próbáltam a lehető leggyorsabban elkészíteni. Amint feltálaltam a forró italt és leültem közéjük a szemek mind rám tapadtak,de csak egy száj mozdult meg.
- Jó volt a film? –érdeklődött Shin.
- Igen,nagyon élveztem.
- Jó lenne minden nap mozizni,de holnap munka…
- Kemény napunk lesz a holnapi 3-om fotózással és a konferencia tárgyalással,amin neked is kötelező ott lenned.
- Semmi közöm a reklám részhez. – vigyorgott tiltakozva a munkatársam.
- Nem baj,nem akarok egyedül szívni,így te is fogsz!
- Micsoda kedvesség… - nevette el magát. - Köszönöm a teát én akkor megyek is.Kikísértem az ajtóig és amint kinyitottam az ajtót Jong Hoon épp édes csókot nyomott Hanako ajkaira. Megköszörültem a torkom,mire gyorsan elválltak egymástól fülig pirulva,.
- Ne zavartassátok magatokat,már itt se vagyok!.- Lépett el mellettük Tae Woo és integetve távozott.
Visszamentünk a lakásba és elterveztem,hogy egész este punnyadni fogok a laptop előtt,de a fiúk új programot találtak ki nekünk. Kitalálták,hogy menjünk el focizni picit,persze Hanako kérlelt,hogy menjek vele,ne ő legyen az egyetlen lány a 3-om fiú mellett. Nem bántam meg,hogy velük tartottam élvezettel néztem,ahogy a 3-om fiú cselezget és Hongki hősiesen védi a kaput.
- Jöttök? –nézett ránk a Leader .
A barátnőm Hanako,mindig is sportos alkat volt,velem ellentétben így könnyen kapura talált,még ha nem is focizott soha. Persze én ujjongva visítottam,mikor betalált a hálóba. Én következtem és féltem,hogy mi lesz ebből,mert az iskolában ugyan sokat játszottam,de volt pár lány,akit a gyengélkedőre kellett vinni,mert a fejüket érte a rúgás. Mindig nyíl egyenes lövéseim voltak és semmi érzékem nem volt a focihoz,de megpróbáltam .
- Min Hae ,ne úgy mint a suliban!- kiabálta piszkálódva Shin.
- Kac-kac. Inkább feléd rúgjak?
- Mentsen meg tőle az Isten! –vetett viccesen keresztet.
- Miért? – pislogott Hongki,de akkor már elrúgtam a labdát és az érkezés nem volt olyan szerencsés… ettől féltem. A labdát teljes erőmből Hongki legérzékenyebb pontjának rúgtam,aki helyben összeesett. Rohantam felé,de nem tudtam semmit sem érte tenni,csak leguggoltam mellé a vállát megfogva és azt hajtogatva,hogy sajnálom…
- Mit csináljak? Nem volt szándékos.– estem kétségbe.
- Auu… - nyöszörgött Hongki az ölét fogva. Arcom teljes lángban volt,azt sem tudtam mit csináljak,csak a labdát szorongattam a kezemben.
- Hozzatok kötszert! –kiabálta el magát Shin,amivel felidegesített és a fejének dobtam a labdát.
- Hjaaaaa…- néztem a földön fejét fogó fiúra.
- A fejem…
- Szerencsés vagy! Cserélünk?
- Inkább a fejem fájjon köszi…- fetrengtek mind a ketten a tornaterem padlóján.
- Én is így vagyok vele…- fogta még mindig becsességét térdelve.
- Menjünk haza inkább! – Az én arcomról majdnem leégett a bőr,de a két másik társunk igazán jól szórakoztak rajtunk. Nagy nehezen felálltak és hadirokkant módon távoztak a tornateremből. Meg se mertem szólalni a kocsiig. Szerencsére mire odaértünk már látszólag nem fájt neki. Beültem hátra Shinnel és csendben voltam.
- Nem gond haver,majd meggyógyítsa a barátnőd. - erre a kijelentésre kapott egy nagy taslit.
- Kéznél vagy!- néztem rá szigorú tekintettel.
- Noona! Annyira kegyetlen vagy! Nem mondtam semmi rosszat.
- Ajshh…- emeltem újra a kezem.
- Nincs is barátnője. - jelentette ki a Leader,mire Hongki csúnyán nézett zenész társára.- Mi Van? Úgy tudtam hogy még új év előtt szakítottál vele nem?
- De!
„új év előtt” Ez a kérdés foglalkoztatott és előttem voltak a 3 hónappal ezelőtt történtek,biztos ezért volt annyira feszült? Tapintatosabbnak kellett volna lennem vele,de nem tudtam a szakításról…
Shin-t kitettük egy kávézónál ,mert várta a barátnője és én is kértem Jong Hoont, hogy tegyen ki.
- Itt jó lesz? –taposott a fékre.
- Ühüm…
Kiszálltam és Hongki is kiszállt. Kérdőn néztem rá…
- Elkísérlek.
- Nem szükséges…
- Majd beszélünk! Mulassatok jól! –paskolta meg a kocsi tetejét,miközben kissé behajolt az ablakán. Elhajtottak és én elindultam a kivilágított utca részen.
- Mostanában sokat foglalkozik apád Eun-a-val.
- Ez jó dolog nem?
- De,de az nem hogy te úgy érzed,hogy téged nem szeret.
- Ezt honnan veszed?
- Nyitott könyv vagy!
- Nagyot tévedsz,ha azt hiszed,hogy ismersz. Amit mutatok nem mindig az ,amit érzek.
- Szóval akkor te naponta megjátszod magad?
- Nem! Csak amit nem szeretném,hogy tudjanak mások,azt nem éreztetem. Te nem ezt csinálod minden nap?
- Jobban belegondolva van benne igazság ,de ez sokszor nehéz…Mindig jó pofát vágni mindenhez,pedig belül nem így érzed.
- Nehéz,de végül is ez egyfajta önvédelem. - mosolyogtam fel rá,miközben a macskaköves úton egyszerre raktuk előre a lábunkat.
- Oppa? – kiabáltak utánunk még elég távolból.
- Hong Ki nehogy hátranézz… Fussunk!
Én ajánlottam fel a futást és ő kapta el a kezem futásnak eredve. Nem tudtuk merre megyünk,csak futottunk. Egyszer néztem csak hátra a lányok akik 3-an voltak,le voltak maradva tőlünk így elbújtunk egy sötét kis sikátorba,ahol a sötét eltakart minket. Egy hirdetőtábla mögé bújtunk,Hong Ki a falnak nyomott még mindig fogva a kezemet.
- Szerintem már elmentek… Ne haragudj,hogy elráncigáltalak.
- Még szerencse, hogy átcseréltem a cipőm. - bambultam a mellkasát. - Hong ki?
- Hmm?
- Elengeded a kezem?
- Ohh… Észre se vettem,ne haragudj. - rántotta el a kezét elpirulva és hátralépett.
- Mehetünk akkor? –néztem rá.
- Azt hiszem…- vakargatta a fejét.
Csendben sétálgattunk apám házáig,apám és köztem a feszültség érezhető volt,ahogy a nappaliban ültünk.
- Már azt hittem,megkérni jöttél a lányom kezét.
- Apa!! Nem! – nagyon zavarba ejtő volt ,hogy apám azt hitte,hogy Hong ki a barátom,így úgy gondoltam magyarázatot követel.
- Apa… Hong ki csupán egy barát,semmi több!
- Ahhoz képest elég sokszor van veled.
- Mert barátok vagyunk!
- Attól én még betartom az ígéretem és vigyázok rá Uram.
Apám bólogatása,ahogy Hong ki szemeibe néz kínos volt és legszívesebben elástam volna magam.
- Tudok vigyázni magamra. - szorítottam össze a szám.
- Rendben akkor ezt megbeszéltük . Ja és Min Hae a jövőben változások lesznek készülj fel rá,mert nem lesz könnyű.
- Rendben!
Mint minden beszélgetésünk ez is a munkával zárult. Már fél 10 is elmúlt ,mire hazaértünk. Hong Ki egész úton az ölében cipelte a fáradt húgomat,aki időközben elaludt. Lerakta az ágyában és így szólt:
- Olyan kis ártatlan.
- Annak látszik! –mosolyogtam.
- Jól nevelted Minnie. Nagyon jó anyuka lesz belőled.
Az, ahogy ezt a pár szót hallottam tőle,könnyeket csalt a szemembe.
- Köszönöm! – mondtam eltorzult hangon szipogva.
Bár mindig vitatkozunk és semmiben nem értünk egyet ,mégis ő az aki pár szóval lendületet ad az életemnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése