Próbáltam mindazt feldolgozni,ami velünk történt és átadni magam a boldogságnak,ám a boldogságot valami mindig beárnyékolja és nem lehet neki örülni felszabadultan.
Olyan kollégák,aki eddig nem tudták hogy létezem,most mindenben a kedvemben jártak és kikérték a tanácsom. Mindenki féltette az állását,így, hogy én kerülök egy időre az igazgatói székbe,úgy gondolták jó viszonyt kell velem ápolniuk. Néha nem értem az embereket… az érdekeik vezetik őket,persze ha a másik oldalát nézzük a dolgoknak,mindenki pénzből él és félti az állását,de egy kicsit frusztráló volt egész nap mindenkivel cseverészni és sorban lemondani az ebédmeghívásokat.
- Most már nyeregben érzed magad? – szólított le a még jelenlegi felettesem a kávézóban. - Miért is? Talán eléd álltam a sorban?
- Mondhatjuk így is.
- Áhh értem ,én már végeztem is,te következel .- léptem el mellette utat engedve neki. Persze tudtam,hogy ő a kinevezésemet akarta kitárgyalni,de én most sem álltam le vele vitatkozni. Bár bosszantott az irigysége,de nekünk együtt kell dolgoznunk,ha tetszik,ha nem és ezt vagy elfogadja,vagy nem…
Ahogy beléptem a terembe Tae Woo nagy iramba rontott kifelé,amiből persze semmi jó nem sült ki,mert a kávé csíkos blúzomon landolt jó nagy foltot hagyva a mellkasomtól a köldökömig.
- Úr Isten! – meresztette a szemeit rám. - Min Hae én annyira sajnálom! Nem volt szándékos.- Tudom. –próbáltam törölgetni a ruhámon díszelgő pacát.
- Mit tehetek érted? Annyira sajnálom.
- Ne aggódj,semmi baj nincs. Ne idegeskedj miatta. Balesetek mindig történnek.
- Úgy szégyellem magam,hisz tárgyalás lesz.
- Ohh.. tényleg… - jöttem rá a kemény igazságra,mire Tae Woo gombolni kezdte az ingjét.
- Héj- héj. –takartam el a szemem. - Mit csinálsz?
- Leveszem az ingem.
- Azt láttam,de minek? – dadogtam a szemem eltakarva.
- Vedd fel. - óvatosan kikukucskáltam az ujjaim mögül és örömmel tapasztaltam,hogy van rajta atléta. Felém nyújtotta a kék inget és mivel elég csúnya volt a folt a blúzomon elfogadtam.
- Még szerencse,hogy farmerban jöttem,most az egyszer hasznom volt Hongkiból.- vigyorogtam miközben a mosdóban magamra vettem az inget. Tae Woo parfümje kellemes volt, ez az illat pont őt tükrözte.
- Ha hazamentem kimosom és visszaadom. - léptem be az irodám ajtaján. - Most viszont mennem kell,mert el fogok késni. – felkaptam a dossziémat és már indultam is a tárgyalásra.
HONG KI POV:
A jó kedvemet semmi nem űzhette el,még a munkát is dupla erőbedobással végeztem. Már a rádióba tartottunk Hanako-hoz,aki rettenetesen örült nekünk,hogy végre mi is ott ülhetünk vele szemben. A fiúk meg is jegyezték mennyire energikus vagyok,de nem árultam el nekik boldogságom forrását.
- Köszöntöm önöket ez itt a Talk to me és a ma esti vendégünk az Ft Island. Velük fogok ma beszélgetni egy kicsit ,a műsor alatt lehet küldeni üzenetet a rádió honlapjára ebből párat ki is választunk. Nos,akkor vágjunk bele. Sziasztok fiúk! – nézett ránk mosolyogva ,mi pedig a saját kis mikrofonunkba köszöntöttünk mindenkit.
- Már nagyon vártam ezt a beszélgetést,ugyanis nagy rajongótok vagyok.
- Tényleg? – kérdezett rá JaeJin,mint aki nem ismerné. – Akkor majd műsor után adok autogrammot.
- Rendben. - nevette el magát Hanako. - Folyamatosan érkeznek a kérdések én mégis önző módon feltennék pár kérdést. Először is,hogy mikor lesz új album?
- Folyamatosan dolgozunk a dalokon mindannyian és reméljük hamarosan előállhatunk egy új albummal. –mondta komolyan a Leaderünk.
- 3 hónapos Japán utatokon is rengeteg sikert felhalmoztatok,felkerültetek az Oricon lista élére is,ahol sokáig bitoroltátok az első helyet. Ez egy nagyon nagy siker,hogy éltétek meg?
- Mindig elképedve fogadjuk,hogy mennyi hűséges primadonna van és büszkeséggel töltött el minket,de úgy gondoljuk ez még mindig nem elég és szeretnénk jobbak lenni.
- Úgy látom a rajongók többsége arra kíváncsi,hogy a szívetek foglalt-e már? – úgy láttam Hanako kicsit habozva nézett Jong Hoonra,aki így válaszolt.
- Az enyém igen. - ez a 3 szó olyan boldoggá tette Hanako-t ,hogy öröm volt nézni.
- Én még nem találtam meg az igazit,de remélem,hogy hamarosan rám talál.– mondta a kis maknae a száját nyalogatva. - Jelenleg nem vagyok foglalt. - mondta Seung Hyun.
- Én sem. - válaszolta egyszerűen Jae Jin is.
Hanako rám nézett és haboztam a válasz előtt,de végül így válaszoltam bólogatva:
- Nekem van a világ legszebb kék szemű barátnőm. - úgy vigyorogtam,hogy a szám sarka már a fülemben volt a barátaim meg egyöntetűen megfagyva pislogtak rám.
- Kék szemű? – szinte dadogta a szavakat,ha nem lennénk élő adásban tuti megfogta volna a grabancom. – Talán külföldi?
- Nem ,nem külföldi. – A kijelzőn megjelenő üzenetek, felháborodást tükröztek a rajongók között.
- Nem gondoljátok,hogy a rajongók el fognak fordulni tőletek,így hogy tudják,hogy barátnőtök van?
- Úgy gondolom,hogy a rajongóink akkor boldogok,ha mi is azok vagyunk és ezért nem fognak minket megutálni.
- Valószínű ez így van. – Látszót Hanakon,hogy kicsit rosszul érintette a képernyőn látottak,de a „csalódott vagyok Oppa” üzenetek főként nekem szóltak,persze én nem foglalkoztam vele,Jong Hoon,meg még úgy sem.
A műsor alatt és az után is nagyon jól éreztük magunkat ,de a közös kép és egy közös ebéd után el kellett búcsúznunk,mert hívott a kötelesség minket.
MIN HAE POV: Eléggé kimerültem a tárgyalás alatt így úgy döntöttem ,hogy a délután hátralévő részét otthon töltöm.
- Min Hae! – szaladt utánam Tae Woo.
- Ühh? – néztem hátra. - Azt hittem már hazamentél.
- Ani,téged vártalak,hogy hazavigyelek.
- Engem? –mutattam magamra.
- Ühüm!- bólintott nagyot. - Mehetünk?
- Köszönöm,igen.
Gyakornokom nagyon vidámnak tűnt és ennek jelét is mutatta. Ujjaival dobolt a kormányon mosolyogva.
- Valami jó dolog történt? – érdeklődtem egy piros lámpánál.
- hm… Nem nagy dolog,de nagyon boldog vagyok.
- Örülök… - mosolyogtam rá és már mentünk is tovább.
- Az ember a kis dolgoknak is örül ,főleg,ha valami reményt is kelt az emberben.
- Az apró örömök fontosak az életben. - bólogattam helyeselve.
- Igen…
- Köszönöm,hogy hazahoztál – kapcsoltam ki a biztonsági övemet. – Holnap találkozunk. – intettem neki és már csaptam is be a kocsi ajtaját.
Meglepődve tapasztaltam,hogy a kicsinek nem mondható ám nagynak sem lakásom teljesen üres.
- Szokatlan ez a csend. – vágtam le magam a kanapéra és el is nyomott az álom. Álmomban randin voltam Hongki-val,egy csodálatos napot töltöttünk el együtt ,este hazakísért és az ajtóban adott egy apró csókot,ami megmelegítette a szívem. Elbúcsúztunk és én virágok közt úszva becsuktam magam mögött az ajtót,ami egy nagy csattanással kattant mögöttem. Felijedtem.
Ahogy kinyitottam a szemem Hong Ki vállán volt a fejem és ő édesen mosolygott rám,de nem tudtam most a szerelmes pillantásokkal foglalkozni,mert a barátnőm dühösen trappolt be a nappalimba.
- Min Hae! Milyen barátnő vagy te? Egy ilyen fontos dolgot nem mondasz el nekem. –állt előttem csípőre tett kézzel,de én még mindig a hajamat túrtam álmosan.
- Hanako… Mit is? - Hát hogy Hong Ki-val jársz. – egyből újdonsült barátomra néztem ,aki fülét farkát behúzva biggyesztette a száját és az ujjaival játszott,mint egy gyerek.
- Ennyit arról,hogy várunk egy kicsit a bejelentéssel. - mondtam szarkasztikusan. - Sajnálom Hanako még nem mondtuk el senkinek és még nagyon friss a dolog.
- Már mindenki tudja Shin-en kívül. – vigyorgott rám Hong Ki.
- Ehh? – váratlanul ért,hogy nyilvánosságra hozta a kapcsolatunk,de örültem neki.
- Jajj srácok,olyan aranyosak vagytok! Ideje volt már. Azt hittem Min Hae szenvedéseinek sosem lesz vége.
- Mi? – nézett rám ijedten Hong Ki.
- Semmi! Nyugi. – vigyorogtam és Hanako felé intéztem egy morcos pillantást.
- Vettem a célzást. Megyek átöltözni,mert találkozóm lesz. De szép a szerelem… - szökdécselt el vidáman a barátnőm és eltűnt az ajtó mögött.
- Szeretnélek elvinni valahova. - jött a hirtelen kijelentés Hong Ki szájából.
- Tényleg? – lelkesedtem. - Akkor átöltözöm.
- Nem,jó vagy így! Szép vagy! Menjünk. – megragadta a kezem és lesétáltunk a parkolóba.
Az autóban zenét hallgattunk és én vidáman énekeltem,míg meg nem láttam Hong Ki cinkos mosolyát a szája sarkában.
- Miért nevetsz ki?
- Ki? Én? – mutatott egyik kezével magára.
- Igen te! Van itt rajtunk kívül más?
- Én nem nevetlek ki…- mondta nevetéstől eltorzult hangon.
- Tudom,hogy nincs jó hangom.
- Tűrhető.
- Köszi. - pukkadtam. - A nagy Lee Hong Ki-hoz képest.
- Ne gyere ezzel a megkülönböztetéssel megint.
- Nem is szoktam ezzel jönni.
- Te most komolyan vitatkozni akarsz az első randinkon?
- Nem. – durcásan kereszteztem a kezem a mellkasomnál.
- Még szerencse,hogy míg aludtál megcsókoltalak,most tuti nem adnál egy puszit se.
- Te kis… - szorítottam össze a fogam,de ő csak nevetett rajtam,amin végül én is mosolyogtam főleg,hogy az álmomra gondoltam.
A Han folyónál parkolt le ,udvariasan kinyitotta az ajtót és kisegített,mint egy igazi úriember.
Sétáltunk a folyó mentén,a szürkületben felgyúltak a fények.
