Hong Ki pov:
Elgémberedett nyakkal ébredtem fel. Azt sem tudtam,hogy hol
vagyok…Hunyorogva néztem körül a kis szobában,már kezdtem sejteni hol aludtam
el. Felültem a kanapén és rögtön szembetűnt két kulcs az asztalon és egy cetli.
„ A dobókockás a műteremé,a sima kulcs a lakásé. Jól zárd be az ajtót! Minnie”
Felkaptam a két kulcsot mosolyogva és ahogy kiléptem az ajtón nagy meglepetésemre hó borította a tájat!
Meglehetősen nagy volt a csend a lakásban,kicsit lehangoló volt.
- Olyan uncsi…- vágtam le magam a kanapéra,de már nyílt is az egyik ajtó,és a fürdőből Min Hae jött ki ásítozva.
- Felébredtél? –sétált a konyha felé.
- Azt hittem már rég kész leszel,mire én felkelek!
- Elaludtam! Neked meg nem ártana átöltözni!
- Miért? Büdös vagyok?
- Nem erre akartam célozni… - fintorgott.
- Akkor jó! – vigyorogtam. - De segítesz?
- Igen! Mindjárt mehetünk! –töltötte tele a poharát egy kis narancslével.
- Mikor mész dolgozni?
- Csak délre!
- Oké,11-re végeznünk kell, nem sok minden van,csak egy szekrényből kell kipakolni,de magamban még az sem megy.
- Jellemző! –mondta belekortyolva az üdítőbe. - Felébresztem Shin-t és mehetünk! – tette le a poharat és elindult a szoba felé.
- Ébresztő! –vágta ki az ajtót! – Hallod!- kiabált tovább és ezek után már csak nevetést hallottam.
- Ne,ne csináld,csikis vagyok!- ahogy az ajtóban figyeltem ahogy Shin, Min Hae-t csiklandozza,szöget ütött a fejemben,hogy talán több is van köztük,mint barátság.
- Ti egyébként együtt jártok? Mert nem akarok zavarni!–csúsztak ki a számon a gondolataim.
- Nem!- Min Hae arcáról lefagyott a mosoly és Shin sem volt olyan vidám. - Gyerek korunk óta barátok vagyunk,együtt nőttünk fel,együtt játszottunk,együtt nevettünk és együtt sírtunk,olyanok vagyunk egymásnak,mintha testvérek lennénk! Ne beszélj hülyeségeket,mikor semmit nem tudsz rólunk!
- Jól van na! Nem értem miért kell örökösen felkapni a vizet.
- Mert örökösen hülyeséget beszélsz! – fintorgott rám,miközben elhaladt mellettem.
- Shin,ne felejtsd el elhozni Eun-at! És vigyázz is rá,nem tudom mikor jövök haza!
- Oké! –mondta lehangolóan.
- Sajnálom! Ne haragudj!
- Semmi baj,csak a barátnőm nem igazán örül neki,hogy ennyire elhanyagolom!
- Tudom,és meghálálom! Egy egész estére tietek lehet a ház majd!
- Komolyan? – csillant fel a szeme.
- Igen,de az még nem most lesz!
- Ez az! – szorította ökölbe a kezét.
- Hogy örül előre! –mentem Min hae után!
- Nekik is kell egy kis magánélet,ha már nekem nincs!
- Hmm? –néztem rá értetlenül.
- Semmi! –mondta!
Átmentünk hozzánk,és a nappaliban csípőre tett kézzel néztük a megégett holmijaim.
- Most mindent újra kell megvennem.
- Nézd a jó oldalát,új stílust alakíthatsz ki!
- Ez is igaz! – bólogattam elgondolkodva.
- Hol kezdjük?
- Azt a szekrényt kell kiüríteni! – mutattam előre.
- Mi van benne?
- Rajongó levelek,és ajándékok.
- Abban mind? –kerekedett ki a szeme.
- Igen! –mosolyogtam büszkén.
Neki láttunk kipakolni a nagy szekrényemet én válogattam,Min Hae pakolta a dobozokba.
- Miért kell nekem km-t gyalogolnom a dobozokig? Nem lenne egyszerűbb ha oda tennénk a szekrény mellé.
- És akkor ha megtelik,ki fogja elcipelni?
- Milyen férfi vagy te? –nézett vissza miközben egy újabb adag rajongói levelet vitt a dobozokhoz.
- Olyan aki kíméli magát!
- Pff… - fújt egyet ,de a következő pillanatban már a földön is volt.
„ A dobókockás a műteremé,a sima kulcs a lakásé. Jól zárd be az ajtót! Minnie”
Felkaptam a két kulcsot mosolyogva és ahogy kiléptem az ajtón nagy meglepetésemre hó borította a tájat!
Meglehetősen nagy volt a csend a lakásban,kicsit lehangoló volt.
