9. fejezet! Ki mentet meg kit?

Több mint egy hete volt az apró vitánk Hong Ki-val. Azóta szinte nem is találkoztunk csak összefutottunk,főleg,hogy az én időm minden percét a munka tölti ki az utóbbi egy hétben,és valószínűleg ők is dolgoznak. Hanako is keményen dolgozik az új munkahelyén,reggeltől-estig!
„ Merre jársz? O.O” –kaptam tőle egy SMS-t.
„ Dolgozom”- pötyögtem neki vissza.
„Este 11 van,most értem haza,alig beszéltünk a héten.”
„ Csak holnap megyek haza.”
„ Akkor majdcsak holnap este találkozunk,mert hajnalban megyek dolgozni.”
„Ígérem,ha vége a hajszának bepótoljuk.”
„Rendben! Ha hazaérsz aludj oké?”
„Oké!”

Visszatértem a munkához,ami még biztos,hogy reggelig eltart,de miután végeztem az AOA fotózással,mehetek haza! Egy nagyobb reklámon dolgoztam,ami teli van számítógépes grafikákkal és elég fárasztó összerakni,már a szemem is fájt főként a kialvatlanságtól,de a monitor is bántotta már. Mióta a vállalat elnyerte a legjobb promóciós cég címet a munkánk megszaporodott és rengeteg felkéréseket kapunk fotózás és a reklám oldalról is.
Reggel 7-re végeztem a munkával,amit tovább is adtam az egyik kollégámnak,végül úgyis visszakerül hozzám. Fekete keretes szemüvegem szinte hozzánőtt az arcomhoz,a fáradtság maga alá akart gyűrni,így úgy döntöttem,hogy megiszom egy kávét.
- Nagyon rosszul nézel ki! – számban a pohár szélével fordultam meg.
- Jong Hoon? Hogy kerülsz ide?
- Elkísértem Hyungot,egy megbeszélésre ,ti készítetek a következő fotó sorozatot az albumunkhoz.
- Ahhh…- bólogattam. - Az tök jó! Akkor majd összefutunk még itt.
- Gondolom! –villantotta felém fehér fogsorát. - Mióta agy ébren?
- Hmm… - néztem az órámra- alig 42 órája.
- Aigoo! Teljesen tönkreteszed magad! Miért nem mész haza aludni?
- Miután megcsináltam az AOA fotózást rögtön megyek haza!
- Te csinálod?
- Igen!
- Wow! Fighting! –szorította ökölbe a kezét és én is így tettem.
Felballagtam a lépcsőn a stúdió felé,egy újabb kávéadaggal a kezemben.8 órára a lányok már teljes harci díszben voltak, így mindent idejében el tudtunk kezdeni! Néha az idegeimre mentek a kislányos „jajj,de izgulok” „ annyira nem vagyok fotogén.” szöveggel,de a munkahelyen mindent le kell nyelni. A képeket már otthon egy kiadós alvás után fogom retusálni. Végre elérkeztem a munka végére,már nagyon fáradt voltam,de még muszáj volt tartanom magam. A lányoknak jó dolguk volt,mindenki elkényeztette őket és még ebédet is kaptak… Igen,mire végeztünk már ebédidő volt.
- Min Hae ,ez a tiéd!- nyomta a kezembe az ugyanolyan ebéd dobozt az egyik kollégám.
- Kitől….? –próbáltam megtudni,hogy ki küldte,de olyan gyorsan elszaladt,hogy nem tudtam megkérdezni. Leraktam a székemre a dobozt és összeraktam a gépem.
„ Milyen aranyos volt Jong Hoon Oppa,hogy ebédet küldött nekünk” – hallottam az egyik lánytól,aki épp az öltözőbe tartott.
- Jong Hoon? –néztem a dobozra,majd felvettem és alaposabban szemügyre véve fekete filctollal ez állt rajta: „ Ha már álmos vagy éhes ne legyél! Jong Hoon” – a héten először csalt mosolyt az arcomra ez a mondat. Nagyon örültem a finom ebédnek!

Az üres lakás olyan nagynak tűnt,Hanako dolgozik,Shin tanul,Eun-a pedig óvodába van!
Jong Hoon ebédje nem bizonyult elégnek,ezért úgy döntöttem nem fekszem le üres hassal, így kénytelen voltam lemenni a kis boltba,mert nem csak a hasam,de a hűtőnk is korgott.
Alig léptem ki az ajtón Hong Ki-ba botlottam.
- Sziasztok! –köszöntem rájuk,mert egy lány társaságában volt.
- Szia! –köszöntek ők is!Nem is vártam ,hogy nagy beszélgetésbe elegyedünk,amint bezártam az ajtómat már indultam is lefelé.
Hideg volt,de a bevásárlás után nekidőltem az egyik padnak az udvaron. Nagyon jól esett a friss levegő a majdnem két napos bezártság után az irodámban. Alig tölthettem 5 percet az udvaron észrevettem,hogy az egyik ablakból füst szivárog ki.
- Az a 3. emelet!- mondtam teljesen nyugodtan.- Az a 3. emelet!!!!!- ijedtem meg,mikor rájöttem ,hogy ott csak én és Hong ki lakunk. A kocsik között sasszéztam ,majd ahogy felértem az emeletre,a fehér folyósón semmi szokatlant nem láttam. Bementem a lakásomba…nem felejtettem úgy semmit,ami kiéghetett volna. Picit megnyugodtam.
- Halucinálok a fáradtságtól? –túrtam a hajamba,végül úgy döntöttem,hogy bekopogok Hongkihoz,és ezen is egy 5 percet gondolkodtam,mert nem akartam őket zavarni… A kopogásomra nem válaszolt senki. Kezdtem érezni a füst szagot és az ajtó alatt is füst szivárgott ki! Erősebben kezdtem kopogni.
- Hong Ki! Ha bent vagy nyisd ki! –kezdtem pánikba esni- Kérlek! Hongki! –kiabáltam. Elővettem a telefonom és tárcsáztam először Hongkit ,de mivel nem volt elérhető hívtam Shint.
- Shin,azt hiszem Hongki lakása ég és odabent van!
- Bármi is történik ne menj be!
- És ha bent van? Az előbb láttam hazaérkezni!
- Min Hae! Ne menj be!
- Kitalálok valamit! –tettem le a telefont.
Leszaladtam a portára.
- A 301-es lakáshoz meg vannak a kulcsai? –kérdeztem az aulában üldögélő Ahjummát,aki a folyosó takarításait végzi.
- Nincsenek kulcsaim a lakásokhoz.
- De a 301-es lakás ég és nem tudok bemenni!- ráztam a fejem és visszarohantam a lakáshoz. A füst kezdett terjedni a folyosón is .Míg én bementem egy kalapácsért a lakásomba,addigra Ahjumma is odaért. Jobban be volt pánikolva mint én.
- Hívjuk a tűzoltókat!
- NEM! Nem hívhatja,mert ebből akkor címlap sztori lesz! Nem akarja ugye,hogy ide jöjjenek az újságírók?
Csak rázta a fejét én pedig bólintottam egy nagyot és a kilincsre vertem egyet a kalapáccsal.
- Mit csinál?
- Maga szerint mit? Bemegyek!
- Nem mehet be! Nem tudja,mekkora odabent a tűz! – fogta meg a karom!
- Muszáj bemennem,mert Hong Ki bent van! – ahogy kinyílt az ajtó a füst kitolongott ,én pedig a kezem a szám elé tartva befutottam!
- Hongki!- kiabáltam köhögve…

HONG KI POV:

- Halló?- kaparásztam elő a telefonom a farzsebemből!
- Hol vagy?
- Itt vagyok a ház udvarán,most megyek haza!
- És Min Hae?
- Gondolom otthon!
- Mi az hogy gondolod otthon? Ég a lakásod ,ne szólt még senki? Vagy vak vagy?
- Mi? – felnéztem az ablakomra,ahonnan tényleg füst jött ki! Szaladni kezdtem .
- Ahjumma,van bent valaki? –kérdeztem felérve a lakáshoz.
- A kislány bement a lakásba,de azt mondta ne hívjam a tűzoltókat!
- Nem kellenek tűzoltók!Mikor ment be?
- Úgy 2-3 perce talán…
A pulóverem nyakát a számhoz húztam és bementem egyenesen a poroltóért. A kanapém,a függönyöm égett fekete füsttel, a tűz nem volt nagy,de annál nagyobb volt a füst. Sikerült eloltanom.
- Min Hae? –kiabáltam. Köhögést hallottam ,de nem láttam. Nem kellett sokat keresnem,megtaláltam a földön összekuporodva.
- Minnie! – szaladtam oda,fel akartam venni az ölembe,de ő kapálózott és kézzel lábbal tiltakozott köhögve.
- Ne makacskodj! – mondtam neki,de ő vadul rázta a fejét majd felült! Segítettem neki felállni és átkarolva kikísértem a levegőre!
- Jövök egy perc,addig figyeljen rá. - mondtam az Ahjummának,aki kezét tördelve várt ránk. Beszaladtam a lakásba és minden ablakot kinyitottam!
- Itt is vagyok! –tértem vissza hozzájuk. Min Hae a falnak dőlve ült a földön .
- Annyira aggódtam értetek! Nem mertem szólni senkinek.– mondta az asszony.
- Nincs semmi baj Ahjumma! Kutya bajom! Jól tette,hogy nem szólt senkinek.
- És ha én nem jövök,akkor megfulladsz bent? –mondtam mérgesen.
- De jöttél! –nézett fel rám piros szemekkel. – Elfáradtam!
- Jó vagy? – guggoltam le elé.
- Nem tudom! –nézett velem szembe.
Elővettem a telefonom,és felhívtam a fiúkat!
- Jae Jin,a mai próba elmarad!
- Miért?
- Tűz volt a lakásomon!
- De jól vagy?
- Én igen,de Min Hae-t be kell vinnem a kórházba!
- Nem kell bevinni! –kotyogott közbe Min Hae,de én csak az ujjammal maradásra intettem. Ideges és mérges voltam.
- A lakásomat elintéznétek?- beszéltem tovább Jae Jin-hez! – Új zárra és teljes felújításra lesz szükségem,addig majd megoldom a szállásom!
- Rendben,akkor indulunk oda!
- Köszi! –Letettem a telefont és a kezemet nyújtottam Min hae-nek,hogy menjünk.
- Nem megyek kórházba! –alig tudta kimondani,mert köhögött.
- Ebből nem húzod ki magad! Ölben viszlek el odáig akkor! – hajoltam volna le hozzá.
- Megyek a lábamon,csak ne erősködj!
- Fel bírlak emelni!
- Ahha …elhiszem!
Már a kocsiban ültünk és a kórház felé vezettem.
- Miért mentél be?
- Azt hittem bent vagy!

- Előtte felhívhattál volna!
- Hívtalak! – köhögött és a szeme teli szaladt könnyel így kivette a kontaktlencséjét. Olyan szemei voltak,hogy az ember nem tudta róla levenni a tekintetét. Pedig nem most látom először,de mindig meglepő!
- Mit nézel? –kérdezte hirtelen és még el is pirultam.
- Csak azon tűnődtem,hogy jól vagy-e?
- Voltam már jobban is!
- Itt vagyunk már a kórházban,mindjárt megvizsgálnak.

A vizsgálat egy fél óráig tartott,mire kijött a nővér.
- Bemehetek már? –érdeklődtem idegesen.
- Igen! – Ahogy beléptem elcsíptem a doktor és Min Hae beszélgetését .
- Mennyi ideje van ébren?
- 48 órája! –mondta Min Hae szégyenlősen. „ 48 órája? Csoda,hogy még a lábán áll”- gondoltam magamba.
- Tönkreteszi az egészségét kisasszony! Pihenjen többet!
- Rendben! – A doktor felém jött Min Hae pedig leugrott az ágyról.
- Vigyázzon rá! Rettenetesen kimerült,alig aludt valamit két napja! Enyhe füstmérgezést kapott,és vérszegény,de a gyógyszerekkel,amit felírtam,azokkal rendben lesz! – A doktor úgy beszélt hozzám,mintha Min Hae a barátnőm lenne,és nekem vigyáznom kellene rá,furcsa volt,de most felelősnek éreztem magam. Bólogattam a doktor felé,aki a vállamat megfogva lépett el mellettem.

A hazafelé tartó úton Min Hae majdnem elaludt mellettem. Nem szólt hozzám,szerintem már ereje nem volt!
- Köszi,hogy bevittél!- mondta már a lakása ajtajánál!
- Miattam lettél beteg!
- Nem,inkább az én hülyeségem miatt!
- Menj és aludj!
- Oké! –lépett be az ajtaján. Ám ahogy én beléptem nem az fogadott,amit megszoktam! Bár új zár volt ,bent rendetlenség és füst szag.
- Mi van itt? –szóltam bele a telefonba,ahogy Jong Hoon felvette.
- Kupi!
- Azt látom! Hol vagytok?
- Mindenki szétszóródott. Min Hae jól van?
- Igen! Kicsit füstmérgezést kapott és vérszegény,de semmi baja! A próbát holnap bepótoljuk!
- Muszáj lesz! És a lakás felújítást is elintéztem!
- Köszi! Rendes vagy!
- Erre valók a barátok! De hol alszol?
- Anyuéknak nem akarok szólni,nehogy megijedjenek,de valószínűleg a lapokból minden ki fog derülni,így majd fel fogom őket hívni! Megoldom a szállást ne aggódj!
- Ha kell segítség szólj!
- Oké! Majd hívlak!
Leraktam,és tovább álltam a büdös lakásom közepén. Kimentem a folyosóra és gondoltam bekopogok Min Hae-hez,végül a kezem az ajtó felett tétovázott és nem kopogtam be!

MIN HAE POV: Le kellett zuhanyoznom ,mert a füst átjárta az egész testem,nem tudtam elviselni. Azt gondoltam,hogy majd picit felélénkülök a fürdéstől,de a meleg víz még jobban elálmosított.
Nem tudom,mennyit aludhattam ,de odakint már sötét volt. Nem éreztem magam egyáltalán kipihentnek.
Kómásan kiballagtam a szobámból a kanapémon felhúzott lábakkal egy adag popcorn-al az ölében,Hong Ki focit nézett.
- Hát te mit csinálsz itt? –álltam meg a háta mögött. Hátradőlt és hátrabillentette a fejét úgy nézett rám nagy barna szemeivel.
- Még mindig szarul nézel ki!
- Igazán kedvesen tudsz bókolni!
- Nem volt szándékomban…- rázta a fejét tovább bámulva a TV-t. – Egyébként Shin engedett be,azt mondta érezzem magam otthon.
- Mintha eddig nem azt csináltad volna.
- Kicsit sajnálhatnál! – jött utánam a konyhába. - Most nincs hol laknom.
- Ohhh … te szegény! – fordultam felé összecsapva a kezem és aprót rogyasztottam szarkasztikusan.
- Megmentettem az életed!
- Csak azért ,mert én is meg akartam a tiédet menteni,hogy ne égjen bent az a nagy arcod!
- Bent sem voltam! – véknyította el a hangját felháborodva.
- Én azt honnan tudtam volna? –háborodtam fel én is vele szemben állva.
- Mi a vita tárgya srácok? –állt Hanako a nappaliban nagyokat pislogva ,észre sem vettük,hogy hazajött,annyira lefoglalt a vitatkozás.
- Ez a nagyokos bekapcsolva hagyta a Siestát és kigyulladt az egész lakás! –mutattam Hongkira,de közben Hanakora néztem.
- Ő meg bement és füstmérgezést kapott. – Hong Ki hangja is eléggé felháborodott volt,akárcsak az enyém.
- De miattad mentem be! – fordultam felé indulatosan!
- Tudom!!- szinte kiabált.
- Állj! –emelte fel Hanako a hangját a keze kíséretében.
- Min Hae jól vagy?
- Igen! Voltunk bent a kórházban!
- Oké! –nyugodott meg. - Te meg odafigyelhetnél jobban is.
- Nem gondoltam,hogy 20 perc alatt bármi is történne,de fázott a lábunk és bekapcsoltuk!
- Együtt voltatok? –értette félre az egészet.
- NEM! –adtuk a választ egyszerre Hongkival.
- A barátnőmmel voltam!
- Ahh… Olyan is van? –vihogott Hanako.
- Mi? –értetlenkedett -Látszik,hogy barátnők vagytok!
- Ohhh darling…- sétált felé nyugodtan Hanako ,megállt mellette és a bal vállára tette a kezét.
- Neked fogalmad sincs,hogy mennyit röhögtünk Lee Hong Ki-n. A régi szép idők… - bólogatott csukott szemmel.
- Mi? –háborodott fel Hong Ki.- Mi rajtam olyan nevetséges?
- Hidd el van! – kuncogtam már én is.
- Emlékszel mennyit röhögtünk a körmein? Na meg a narancssárga haj,nagyon bizarr volt.
- Igen,Eun-a-val elneveztük répafejnek! – úgy beszélgettünk Hong Ki-ról,mintha ott sem lenne.
- A legdurvább akkor is a padlizsán vörös haj volt! –mondtam.
- Nehezen,de megszoktam!
- Nekem nem ment. - leültünk a kanapéra és úgy beszélgettünk tovább.
- Szaszengek!- bökte felénk pukkadva Hong ki,egyszerre néztünk felé hunyorítva,majd visszatértünk a beszélgetéshez,de Hongki-t gyorsan ki is beszéltük és már nem az FT Island volt a téma.