- Wow,de szép.
- Tetszik?
- Még sosem randiztam itt,pedig olyan különleges varázsa van.
- Még én sem randiztam itt.
- Ahh ,ezt most higgyem el?
- Igen! – mondta határozottan.
- Kivételesen hiszek neked. –dőltem rá a korlátra,ő pedig a hátát támasztotta annak.
- Minnie?
- Hm?
- Miért mondta Hanako,hogy azt hitte sosem lesz vége a szenvedéseidnek?
- Ohh az? Tudod sokat őrlődtem miattad.
- Sokat?
- Pontosabban azóta őrlődöm,mióta a szomszédba költöztünk. Először nem tudtam hogy kezeljem,hogy a kedvenc énekesem pár méterre van tőlem minden nap,de észre sem vettél. - nevettem el magam. - Miután azt hittem minden érdeklődés nélkül kidobtad a levelem,nagyot csalódtam benned. Teljesen közömbös lettél számomra és egy idő után rád nézni sem szerettem. - kiegyenesedtem,hogy rá tudjak nézni.
- Szóval így történt… - nagyon komolya volt az arca én pedig mosolyogva folytattam.
- Ezek után már csak annyit vettem észre,hogy valamilyen okból állandóan a lakásomon vagy. Szép lassan megbarátkoztam mindennel,bár sokszor rossz volt.
- Sajnálom! –ölelt magához.
- Ne sajnáld,ha ezek nem lettek volna,akkor most nem lennénk itt.
Miután kibontakoztunk az ölelésből,összekulcsolt kézzel folytattuk tovább a sétát még egy ideig.
- Megjöttünk! –léptünk be a nappaliba,ahol Tae Woo Shin és Eun-a várt ránk. Tae Woo rögtön felpattant és felém indult,egy pillantást vetve csak a picit mögöttem álló Hong Ki-ra.
- Valami gond van? – kérdeztem tőle.
- Nincs,csak jöttem érted,hogy elvigyelek vacsorázni. Ugye eljössz!?
- Tae Woo…
- Nem megy! –jelentette ki Hong Ki, nem kis meglepettséget okozva ezzel mindenkinek a szobában.
- Hogy? – Tae Woo arca kicsit dühös lett.
- Azt mondtam nem megy! –lépett mellém Hong Ki.
- Haver,úgy gondolom,ebbe nincs beleszólásod.
- Egy,nem vagyok a haverod,kettő,nagyon is van.
- Inkább menj a kék szemű barátnődhöz.
- Tae Woo…- belekaroltam Hong Ki-ba,hogy lássa,mi összetartozunk,majd kivettem a kontaktlencsém és rá néztem. Meglepettségében tett két lépést hátra.
-Min Hae…
- Sajnálom.
- Ezt nem hiszem el. - nevetett keserűen. – Mit is gondoltam,hisz ezt előre láttam.
- Sajnálom,ha megbántottalak.
- Mikor hallottam,hogy barátnője van ,megnyugodtam egy kicsit,de soha nem gondoltam,hogy a kék szemű lány te vagy.
- Nem tudom elégszer elmondani mennyire sajnálom.
- Nem fogod megbánni?
- Nem… - ráztam a fejem a földet bámulva.
- Nem adom fel! Várni fogok. – mondta elrohanva mellettünk.
- Tae Woo! – kiabáltam utána. Egymással háttal álltunk így én szép lassan megfordultam hogy lássam,de ő csak a fejét fordította felém.
- Ne várj rám! Szeretem Hong Ki-t. - Pár másodperc szünet után elindult ezekkel a szavakkal:
- Akkor sem tudom feladni. - a keze ökölben volt és úgy rohant el.
A szívemben volt egy fájó fanyar érzés,ami nem akart szűnni. Bűntudatom volt és nem tudtam,hogy hogy fog alakulni a kapcsolatunk. Azt hiszem holnap minden kiderül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése