19. fejezet! Mi folyik körülöttem?

Szilveszter este ,teljesen egyedül voltam,mert Hanako-nak be kellett mennie dolgozni az utolsó pillanatban! Teljesen le volt ő is törve,de én még jobban… Unalmamat az internettel próbáltam elűzni,mikor a twitteremen a levelezésemben egy kis kék pöttyre lettem figyelmes. Privát üzenetet kaptam,nem mástól,mint Min Hwantól.

„ Szia Min Hae,remélem nem unatkozol az év utolsó napján! Holnap megyünk haza,de már ma hazamentünk volna… Még ilyenkor is munka és munka,de mi választottuk,így nem panaszkodom… Vigyázz magadra és Boldog Új évet!”

- Olyan aranyos… - mondtam hangosan ,mert mosolyt csalt az arcomra ez a pár sor.

„ Szia! Nézd a jó oldalát,rengetegen szeretnek és azt csinálod,amit szeretsz! Egyébként ,az év utolsó napja a legmagányosabb ,mert egyedül vagyok,de iszom valamit, majd veszek egy tűzijátékot és a tetőn elfüstölöm! Vigyázzatok magatokra és pihenjetek sokat!”

„ Omo… Sajnálom,hogy egyedül vagy,ha most Koreában lennénk biztos téged boldogítanánk… Szeretem,hogy azon a környéken nem kell bujkálni…”

„Örülnék neki,ha boldogítanátok,és egyébként erre a környékre csak az elveszett lelkek néznek be,de pont ezt szeretem benne… Köszönöm,hogy írtál! Aranyos volt tőled.”



„ Mondtam,hogy írni fogok,tartom a szavam,de ne hozz zavarba,csak próbálok kedves lenni.”



„ Sikerült!Vigyázz magadra Minari! Jó utat holnapra és Boldog új évet neked is.



Összecsuktam a laptopom és felöltözve elindultam egy kis túrára. Elgondolkodtam,hogy Hanako-n,Shin-en és az FT Islandon kívül nincsenek barátaim,akikkel a ma estét szívből megosztanám.

HONG KI POV:

Kezdtem magam unni Indonéziában,a szobámból a konyhába ,már négyszer tettem meg az utat csoszogva a kis fehér mamuszomban. Újabb vándorlásomkor már megakadt a szemem a vigyorgó Min Hwan,aki nagyon élvezte azt,amit épp nézegetett.
- Mi olyan érdekes?
Levágtam mellé magam a kanapéra és magam alá húztam a lábam. Kikaptam a kezéből a fényképnek látszó papírokat ,amik azok is voltak. Szép téli táj és Min Hae,aki édesen mosolygott a képről rám.
- Ezeket te csináltad? – lapoztam a képek között és megakadt a szemem egy halom olyan képen ami Minnie-ről készült.
- Ühüm! – bólogatott összeszorított szájjal. Nem kevés kép volt,úgy láttam,még a kis borítékban is voltak képek,ami mellette pihentek a kanapén.
- Min Hae tetszik neked? – szegtem neki a kérdést.
- Hyung! Nem! – kapta ki a kezemből a képeket.
- Ne vedd el ,még nézni akarom!- vettem vissza őket és nézegettem tovább. - Aranyos ugye?

- nézegettem tovább a mosolygós Min Hae-t.
- Neked tetszik Min Hae! – mutatott rám meglepődve vastag ujjaival.
- Mi?- húzódtam el tőle. - NEM! – felháborodottan nyomtam a kezébe a képeket.
- Kár,hogy most szomorú! – Min Hwan is elcsodálkozott a vidám lányon,aki a képeken volt.
- Miért?
- Egyedül van az év utolsó napján… Azt mondta elmegy iszogatni és gyújt pár tűzijátékot.
- Hol beszéltél vele?
- Twitteren privátban.
- Ilyen jóban vagytok?
- Féltékeny vagy?
- Hülye vagy? Miért lennék féltékeny? – a kis maknae kezdett idegesíteni.
- Mi csak barátok vagyunk és azok is maradunk,de Tae Woo-val már más a helyzet.
- Tea Woo?
- A gyakornoka,akivel együtt voltunk a fényképész túrán… nem láttad itt a képek között őket? – kutatni kezdett,de nem találta ,így a csomagban kezdett el keresgélni.
- Itt van! – dugta az orrom alá a vidám képet ,amin a szóban forgó Tae Woo átkarolja Min Hae vállát és magához szorítja.
- Tudom ki ez! Találkoztam már vele.
- Úgy gondolom,hogy nagyon kedveli Min Hae-t vagyis nekem férfi szemmel,ez így jött le.
- Ez nem érdekel! – most már végképp mérges lettem és ezt Min Hwan jól tudta.
Bevágtam magam mögött üres szobám ajtaját és töprengve dőltem hanyatt az ágyamon, a telefonom a kezemben tartva.
- Felhívjam? – végül letettem a telefont a mellkasomra,miközben vadul doboltam rajta az ujjaimmal.
- Miért zavar ez engem? Hülye vagyok,vagy mi van velem? Ahhhh- kiabáltam el magam és hirtelen idegrohamomban felültem az ágyon és észre sem vettem de már csak a búgást hallottam és rájöttem,nem tudom mit fogok neki mondani,ha felveszi a telefont,mégsem tettem le.
A 7. búgás lehetett talán,mikor csend lett,felvette a telefont,de nem szólt bele.
- Minnie? Ott vagy? – Nem válaszolt,de hallottam a szuszogását. – Minnie! Szólj bele!

MIN HAE POV:

Elég magányosnak éreztem magam így az alkohol dupla hatással volt rám.

- Itt vagyok! Mi újság Hongki? –szóltam bele egy kis idő elteltével ,mert szerettem volna ,ha a hangom nem tűnik olyan furcsának,de sajnos nem jött össze.
- Minnie,részeg vagy?
- Hmmm… Azt hiszem igen! Nem szép,ha egy lány részeg igaz?
- Nem a legszebb látvány…
- De nekem még ez is jól áll! – nevettem keserűen.
- Mi a baj? – hangja aggódónak tűnt,de nem tudtam eldönteni,hogy aggódik-e értem vagy sem. Nehezen ment a gondolkodás.
- Hmm… Nincs baj! Egyedül vagyok,ülök egy lepukkant étteremben,ahol Soju-t iszom és azt hiszem magányos vagyok! Shin elment,a húgomat elvitték,Hanako dolgozik és még te is itt hagytál…- szipogni kezdtem.
- Ne sírj!
- Az idén már nem látlak,már csak 3 óra van az évből . Boldog új évet! Vigyázz magadra.
A könnyek potyogtak a szememből,hiába nem akartam,mégis csak folytak. A telefonban csend lett,mintha megállt volna az idő és csak az elsuhanó fényeket láttam volna,amit a kocsik és az utca fényei bocsátottak ki,még hallottam a lélegzetvételét,majd csend lett.
- Hong Ki? Hong Ki? – a város zaja visszatért és a süket telefonomat bámulva azon gondolkodtam,hogy álmodtam-e az egészet? S talán tényleg álmodtam,mert arra ébredtem,hogy valaki a vállamnál fogva kelteget!
- Lee Min Hae! –rázta a vállam az ismerős férfi hang.
- Hmm? –nehezen keltem fel,de végül ki bírtam nyitni a szemem. Felnézve Tae Woo-val kerültem szembe,nem voltam egyáltalán józan és szégyelltem is magam ezért próbáltam úgy viselkedni,mint aki csak keveset ivott.
- Te hogy kerülsz ide? – fogtam a fejem.
- Épp erre jártam… Hazaviszlek gyere.
Fel akartam állni,de vissza is huppantam a székre.
- Nem áll jól az alkohol! – mondta dühös szemrehányó hangon,amivel felbosszantott és ez a méreg adott nekem erőt,hogy otthagyjam.
- Hova mész?
- Haza! Nem kell a segítséged és a szemrehányásodra sincs szükségem,ha nehezedre esnek dolgok,ne ajánld fel .
- Sajnálom! Gyere,hazaviszlek,nem esik nehezemre,ne forgasd ki a szavaim,csak szállj be! –kitárta a kocsi ajtót várva,hogy be szállok.
- Nincs semmi baj Tae Woo! A bolhából is elefántot csináltam,csak szépen menj haza ,én haza találok. - Tudtam,hogy kár volt felkapni a vizet,de mégis hátat fordítottam és elsétáltam,már csak az ajtó csapódást hallottam és ott is volt mellettem vigyorogva.
- Hazakísérlek!
Szó nélkül mentem tovább,nem volt erőm semmihez,mintha a gondolatok távoztak volna a fejemből és mintha csak egy tornádó rombolta volna szét a terepet az elmémben.
- Sajnálom,hogy megbántottalak. - motyogta a sáljába bújva.
- Semmi baj! Nem szoktam megsértődni,csak most egy kicsit érzékenyen fogtam fel a dolgokat! Már kétszer voltam előtted ilyen állapotban…
- Ezért voltam mérges! Ha egyedül érzed magad,miért nem hívsz fel? Nem vagyunk barátok?
- Azok vagyunk,de ilyenkor az emberek a közeli barátaikkal a családjukkal vannak! Te nem?
- Igen,a családomhoz tartottam,csak hazavittem a nagynéném,aki a közelben lakik és ekkor láttalak meg itt csupa véletlenségből,hogy kiütve fekszel az asztalon.
- Sajnálom! –fogtam a fejem és szégyenkeztem. - Azt hiszem,hogy most csak egy valaki nevetne a fejemen.
- Hong Ki? – Meglepettségemben elnevettem magam és helyeselve bólogattam. S bár minden mozdulat nehezemre esett felküzdöttem magam egészen az ajtómig.

- Ilyenkor hol van az a jó barát?
- Az a jó barát ilyenkor is dolgozik keményen külföldön! Különben biztos itt lenne velem…
- Ebben ilyen biztos vagy? Hiszen ő egy híresség.
- Teljesen mások,mint a beképzelt Hollywood-i sztárok!
- Szereted?
Egyenes kérdésén felháborodottan kerekedtek el a szemeim.
- Nem! Nem szeretem,ő egy nagyon jó barát ,semmi több,de ha szeretném is,nem tudom,neked mi közöd is lenne hozzá? – alig bírtam a lábam tartani így nekidőltem a falnak.

- Utálom mikor róla beszélsz! Utálom mikor vele vagy! Utálom ha arra gondolok,hogy szereted,mert nagyon kedvellek Min Hae.- teljesen a falnak szorított,ahogy felnéztem az arcára a hideg felkúszott a gerincemen ,de teljesen jó értelemben. Szép volt… Az arca az enyémhez közeledett és tudtam,hogy mi fog következni,de nem volt erőm sem ellenkezni,sem átadni magam az egésznek. Egy hang ébresztett fel.
- Hjaaaa! – hallottuk mind ketten a kiabálást és a hang felé néztünk.
- Ezt nem hiszem el…- mondta csalódottan Tae Woo és odasúgta,hogy „ sajnálom” .
- Mit képzelsz? Kihasználod,hogy nincs magánál?
- Nem használok ki semmit!
- Hong Ki,te hogy kerülsz ide?

Teljesen elképedtem,nem értettem,hogy hogyan állhat ott teljes valójában a hátizsákjával a vállán.
Mikor elindult felém,megráztam a fejem, és összeszorítottam a szemem,mert nem hittem el,hogy alig 2 órája még egy másik országból hívott,most pedig itt áll az ajtóm előtt.
Elkapta a kezem és a háta mögé húzott védelmezően,mintha valaki bántani akart volna. Az arca haragot tükrözött. Nem tudtam mi történik,csak néztem,de nem láttam…rosszul voltam.
- Ne próbálkozz a piszkos módszereiddel,mert nem leszünk puszi pajtások!
- Hong Ki? Most mi bajod van? –szegtem neki a kérdést.
- Menjünk haza!
- Hazaaa? –néztem rá értetlenül pislogva. Maga után húzott a lakása ajtajáig és a kulcs után kutatott a kabátja zsebében.
- Min Hae? – kiabált utánam Tae Woo én még hátranéztem,de nem szóltam,mire Hong Ki odaszólt neki:

- Nem engedem,hogy játszadozz vele. – Látszott a szikra a két kakas között,de nem tudtam vele foglalkozni. Nekem is pont ilyenkor kell beszámíthatatlan állapotban lennem… Nem is én lennék…
Tae Woo mérges volt,de nem szólt semmi,mert már nem is volt ideje,becsukódott mögöttünk az ajtó és én összerogytam azon nyomban.
- Minnie? Jól vagy? Mit csinált veled az a barom?
- Semmit,te idióta! – ütöttem meg a karját.
- Annyira rosszul nem lehetsz ,ha verekszel. - simogatta az ütés helyét.
- Szédülök. Nem érzem jól magam.
- Hányingered van?
- ühh-ühh nem…- ráztam a fejem,de rosszul tettem,mert még jobban szédültem.
- Fel tudsz állni?
- Nem. - suttogtam,és már csak annyit éreztem,hogy megfogja a derekam és felemel. Automatikusan a nyakába kapaszkodtam és még bele is bújtam,mire ő csak lenézett rám és a kanapéra vitt. Hozott nekem egy pohár tejet is,ami megnyugtatta a gyomrom és jobban lettem tőle,ami csak egy alapos bűntudatot okozott,mert ahogy tisztult a kép rájöttem ,nem így szerettem volna búcsúztatni az évet.