8. fejezet! Mi van ma velem?

Becsaptam magam mögött az ajtót,a törölközőmet görcsösen fogtam a mellkasomon. Hanako az ágyon ülve nyomkodta a telefonját,vidáman lóbálva a lábát,míg rám nem nézett.
- Szellemet láttál?
- Sokkot kaptam!
- Mi van? –röhögött.
- Láttam…
- Mit láttál?- röhögött tovább,egyre jobban.
- Ne röhögj,ez nem vicces!
- Azt sem tudom min kellene nevetnem,csak nevetek! Menj már! - lökdösött az ágyra! Leültem még mindig görcsösen fogtam a törölközőmet és lestem ki a fejemből. Toporzékolni kezdtem és ráztam a fejem mérgelődve.
- Most fan görcsöd van,vagy idegbeteg vagy?
- Még ha az első lenne,akkor örülnék is,de most inkább az utóbbi. A szívem a torkomban dobogott nem ment a gondolkodás,csak a jelenet játszódott le a fejemben újra és újra… Próbáltam picit lenyugodni,szinte csak másodpercek teltek el,hogy bejöttem az ajtón,de hosszú perceknek tűnt. Azt hittem Hong Ki már rég hazament.
- Itt van még Hong Ki?-Hanako vállat rántott,de kinyitotta az ajtót és kidugta rajta a fejét.
- Most jött ki a fürdőből….- ekkor esett le neki az egész … a szájához kapott ,annyira tátotta,már-már azt gondoltam kiakad az álkapcsa. Vihogva szaladt oda hozzám.
- Jól megnézted?–térdelt le elém vigyorogva.
- Hanakooo! –hangomban nem kis mértékű felháborodást lehetett felfedezni…
- Életem legcikibb jelenete zajlott le az imént és látom te igazán együtt érző vagy! – mosolyogtam rá.
- Ugyan Min Hae ,te hogy reagálnál? Nem panaszkodhatsz a te fantáziád is ugyanolyan mocskos mint az enyém! – röhögött,és immár én is röhögtem vele.
- Akkor is… Hogy fogok a szemébe nézni?
- Ahogy eddig!
- Ahhh ez vér ciki! – paskoltam meg a piros arcom! – Fel kellene öltöznöm! –még mindig két kezemmel tartottam az arcom és majdnem lenyúztam a bőröm idegességemben. - Többé ki se megyek a szobából. - léptem oda a szekrényemhez és az ajtó egyik szárnya mögött elkezdtem öltözni.
- Felejtsd már el!
- Nem tudom!
- Ennyire felejthetetlen? Látni akarom! - nevetett
- Hanakoooo! – nevettem én is és egy pulóverrel majdnem ledobtam az ágyról.
- Tényleg lépj túl rajta! –dobta vissza a pulóvert ,épp hogy becsuktam a szekrényem ajtaját,sikerült elkapnom! Nem foglalkoztam a hajtogatással kinyitottam az egyik szárnyát és bevágtam a ruhát.
- Egyébként is nem értelek,a szerelem az ,ami ennyire elvakít?
- Milyen szerelem? –ültem le mellé az ágyra magam alá húzva a lábam.
- Hát szereted Hong Ki-t nem?
- Shhhhh… Halkabban már,nehogy meghallja ezt a hülyeséget. Nem is szeretem.
- A telefonba nem értettem,mikor annyit mondtál,hogy egy paraszt és kiszerettél belőle.
- Az is!
- De mit tett?
- Nem vagyok az a nagyon nagy rajzos…tudod jól!
- Ugyan csak mindig szerénykedsz!
- Nem ez a lényeg! Egy napig bajlódtam az arcával és egy levéllel,hogy megírjam neki,erre ő egyszerűen figyelmen kívül hagyta!
- De ezt honnan tudod?
- Láttam!
- Mond már el,mi történt pontosan.
- Aludni kellene nem?
- Meg van szokva az éjszakázás!
- De jó neked én nehezen tűröm a kialvatlanságot. Jó,röviden vázolom.
A cégnél volt egy jó ismerősöm,aki épp velük dolgozott,Megkértem,hogy adja oda neki,és én ugye követtem ,hogy mi lesz a reakciója… Nem olyan hosszú ez a történet,egyszerűen kidobta. Teljesen szíven ütött,megváltozott a róla alkotott képem és a sok lány,akik megfordultak itt,bár nem tudom milyen kapcsolat van köztük,de biztos,hogy nem gombfocizni jöttek ide.
- Mennyi az a sok lány?
- Az egy év alatt? –néztem fel a plafonra. – Hmm… talán négy lányra emlékszem,de lehet volt több is.
- Egy év alatt négy? Ez aztán a teljesítmény egy idoltól. Mégis mit vársz? Örülj neki,hogy csak négy volt,nem negyven. –ütögette meg a térdem.
- Csak? –pislogtam!
- Min Hae ,bárhogyan is nézzük ő híresség, sok mindent megtehet,amit mi nem!
- Ezt tudom! De akkor is jelenleg Shin-nek több esélye van.
- Shin-nek? –döbbent le. - Shin egy nőcsábász!
- Mintha Hongki nem lenne az! Tudod te ezek a lányok milyenek voltak?
- Rrr…
- Ne! Ne mond ki! Nem olyan lányok voltak! Nagyon szépek,igényesek és dekoratívak,amilyen én soha nem leszek! Ráadásban olyan ízlésem sem lesz,mint nekik.
- De olyan se legyen mint Hong Ki-nak! –nagyot nevetünk az egészen!
- Aludjunk,mert lassan felkel a nap!
- Oké! –lekapcsoltam a villanyt a hold fénye félhomályt teremtett a szobában ,a plafont bámulva gondolkodtam el a ma történtekről,de akárhogy is közelítettem meg a mai napot,nagyon jól éreztem magam.
- Min Hae? Alszol?
- Nem!
- Tudod azon gondolkodtam,milyen lesz együtt élni egy férfival és egy másikkal aki napi szinten idejár?
- Szabályokat fogunk lefektetni.
- Ühüm…
Alig telt el pár perc hallottam Hanako szuszogását,ami megnyugtatott és elaludtam én is .
Álmomban ,egy gyönyörű világoskék 17. századi ruhát viseltem egy zöld kertben sétáltam. A szökőkút felé nézve Hongki várt rám,fehér öltönyben,mintha a You’re Beautiful-ból lépett volna ki,csak barna hajjal. Szégyenlősen felé sétáltam halk zene szólt a háttérben,a szívem erősen dobogott,attól féltem,hogy mások is hallani fogják,ahogy vadul zakatol. Megálltam Hong ki előtt,aki a kezét nyújtva hajolt meg előttem. Elfogadtam a kezét,magához húzott,megfogta az álam és közelített felém,mintha éreztem volna a cukor illatú leheletét az arcomon… a majdnem csók előtt felébredtem.
Ahogy körbenéztem a szobában,Hanako-nak már csak hűlt helyét találtam. Ugyan már felkelt a nap,de mégis azt az érzést keltette az emberben,hogy még csak most bújik elő…fordultam kettőt az ágyon a hajamba túrva és mikor felkeltem láttam a homály okát. Szöul teljesen ködbe burkolózott a reggeli órákban. Fáradtnak éreztem magam,eldöntöttem ,hogy egy pohár víz után lefürdöm,hogy felfrissüljek! Hanako a hűtőn hagyott üzenetet:
„ Elmentem állást vadászni... Hongki-t ne ébreszd fel,olyan édesen aludt,még horkolt is.” A pohárral a kezemben apró mosollyal a szám sarkában Hong ki felé fordultam,aki ott aludt a szőnyegen. Shin-nek volt annyi esze,hogy bement a szobájába. Nem értettem,miért maradt itt azok után,ami történt…Valószínűleg nem érdekelte,és már én is túltettem rajta magam! Elmentem tusolni és a fogkefémmel a számban tértem vissza.
- Teljesen elgémberedik a nyakad a szőnyegen nem zavar? –guggoltam le egy takaróval a kezemben. Ráterítettem ,nehogy megfázzon. Tekintetem elidőzött a száján,és eszembe jutott az álmom. Olyan hírtelen álltam fel,hogy elestem és szerencsétlenségemre az állólámpának,ami csúnyán ,ráadásul a legrosszabb helyen hasította végig a karom! Mintha késsel estem volna neki,elég mély volt egy helyen a vágás.
- Mi történt? –ijedt fel a csörömpölésre Hong ki. Nagyon megijedt négykézláb rohant oda hozzám,de nem akartam összevérezni a szőnyeget ezért gyorsan beszaladtam a fürdőmbe.
- Nem vészes! –kiabáltam utána.
- Nem annak tűnik! –állt meg a fürdő ajtóban én pedig az eléggé vérző kezem próbáltam lemosni.
- Mi történt? –jelent meg Shin is ! Amint ránézett a karomra rögtön odaszaladt.
- Jól vagy? Mi történt? Bevigyelek a kórházba? - Shin látszólag nagyon ideges lett.
- Ezzel kórházba?
- Idióta!
- Shin!!!- csitítottam.
- Mi bajod van? –persze a sértegetésre Hong Ki-nak se kellett több!
- Egy nagyobb sérülésbe akár bele is hallhat!
- Shin! – a hangnem most már inkább figyelmeztető volt.
- Min Hae meg kell neki mondani,hogy vigyázni tudjon rád!
- Miért kellene neki vigyáznia rám? Amúgy is alig vérzik már!
- Oké! Vigyázni fogok rá! –mondta Hong ki kicsit félve,nemhogy én,de még Shin is meglepődött az egészen!
- Nem vagyok halálos beteg!Tudok magamra vigyázni,csak Shin nagy dobra veri,mióta anyu meghalt.
Bedobtam a véres törölközőmet az automatába és tettem rá egy tisztát. Mielőtt elmentem volna Hong Ki mellett,felnéztem rá és így szóltam:
- Ne mondj olyat,amit nem gondolsz komolyan! –ezekkel a szavakkal ballagtam ki a nappaliba és leültem a kanapéra.
Shin ellátta a karomat és hozott nekem gyógyszert is,majd elment Eun-a-ért!
- Minnie?- ült le mellém Hong Ki .
- Hmm?
- Beteg vagy?
- Nem!
- Akkor Shin miért félt ennyire?
- Anyunak „Von Willebrand” betegsége volt ez egyfajta Hemofíliai betegség,magyarul vérzékenység. Már engem is nehezen szült meg,de mikor a húgom született,akkor sajnos nem élte túl…Eun-a nem is ismerte anyut! Akkor Shin megfogadta apámnak,hogy vigyázni fog rám,bár nekem nincs Hemofilíám,csak fokozott vérzékenységben szenvedek,nem is mondanám vérzékenységnek,inkább véralvadási problémáim vannak,mégis akármikor súlyosbodhat a helyzetem .Gyógyszerrel kezelem,nem kell értem aggódni.
- Akkor az azt jelenti,hogy ha szülsz,akkor veszélyben leszel?
- Igen! –bólintottam nagyot! –Nem kell aggódni,nem tervezek szülni.
- Nem szeretnél majd családot?
- De igen,csak előtte férjhez is kellene menni Hong Ki,és most elég rosszul áll a szénám! Egyébként is nevelem Eun-a-t! Ha nem megyek soha férjhez is azt mondhatom,hogy gyakorlatilag van egy gyerekem,mivel én nevelem.
Láttam rajta,nagyon elgondolkodott a dolgokon. Folyamatosan rezgett a telefonja,szinte észre sem vette,csak a gondolataiba temetkezve bámult ki a fejéből a körmét piszkálva.
- Mi van?
- Semmi csak elgondolkodtam azon amit mondtál! –Nem akartam tőle megkérdezni,hogy mit kell ezen ennyit gondolkodni,hisz őt egyáltalán nem érinti ez a dolog…
- Vedd már fel a telefonod! – mondtam mérgesen,mert már idegesített az állandó búgás!
- Nem érdekel,hagy csörögjön!
- De idegesít!Reggel óta ezt csinálja,míg aludtál is rezgett. Valaki nagyon hiányol! Vedd fel!
Felvette a telefonját felállt és beleszólt:
- Halló? –kevés csend után folytatta. - Sajnálom,rengeteg volt a munkám Hana. Hamarosan indulok az FNC-hez! Este látjuk egymást.
- A barátnőd keresett? –kérdeztem tőle,miután letette a telefonját.
- Igen! –nem kellett válasz,hogy tudjam.
- Ne hanyagold el ennyire! Tegnap egész nap velem lógtál,ezt az időt vele is tölthetnéd.
- Nem ér rá mindig!
- Ne haragudj,én nem akartam sem hallgatózni,sem kioktatni. - mondtam végül felállva a kanapéról.
- Nem baj! Viszont én lassan megyek haza!
- Ideje lenne már!
- Jól van! Jól van! Megyek már! – sarkon fordult és hallottam,ahogy csukódik az ajtó. Nem tudtam miért,de a könnyeim kiszabadultak,s bár nem sírtam elméletileg,de potyogtak a könnyeim. Belenéztem a tükörbe a szemem bepirosodott,fájt a karom és a lelkem sem volt rendben. Nem értettem saját magam.
- Minnie? – gyorsan letöröltem a könnyeim,miután meghallottam,hogy Hong Ki visszajött.
- Jól vagy? Fáj a kezed? Miért sírsz?
- Nem sírok! – a szemébe se tudtam nézni!
- Menjünk! Elviszlek orvoshoz!
- Nem kell!
- Ne legyél ilyen makacs! Gyere! –fogta meg a kezem de én rögtön ki is rántottam.
- Nem kell velem foglalkozz,nem kell vigyázni rám,azt az időt,amit rám fecsérelsz töltsd a barátnőddel. Menj haza! - kicsit mérgesre és ellenségesre sikerült,nem tudom mi ütött belém,a szokásos viccelődés,most komolynak tűnt. Megfordult,hogy elmegy,s én ösztönösen megfogtam a pólóját,amin még magam is meglepődtem.
- Hová mész?
- Most küldtél el!
- Nem azt mondtad,hogy szeretsz itt lenni?
- Azért szeretek,mert a lakásom túl nagy és magányos!Nem szeretek egyedül lenni! De ha éged zavarlak,nem leszek itt többet.
- Halihó! –lépett be Shin Eun-a-val!
- Répafej!- szaladt Hong ki-hoz,aki felkapta az ölébe ,én pedig elengedtem a pólóját.
- Megzavartunk valamit? –nézett rám Shin ,én csak a fejem ráztam.
- Estére játszunk répafej?
- Nem Eun-a! Hong Ki nem ér rá mindig velünk foglalkozni! Tudod ő híres ember! –átvettem az öléből a húgom,aki ugrálva hisztizett az ölemben azt hajtogatva hogy „miért nem?”
- Ne ugrálj Eun-a! Hallod? – A kezemen a kötés kezdett újra átütni.
- Min Hae! Ne ríkasd meg a gyereket! –jött oda Shin és végül a húgom az ő ölében kötött ki. Bevitte a szobájába,de még hallottam,hogy nyöszörög. Nem kellett volna ezt mondanom neki,mert tudtam,hogy kicsi még ahhoz,hogy megértse ezt!
- Este átjöhetek?- kérdezte a hátam mögött Hong ki! A hajamba túrtam ,de nem fordultam meg.
- Hongki… kezdtem - Eljön az a nap,mikor már nem leszel a szomszédban,vagy már nem fogsz ide járni! Akkor Eun-a hiányolni fog,mert nagyon szeret téged,a hangod a dalaitokat! Ő egy apró primadonna,aki tiszta gyermek szívvel szeret téged! Félek,mi lesz,ha már nem leszel itt.
- Nem fogok elmenni!
- Most ezt mondod,de mi lesz később? –fordultam meg- Te egy híresség vagy! Százat gondolsz,míg én egyet!

- Mi bajod van ma? Eddig soha nem érdekelt,hogy híres vagyok! Miért pont most jössz ezzel? Azért szerettem ide járni,mert senki nem kezel híresként. Úgy érzem ez a mai beszélgetésünk komoly volt eltérve a régi csipkelődésektől,amik lehet komolyabbak voltak szóban,de tudtam,hogy igazából nem azok! – a telefonja megint rezgett,ránézett ,majd vissza rám.
- Mennem kell ! Este látjuk egymást!
- Vigyázz az utakon!Nagy a köd odakint !Óvatosan vezess! –intettem neki,de zavarban voltam így csak félve néztem rá,láttam,hogy próbálja a mosolyát leplezni,de nem nagyon ment neki!
Alig ,hogy elment ,Hanako meg is érkezett!
- Mi történt veled? –ő is megijedt a véres kötést nézve.
- Csak elestem!
- De jól vagy?
- Persze! Hogy ment az állás keresés?
- Voltam egy cégnél,majd hívnak.
- Az jó!
- Majd kiderül!-rántott vállat! – De mi van veled? Nagyon letört vagy!
- Rosszat álmodtam!
- Csak nem Hong Ki-val? –arckifejezésem elárulta,hogy beletrafált pont a közepébe.
- Rátapintottam a lényegre… - leültem a kanapéra ő pedig a karfára ült. - Mi volt ennyire szörnyű,hogy ilyen rossz a kedved?
- Nem rossz álom volt,csak meglepődtem,hogy ilyet álmodtam!
- Huncutkodtatok álmodban? –húzogatta a szemöldökét.
- Nem!!! Vagyis nem egészen! Nem azt álmodtam,amire te most gondolsz! Csak egy majdnem csók volt.
- És ezért vagy ennyire letörve?
- A tegnap este után és az álom után ,sokkolt az ébredés.
- Azért,mert szereted ,csak te se tudsz róla! Légy őszintébb magadhoz!
- Az vagyok! Nem szeretem,ne keverjük össze a rajongást a szerelemmel,mert akkor rengeteg emberbe vagyok szerelmes!
- Hong Ki más!
- Ugyan már,miben más? Amúgy sem érek fel azokhoz a lányokhoz,akikkel ő járt vagy akivel most jár,mert van barátnője! Nem vagyok az ideálja és nem is leszek! Nincs semmihez sem tehetségem,mivel is fognám meg őt?
- Kussolsz! –idegesedett be Hanako,először meglepődtem,de aztán mind a ketten nevetésben törtünk ki.
- Te aztán tudod,hogy kell a rossz napomat felvidítani!
- Erre valók a barátok!
Gyorsan el is tereltük a témát.
- Nagyon csendben van Shin és Eun-a!
- Itthon vannak?
- Aha! Gyere meg fogsz lepődni mennyit nőtt a kiscsaj!
Ahogy kinyitottam az ajtót ott ültek zsírkrétával rajzolgatva az asztalnál. Az ajtó félfának támaszkodva néztem őket.
- Mi az? –állt meg mellettem Hanako.
- Nézd milyen jól elvannak!
- Sokat vannak együtt!
-A munkám miatt muszáj!
-Eun-a! –kiabáltam oda neki!- Emlékszel még Hanako-ra?
- Hmmm - dünnyögött és a játékaihoz ment kikutatva egy mikrofont.
- Igen! Ezt tőlem kaptad tavaly!- guggolt le hozzá Hanako.
- Emlékszik rám! Milyen édes! - Nézett fel rám vidáman Hanako.
- Felejthetetlen vagy! –mosolyogtam rá én is!
Kicsit aggódtam,hogy a Hong Ki-val való vitámnak milyen következményei lesznek,de akkor és ott nem foglalkoztam vele,nem gondoltam,hogy ezek után hetekig rágni fogom magam ez miatt!

7. fejezet! Ismerkedő est!

Hongki egy kis csirkét sütött gyorsan,ami valljuk be a bandának alig volt elég,s mivel keveslettük, beraktuk a sütőbe a fagyasztott pizzákat.
- Hogy,hogy ilyen jóban vagytok Hongkival?
- Ha arra vagy kíváncsi,hogy együtt járunk-e ,akkor megnyugtatlak Jong Hoon,nem,nem járunk együtt.
- Csak abból gondoltam,mert úgy veszekedtek,mint a házasok!
- Alapból idegesít ,ez nem elég ok? – Jong Hoon mosolyogott rajta és tovább túrta a tányérját.
- Egyébként is Hong Ki valami kék szemű lányt emleget mindig. - Min Hwan mondatára majdnem megfulladtam a csirkémben.
- Jól vagy? –kérdezte Jong Hoon,és felém nyújtott egy pohár vizet!
- Igen!
- Ja,az a lány Min Hae! – tömte a fejét rám sem nézve a fiúk meg egyszerre néztek velem farkasszemet. Zavaromban csak húzódtam hátrafelé.
- Barna szeme van! – mondta Jae Jin.
- Csengettek! –pattantam fel a szőnyegről ,mikor meghallottam a hangját.
Amint kinyitottam az ajtót, nagy meglepetésemre egy rég látott barátnőm állt az ajtóban.

- Hanako!!!- a szám fülig ért és szinte toporzékoltam volna örömömben!
- Min Hae!Úgy örülök hogy látlak!- öleltük meg egymást.

- Ne ácsorogjunk idekint ! Gyere be!
Nem gondolva arra kik is ma a vendégeim ,beinvitáltam Hanako-t ,de lehet ,hogy jobb lett volna,ha előtte felkészítem a dolgokra. Lemeredt és értetlenkedve pislogott a fiúkra,akik teli szájjal csámcsogva hasonlóképp olyan értetlen fejet vágtak,mint Hanako. Talán egy pillanatra levegőt se vett.
- Hello! –nyögte ki végül integetve.
- Hello! – mondták ők is és gyakorlatilag ettek tovább!
- Hanako! –kiáltott fel Shin teli szájjal! – Örülök,hogy itt vagy! Gyere ülj le mellém!
- Szia Shin! Egy pillanat és megyek! – odahajolt a fülemhez és suttogni kezdett: -Min Hae,mióta bratyizol az FT Islandal? – sziszegte ki a fogai közül,de közben vigyorogva bámulta a vidáman falatozó népet. – Elnézést! – mondta nekik és bevonszolt a szobámba!
- Hogy kerülnek ide? –nem tudtam eldönteni az arcán,hogy most ledöbbent,vagy csak ennyire izgatott.
- Őszintén,ez egy hosszú történet!
- Hallgatom. - tette csípőre a kezét.
- Röviden: Hongki a szomszédban lakik és valamilyen oknál fogva pár hónapja jobban megismerkedtünk,és ha akarnék se tudnák megszabadulni tőle. – vihogni kezdett.
- Mi olyan vicces?
- Csak,az,hogy a régi nagy szerelmed most itt van a lakásodon és látszólag otthonosan érzi magát.
- Túl otthonosan! –bólogattam fintorogva.
- Mi volt ez a fintor? Itt a lehetőség ! Használd ki!
- Hol van már a tavalyi hó Hanako? Tudod,hogy teljesen megváltozott a róla alkotott képem!
- Jajj az már régen volt.
- Elég mélyen él még az emlékezetemben.
- Nem rossz így a szemébe nézni?
- Teljesen közömbös már nekem! Nem zavar,hogy barátkozunk,nem ő az első fiú barátom,tudod,hogy mindig is fiúkkal barátkoztam többet.
- Ez nagy változás,a telefonban is hallottam,hogy akkoriban le vagy törve,de nem gondoltam,hogy ilyen nagy lesz a változás!
- Hamar túl teszem magam a dolgokon,és amúgy sem volt köztünk sose semmi!
- Erről még beszélünk! Menjünk!
Ahogy kiléptünk az ajtón, látszott,hogy a soju és a sör már hatott,mert aranyosan kacarásztak az asztal felett,de így hogy Hanako megérkezett,nem én vagyok az egyedüli lány!
- Fiúk! Ő itt Hanako!-a megkésett bemutatkozás ellenére újra köszöntötték egymást.
- Neked nem kell bemutatnom őket…- vigyorogva rázta a fejét,két kis copfja ide oda mozgott.
Visszaültem Jong Hoon és Hong Ki közé,Hanako pedig köztem és Shin között foglalt helyet.
- Hong Ki váltig állítja,hogy kék szemed van! – lazán combon csíptem Hong Ki-t.
- Auuu…- kapott a lábához és simogatni kezdte.
- Mondtam,hogy hülyeség,csak Hyung újabb agyszüleménye a kék szemű ázsiai lány.
Hong Ki kérőn nézett rám,az Istenért sem akarja,hogy hülyének gondolják,nem tudom mi okból,de felnéztem a plafonra és kivettem a kontaktlencsémet,pislogtam kettőt és rájuk néztem. A reakció ugyan az volt,mint szokott. Tátott szájak és pislogó szemek.
Jong Hoon felém fordult,elkapta mindkét kezem és mélyen a szemembe nézett. Nem tudtam mire vélni az egészet…
- Leszel a feleségem? – erre a kérdésre,nem tudtam,hogy nevessek,vagy ,hogy kellene reagálnom…

- Hányingerem van! – böktem ki! Hong Ki eszeveszetten elkezdett mutogatva nevetni,gondolom Jong Hoon ledöbbent arckifejezésén.
- Ezt benézted Jong Hoon.- nevetett tovább.
- Így se utasítottak még vissza!
- Sajnálom! –mondtam neki,majd Hanako-ra néztem,aki fejét fogva röhögött,és tudtam,hogy ő már igent mondott volna a kérdésre.
A nevetés szép lassan elhalkult,de a cinkos mosoly ott bujkált mindenkinek a szája sarkában. A hifihez mentem és zenét kapcsoltam.
- One Ok Rock? –kérdezte Min Hwan.
- Szereted? –mosolyogtam rá.
- Ühüm! –bólogatott édesen!
- Min Hae képzeld el,Taka bent volt a rádióban,ahol dolgoztam!
- Komolyan? – csillogott fel a szemem.
- Úgy örültem neki! Egyszer kötelező lesz egy One Ok Rock koncerten tombolnunk!
- Az biztos! – elfelejtkeztem magamról és picit megmutattam a fangirl oldalamat,Hong ki eléggé pislogott.
- Mi van?
- Semmi,csak a nyáladzás,az szokatlan tőled!
- Tájékoztatásul mondom,hogy szoktam,és ugyanolyan fan vagyok,mint akárki más!
- Ahaaa,csak értem nem rajongsz!
- Valahogy úgy! –nevettem. Nem vette sértésnek,mert ő is nevetett és tudta,hogy a piszkálódásaink csak egyre rosszabbak lesznek!
- Min Hae? –nézett rám érdeklődően a kis makane .
- Hmm?
- Kérdezhetek valamit? De nem akarok személyeskedni,csak kíváncsi vagyok!
- Miért kék a szemem?
- Honnan tudtad?
- Általában mindig felteszik ezt a kérdést,ezért hordok kontaktlencsét. Azért kék,mert anyukám európai volt és erről az ágról örököltem.
- Tényleg? Egyáltalán nem látszik rajtad az Európai vonás. Soha nem láttam még kék szemű ázsiai lányt… ez lenyűgöző.
- Ezt most bóknak veszem!
- Annak szántam! –evett is tovább.Ha nem Min Hwan lenne,akkor azt mondtam volna,hogy udvarol,de gyorsan elhessegettem az efféle gondolatokat.

- Most jön a buli jó része! –állt fel Shin,miután mindent betermeltünk,és pakolni kezdte a konyhába a cuccokat. Lekapcsoltam a zenét,Hanako-val már tudtuk,hogy mi fog történni.
Két gyertyát tett az asztalra és lekapcsolta a lámpát.
- Mit fogunk csinálni?
- Mesélünk!
- Ez olyan félelmetes! –húzódott hozzám közelebb Hong Ki.
- Ez még csak a kezdet! –ijesztgette Shin.
- Anyuuuu- nyafogott.
- Penye… ( megjegyzés: aki nem tudná,felénk a penye gyávát jelent. ^^)
- Nem vagyok az! – kihúzta magát.
- A történetem egy lányról szól,aki minden este kiment a konyhába egy pohár vízért,bárhogyan próbálta a csapot nem tudta elzárni,folyamatosan csöpögött! Hosszú heteken át csörömpölést és dobolást hallott…
- Min Hwan,csak nem ott jártál? –vihogott Hong ki élesen,Shin pedig mérgesen nézett rá,amiért félbeszakította a meséjét.
- Szóval… ott tartottam,hogy hangokat hallott,amik már az őrületbe kergették! Az ágyán ült álmatlanul a haját tépve . Úgy érezte,mintha a szél a falak között fújna ,meglebegtetve a függönyöket. A nyikorgó padlók …– Shin mocorgott izgalmában,nem tudott egy helyben ülni,a története mondása közben nem mi, talán ő volt a legizgatottabb. Titokzatosan suttogta tovább a történetet. - Az ajtó csapkodások a semmiből jöttek,mivel egyedül lakott otthon. - Hírtelen egy nagy puffanást hallottunk,Hong Ki úgy megijedt,hogy a nyakamba ugrott csaknem hogy az ölembe nem ült.
- Engedj már el! – cibáltam le a karját a nyakamról.
A többiek is eléggé megfeszültek,valójában mindenki megijedt egy kicsit.
- Mi volt ez?
- Bocsi,belerúgtam az asztalba. - szabadkozott Shin.
- Menj a francba! A görcsöt hozod rám! Úgy ver a szívem majd kiugrik a helyéről.
Óriási röhögés tört ki, Min Hwan édesen dörmögős nevetése betöltötte a szobát.
- Szerintem hagyjuk a rémtörténeteket,mert valaki nem fog aludni az éjszaka.
- nevettem tovább Hongkira nézve.
- Kac-kac… én ezen nem tudok nevetni!
- Azt mondtad nem vagy penye!
- Nem vagyok az,de a szellemektől félek!
-Ahh…- bólogattam. - meg a magasságtól is !
- Nem lépnénk túl ezen?
- Felőlem!- rántottam vállat! Úgy éreztem picit mérges lett,hogy meg lett ijesztve,nevetni akartam rajta,de bántott a dolog. Felkapcsoltam a kis állólámpát ami a közelemben volt és elfújtam a gyertyákat. Kapcsoltam egy kis zenét, ezúttal Ft Islandot,úgy gondoltam a saját hangja majd picit megnyugtatja őt,és igazam is lett,de még mindig nem volt az igazi. Oldalba löktem a könyökömmel,de nem reagált ezért megismételtem.
- Mi van? –Nagy szemekkel mosolyogva néztem rá,de nem szóltam semmit csak hallgattuk a Bad Woman-t ami halkan a hifiből szólt. Cinkosul elmosolyodott a sörös pohara felett.
- Khööm… - köszörülte meg a torkát Hanako.
- Az Istenért sem akarok zavarni,de Min Hae meg akartam már kérdezni,hogy aludhatnák e a másik szobában,míg nem találok másik lakást és munkát?
- Pe…
- Az az én szobám! –vágott a szavamba Shin!
- Ohh együtt laktok? Csak nem… - kezdett Seung Hyun ránk mutogatva,mi meg Shin-nel egyszerre adtuk az egyértelmű választ:
- NEM!
- Komolyan mondtad? –néztem Shinre.
- Te hívtál!
- Tudom! Víííííí- visítottam és hátulról megöleltem.
- Akkor majd keresek egy szállodát.
- Ha nem zavar egy ,vagy kettő túlméretezett gyerek,valamint egy kissé hangos kislány,akkor elég nagy a szobám,elférünk ketten is!
- Maradhatok?
- Persze!
- Jaj de jó! Köszönöm! – most Hanakon volt a sor,hogy megöleljem!
- Aludhatok köztetek? –vigyorgott Jong Hoon.
- Nem !
- Igen! –Hanako elvarázsoltan kulcsolta össze a kezeit a mellkasánál.
- Hanako?
- Vicceltem! –tért vissza a valóságba és váltott komoly arckifejezést!
- Min Hae?
- Hmm? –néztem a velem szemben ülő Min Hwan-ra.
- Egyébként mivel foglalkozol?
- Egy reklámcégnél vagyok fotós és tervező!
- Wow! Én is szeretek fotózni ! Egyszer csinálunk pár képet együtt! Szeretném ellesni a profik technikáját.
- Persze majd megmutatok pár szép helyet!
- Az jó lesz! De ne értsd félre!
- Nem ,nem fogom! –gondolom itt arra célzott,hogy nem randira hív vagy ilyesmi és nem is gondoltam volna ilyenre…
- És te Hanako?
- Én műsorvezető vagyok és szinkron színész!
- Valóban? Itt Koreában?
- Nem ,eddig Japánban voltam.
- És most itt próbálsz szerencsét?
- Fogjuk rá! –mosolyogtak.
- Hol találom a mosdót?
- Fel a pici lépcsőn és a folyosón balra.
- Köszi!
- Láttad milyen édesen érdeklődött? –vigyorgott suttogva Hanako.
- Aranyos! –bólogattam!

Éjfél ellenére még több mint két órát ittunk folyamatosan,rengeteg témával és FT Islandos kulisszatitkokkal,amin sokszor jót nevettünk. A soju és a sör keverve megtette a hatását,ugyanis Shin és Hong ki egy ideig még egymásra támaszkodva bírták,de vad vigyorgásukból arra következtettünk,hogy másnap fejfájással fognak kelni…Végül elaludtak a szőnyegen.
- Mi megyünk haza Min Hae! –Mondta Jaejin hajnali fél 3-kor.
- Sajnáljuk,hogy ilyen sokáig maradtunk! Jó volt kikapcsolódni! –szabadkozott Jong Hoon.
- Ugyan… Én nagyon jól éreztem magam remélem máskor is meglátogattok!
- Gondolom…
- Tényleg remélem,hogy még látjuk egymást!- mondta Min Hwan.
- Én itt leszek! –mosolyogtam ,miközben kikísértük őket az ajtóig. A folyosón még integettünk neki,míg el nem tűntek a fordulóban.
- Menjünk aludni! –vágtam be magam mögött az ajtót. Az ajtó csapkodás már tényleg a szokásommá válik.
- El megyek zuhanyozni,de mi van ha valamelyik felébred és pisilnie kell?
- Dehogy ébrednek! Kiütötték magukat, reggelig fognak aludni! Ez az átka a fürdőmnek.. -sétáltam oda a fiúkhoz és leguggoltam a hanyatt fekvő Hong Ki-hoz majd legyezni kezdtem az arca előtt.
- Alszanak… - rántottam vállat Hanakora nézve! – Amúgy is a zuhanyfülkébe nem lehet belátni! Menj nyugodtan!

Míg Hanako lefürdött,új ágyneműt húztam és gondosan elkészítettem az ágyunkat!
- Kész vagyok!- érkezett meg pillanatokon belül Hanako a haját törölgetve.
- Akkor megyek én is ! –kaptam fel a törölközőmet és a pizsamámat. A nappaliban még lábujjhegyre álltam és megnéztem,hogy a fiúk ott vannak e!? Hong Ki épp beletúrt a hajába nagyokat nyöszörögve és csámcsogva. Nem mentek sehova így nyugodt szívvel bementem fürdeni! Nagyon jól esett a forró víz a kabin teljesen megtelt gőzzel,az orromig sem láttam. Ügyetlenkedésemben a tusfürdős flakont elejtettem,majdnem elestem a fülkében. Magamra tekertem a törölközőmet és már léptem is ki a forró gőzből,ami szinte olyan volt,mint egy szauna.
Ám,amint kiléptem életem legkínosabb jelenetével álltam szemben. Hong Ki félig letolt gatyával állt előttem a sikítás,ami kikívánkozott belőlem,belém szorul csak a tátott szám maradt. Hong Ki az öléhez kapott,eltakarva azt, amit nekem nem kellett volna látnom. Vettem egy 180 fokos fordulatot.
- Nem tanultál meg kopogni?
- Kopogtam!
- Nem hallottam! Kopogj jobban!
- Nem tehetek róla,hogy süket vagy!
- Felhúztad már a gatyád? – kissé indulatosra sikerül.
- Fel! – nyugtázta az egészet ennyivel. Szememet takarva viharzottam ki a fürdőből az arcom lángokban állt csak azt akartam,hogy végre a szobámban legyek és kapjak újra levegőt a sokktól!

6. fejezet! Néha az agyamra mész!

A szőnyegen Hong Ki és Eun-a színes kockákkal játszadoztak,egymás tetejére rakosgatták őket és próbálták a színeket felváltva rakni,nem tudtam eldönteni,hogy Eun-a-nak megy jobban vagy Hong Ki-nak! Míg én a konyhapultnak támaszkodva egy almát rágcsáltam, Shin sunyi fejjel közeledett felém,ekkor már tudtam,hogy nem fog a beszélgetésünkből kisülni semmi jó! Végül mellém állt a jobb oldalamra és nekidől a konyhapultnak…
- Szóval bulizni akarsz!? De hogy tervezted?
- Nem tudom,hírtelen ötlet volt…
- Eun-a-t hova teszed?
- Eszemben sem volt!- döbbentem le!
- Vigyük el apádhoz!
- Nem hiszem hogy jó ötlet és fel sem merem hívni,hogy megkérdezzem.
- Majd én megkérdezem! –s már el is kapta a pulton lévő mobilomat. A számba vettem az almát és ráharaptam. Két kézzel húztam le Shin vállát ,hogy a fülem a telefonhoz tegyem.
- Halló Ahjussi ! Shin vagyok! Elvinnénk Eun-a-t,mert hírtelen dolgunk akadt!
- Mit gondolsz büdös kölyök,hogy ráérek? – a telefont szélsebesen vette el a fülétől és a hang hallatán én is kimeresztettem a szemem ,majd bólogattam neki,hogy tegye vissza és beszéljen.Úgy láttam nagyon nehezére esett,mert húzta a száját. Körmöm rágva tettem vissza a fülem és hallgatóztam.
- Ahjussi! –kezdte indulatosan Shin a mondandóját,hiába ráztam vadul a fejem ő csak folytatta. - Mi közöm nekem Eun-a-hoz? Minden nap vigyázok rá,igazán áldozhatna egy estét maga is,amúgy is Ahjumma vigyázna rá. Talán én vagyok az apja? – Világvégét éreztem...végül az apám így válaszolt:
- Pimasz kölyök! Hogy beszélsz te velem?
- Gomen ne Ahjussi! –húzta a nyakát Shin.
- Rendben! Hozzátok el a kislányt!
- Köszönjük! Min Hae hamarosan ott lesz vele!
- Ehhhh??? –visítottam,mire a szőnyegen ülő két „gyerek” rám pislogott,de csak legyintettem egyet feléjük mire ők játszottak tovább.
- Aludjon jól!
Amint lerakta a telefont laza taslit adtam neki.
- Velem fog ordítani! Minden a te hibád!
- Félek tőle! – mondta a fejét simogatva.
- Bezzeg a telefonba jó nagy arcod volt.
- Csak azért,mert nem láttam a dühös arcát.
- Megöllek! –emeltem fel a kezem.
- Sajnálom! Sajnálom! –védekezett.
Nem láttam értelmét tovább vitatkozni inkább odamentem a húgomhoz.
- Eun-a ,ma apánál alszol jó?
- Jóóó! –örömében felugrott és szaladt a szobájába.
- Unnie? Vihetem ezt is? –lóbálta a kedvenc maciját.
- Persze!Bepakoljuk azt is ! – Kicsit feszült voltam,hogy apámhoz viszem a húgom,de látva az örömét,nem volt bennem olyan bűntudat.

HONG KI POV:

- Megint nagy bajban vagyok haver! –térdelt le elém Shin!
- Hallottam…
- Kísérd el őket légyszi!!!!- tette össze a kezeit és a fejéhez emelte .- Cserébe főzök neked valamit! – Min Hae meg is jelent a nyakig beöltözött Eun-a-val és egy nagyobb táskával.
- Én is megyek! –pattantam fel a szőnyegről és mint egy óvodás úgy jelentkeztem.
- Minek? –a hangsúly megint túl kedvesre sikeredett.
- Be kell vásárolni a bulira egyúttal elkísérlek!
- Remek!
- Apád nem fog veszekedni,ha felé küldöm professzionális mosolyom valamint a tökéletes modorommal minden meg lesz oldva.
- Nem vagy te túl egoista? – hunyorgott fintorogva.
- Nem!
- Ha apámra akarsz hatni öltözz be inkább lánynak! – kézen fogta Eun-a-t és már a cipőjüket vették,de én még mindig ott álltam.
- Az is megoldható!- szaladtam.
- Na ne buzulj! Haladjunk!
- Ne buzulj? –billentettem félre a fejem,mint egy kiskutya,aki nem érti a dolgokat.
- Nem zavarja,hogy a kislány mindent hall?
- Eun-a nem fog ilyeneket mondani,mellesleg Min Hae most miattam mérges!
- Várj már meg!- szóltam utánuk!
- Szedd össze a kockát macsó! – mutattam a szőnyegre,miközben próbáltam belemászni a cipőmbe és a kabátomba ,az ajtóból visszanéztem rá.
- Főzz valamit!
- Várj!
- Mi van? Itt hagynak! –idegeskedtem.
- Erre valószínű szükség lesz! – dobott felém egy baseball sapkát.
- Kösz! –tettem a fejemre és már rohantam is. A lépcsőn értem utol őket!
- Miért nem használod a liftet?- vettem ki a kezéből a táskát.
- Ez csak a 3. emelet Hongki,nem a 10. És egyébként te is szoktad sűrűn használni a lépcsőt.
- Mikor nem jön a lift… utálok várakozni rá.

Ahogy kiléptünk az ajtón hideg csapott az arcomba. Nem is gondoltam,hogy ilyen hidegek lettek az esték.
- Hol hagytad a kesztyűd Eun-a?
- Otthon hagytam az ágyamon! Fázik a kezem!
- Így jobb? –fogtam meg a kislány kezét. Aprócska volt és hideg,teljesen elveszett az én tenyeremben.
- Igen! –nézett fel rám széles mosollyal,majd a nővérére,aki a másik kezét fogta. Eszembe jutott,hogy most egy kívülálló szemében,mi egy családnak tűnünk,s bár az arcom alig látszott ki a kabáttól,mosolyogtam.
A ház óriási volt és nagyon elegáns! A kerítés kovácsolt vasból volt,s mikor bementünk sem csalódtam. A fehér szín uralkodott mindenhol egy kis kávészínnel megfűszerezve,nagyon ízléses volt. Ugyan nem volt szokatlan ez a luxus,de nem gondoltam volna,hogy Min Hae ilyen gazdag családból származik.
- Hahóó Ahjumma! –léptünk be a nappaliba.
- Minnie kicsim! –ölelte meg vidáman egy idős néni.
- Apa?
- Tárgyal az irodában,azt mondta ne zavarjuk,ha végez,akkor kijön!
- Értem!... Ahhh majdnem elfelejtettem,ő itt Lee Hong Ki! –nézett rám.
- Tudom ki a fiatalúr! Örülök a találkozásnak!
Meghajoltam az idős asszony előtt.
- Üljetek le!
- Hogy vagy Minnie?
- Ahjumma,mint mindig,dolgozom és Eun-a-t nevelem,semmi érdekes nincs az életemben!
- Azért úgy látom érdekes barátságra tettél szert! –nézett rám majd vissza Min hae-re!
- Ő a szomszédom…
- Valóban?
- Hihetetlen ugye?
- Igen! Nagyon tehetséges az úrfi! –nagyon formálisan beszélt velem a hölgy.
- Köszönöm! –jöttem zavarba.
- Azonnal hozok egy teát! – állt fel és magunkra hagyott minket.
- Minnie?
- Mi bajod van?
- Semmi!- rántottam vállat cinkos vigyorral a képemen. –Tök cuki!
- Kicsi korom óta így hív!
- Hívhatlak én is így?
- Nem!
- Naaaaaaaa…- nyafogtam.
- Felőlem! –adta meg magát. Nagyon örültem neki,ez kiült az arcomra. Már 15 perce vártunk a teát megittuk.
- Nekünk menni kell! –állt fel Min Hae a kanapéról!
- Ohh… sajnálom,hogy ilyen sokat kellett várnotok!
- Semmi baj! –mondtam!
- Apának üzenem,hogy holnap este jövök Eun-a-ért!
- Rendben!
- Légy jó kislány! –adott neki egy puszit a homlokára én pedig megsimogattam a fejét a vidám kislánynak aki egy pohár tejet szorongatott a kezében.
- Viszlát! Köszönöm a vendéglátást!
- Jöjjön mások is!
- Rendben!- kiabáltam vissza integetve!



Min Hae Pov: Hongki vidáman ugrándozva sétált be a szupermarketbe!
- Te tolod! –löktem oda neki a bevásárló kocsit.
- Mit veszünk? Választhatsz bármit,én fizetek!
- Köszi,de nem kell!
Kis idő múlva úgy elkavarodott,hogy alig találtam meg- Az illatszereknél álldogált egy fehérneműs női plakátot bámulva.
- Csöpög a nyálad! –vágtam fejbe,a fagyasztott pizza dobozával.
- Auu- vakargatta a fejét elpirulva.
- Mi ez a sok sör meg Soju?
- Bulizunk nem?
- Tudod a detoxban nincs ünnepi hangulat!
- Hyung! –kiabáltak ránk az FT Island többi tagjai. Micsoda véletlenek,hogy pont itt futunk velük össze. Egy pillanatra lassított felvételben láttam őket közeledni…még azt is gondoltam,hogy menők,főleg Min Hwan és Jong Hoon,ahogy elől ,mint két playboy jöttek felénk. A kosár tolást Jae Jin-ra sózták. Megráztam a fejem és még meg is paskoltam.
- Mi bajod van?
- Semmi! –pirultam el!
- Hello! –köszöntek ránk.
- Sziasztok! –mondtam halkan.
- Ő a mai vendéglátónk Lee Min Hae! –kissé meghajoltam előttük mosolyogva ahogy ők is.
- Én mindent megvettem amit akartam! –mondtam.
- Ehhh??? Mi ez a törölköző meg ez a szoknya?
- Azt mondtad te fizetsz!
- Gondolhattam volna,hogy telepakolod a kosarat.
- Nem kell aggódni Hong Ki,én fizetek! Egyébként meg magamnak nem is vettem semmit.
- Talán nekem vetted azt a szoknyát?
- Idióta! Hogy jönne rám ez a szoknya? –emeltem fel egy gyermek szoknyát.
- Igaz… ehhez tényleg bálna vagy!
- Bálna???- meresztettem ki a szemem és eltátottam a szám. Nem szóltam semmit,csak mérgesen eltoltam a kocsitt!Utánam futott,mérges pillantásomra behúzta a nyakát. Fizetés után azzal sem foglalkoztam,hogy jön e utánam,vagy sem…még mindig mérgelődtem…
- Add ide! – kapta ki a kezemből a szatyrokat.
- Hol vannak a többiek?
- Jönnek mindjárt! Várjuk meg őket!
Már tíz perce vártunk rájuk az arcom már nagyon fázott.
- Fázol? –kérdezte zsebre tett kézzel mellettem állva. Ide-oda dőlöngélt,valószínűleg neki sem volt melege.
- Csak poénból reszketek Hong Ki! –alig fejeztem be a mondandómat,a vidám csapat meg is jelent előttünk.
- Sokat kellett várni ránk? –szaladt oda Jae Jin.
- Eleget!
- Ne haragudj!
- Semmi baj!- mosolyogtam rá.
- Vele miért vagy kedves? –Hong ki hangjában felháborodást véltem felfedezni. A hátam mögött jött,de éreztem,hogy mutogat.
- Őt még nem ismerem olyan jól. - fordultam hátra.
- Engem az elejétől kezdve utálsz!– Jae Jin értetlenül állt a dolgok elé, majd a kezemmel intettem neki,hogy ne is figyeljen rá, így a többiek után ment. - Vele meg mézesmázoskodsz.
- Nem hiszem el,hogy nem tudod elviselni,hogy nem te vagy a középpontban. –elindultam én is ,hogy beérjem a többieket.
- De elviselem!- szaladt utánam.
- Ha tudni akarod Jae Jin-el meg csak udvarias voltam. Mellesleg ő sosem bálnázott le.
- Most mutattalak be neki, - a karórájára nézett. - nincs fél órája!
- Ő amúgy sem olyan mint te! És én is tudnám a te ízlésedet kritizálni! – Már a lépcsőn tartottunk felfelé. Min Hwan és Jong Hoon hátranézett értetlenkedve,hogy mit veszekedünk!, én pedig csak egy erőltetett mosollyal adtam a tudatukra,hogy minden oké.
- Mi bajod van az ízlésemmel? – a fiúk már Hong Ki ajtaja előtt álltak.
- Pocsék… - néztem rá,majd a fiúkra. - Ide jövünk fiúk!- nyitottam ki az ajtóm.
- Üdvözöllek titeket szerény otthonomban. - vettem le a cipőmet. –Dobjátok le magatokat valahová.
- Noona?
- Ohh ő itt Shin a legjobb barátom!
- Üdv! –intettek egymásnak,letudva a bemutatkozást.
- Szuper! Mindenki ismer mindenkit! Kezdődhet a buli!
- Mit főztél? –robogott be a konyhába Hong Ki.
- Teát!- válaszolta egyszerű őszinteséggel Shin.
- Azt mondtad,ha elkísérem Min Hae-t ,akkor főzöl valamit.
- Főztem is ! Teát.
- Nem is tud főzni! –kiabáltam oda nekik.
- Mi?? Tudod te mit kellett nekem elszenvednem?
- Nekem nagyobb csapás volt. – suttogtam.
- Neked mi nem tetszik az ízlésemen?
- Hol a ruhád hol a hajad borzasztó,a körmödről már ne is beszéljünk.
- Ezeket a körmöket bármelyik lány megirigyelheti!
- Hát ez az! Bármelyik LÁNY! –fintorogtam el a „lány” szót.
- Ez művészet!
- Igen az Hongki,csak nem egy pasin,de ne aggódj,már megszoktuk. - ületem le az asztalhoz egy darab sütivel. A többiek csendben ültek és pakolták ki a táskákból a különféle dolgokat!
- Érezzétek otthon magatokat! –haraptam volna bele a sütimbe,de Hong Ki elkapta a kezem.
- Ne edd ezt! –vette el tőlem a sütimet. - Fájni fog a hasad,mert nem vacsoráztál rendesen. Mindjárt készítek valamit.
Nem tudtam,hogy most aggódik,vagy csak tényleg kövérnek tart,mindenesetre ezt a mozdulatát pozitívan ítéltem meg! S bár most vitáztunk,mégsem küldjük el egymást melegebb éghajlatra. Talán már így szoktuk meg,hogy ha vitázunk is minden rendben van!