- Olyan uncsi…- vágtam le magam a kanapéra,de már nyílt is az egyik ajtó,és a fürdőből Min Hae jött ki ásítozva.
- Felébredtél? –sétált a konyha felé.
- Azt hittem már rég kész leszel,mire én felkelek!
- Elaludtam! Neked meg nem ártana átöltözni!
- Miért? Büdös vagyok?
- Nem erre akartam célozni… - fintorgott.
- Akkor jó! – vigyorogtam. - De segítesz?
- Igen! Mindjárt mehetünk! –töltötte tele a poharát egy kis narancslével.
- Mikor mész dolgozni?
- Csak délre!
- Oké,11-re végeznünk kell, nem sok minden van,csak egy szekrényből kell kipakolni,de magamban még az sem megy.
- Jellemző! –mondta belekortyolva az üdítőbe. - Felébresztem Shin-t és mehetünk! – tette le a poharat és elindult a szoba felé.
- Ébresztő! –vágta ki az ajtót! – Hallod!- kiabált tovább és ezek után már csak nevetést hallottam.
- Ne,ne csináld,csikis vagyok!- ahogy az ajtóban figyeltem ahogy Shin, Min Hae-t csiklandozza,szöget ütött a fejemben,hogy talán több is van köztük,mint barátság.
- Ti egyébként együtt jártok? Mert nem akarok zavarni!–csúsztak ki a számon a gondolataim.
- Nem!- Min Hae arcáról lefagyott a mosoly és Shin sem volt olyan vidám. - Gyerek korunk óta barátok vagyunk,együtt nőttünk fel,együtt játszottunk,együtt nevettünk és együtt sírtunk,olyanok vagyunk egymásnak,mintha testvérek lennénk! Ne beszélj hülyeségeket,mikor semmit nem tudsz rólunk!
- Jól van na! Nem értem miért kell örökösen felkapni a vizet.
- Mert örökösen hülyeséget beszélsz! – fintorgott rám,miközben elhaladt mellettem.
- Shin,ne felejtsd el elhozni Eun-at! És vigyázz is rá,nem tudom mikor jövök haza!
- Oké! –mondta lehangolóan.
- Sajnálom! Ne haragudj!
- Semmi baj,csak a barátnőm nem igazán örül neki,hogy ennyire elhanyagolom!
- Tudom,és meghálálom! Egy egész estére tietek lehet a ház majd!
- Komolyan? – csillant fel a szeme.
- Igen,de az még nem most lesz!
- Ez az! – szorította ökölbe a kezét.
- Hogy örül előre! –mentem Min hae után!
- Nekik is kell egy kis magánélet,ha már nekem nincs!
- Hmm? –néztem rá értetlenül.
- Semmi! –mondta!
Átmentünk hozzánk,és a nappaliban csípőre tett kézzel néztük a megégett holmijaim.
- Most mindent újra kell megvennem.
- Nézd a jó oldalát,új stílust alakíthatsz ki!
- Ez is igaz! – bólogattam elgondolkodva.
- Hol kezdjük?
- Azt a szekrényt kell kiüríteni! – mutattam előre.
- Mi van benne?
- Rajongó levelek,és ajándékok.
- Abban mind? –kerekedett ki a szeme.
- Igen! –mosolyogtam büszkén.
Neki láttunk kipakolni a nagy szekrényemet én válogattam,Min Hae pakolta a dobozokba.
- Miért kell nekem km-t gyalogolnom a dobozokig? Nem lenne egyszerűbb ha oda tennénk a szekrény mellé.
- És akkor ha megtelik,ki fogja elcipelni?
- Milyen férfi vagy te? –nézett vissza miközben egy újabb adag rajongói levelet vitt a dobozokhoz.
- Olyan aki kíméli magát!
- Pff… - fújt egyet ,de a következő pillanatban már a földön is volt.
MIN HAE POV:
Elestem,és a papírok szerte szét szóródtak körülöttem!
- Miért kell a szoba közepén hagynod a videó játékos vackodat? –mérgelődtem,mert Hongki a markába röhögött.
- Jól vagy? –mondta nevetéstől eltorzult hangon.
- Ne röhögj ki!
- Bocsi,de veled mindig történik valami… most is felsértetted a fejed!
- Nem fáj! Nagyon vérzik?
- Csak horzsolás szerencsére,azért hozok rá egy sebtapaszt!
- Oké! –elment és én kezdtem összeszedegetni a szétszórt papírokat.
- Na had lássam!
- Nem kell,majd én ráteszem! –kaptam el és így megmentettem magam egy cikis helyzettől.
- Milyen nosztalgikus…- mondta miközben én a fali tükörben láttam el a hadi sebem.
- Mi az?
- Egykor ezeknek a leveleknek,nagyon örültem…
- Ugyan! A felét el se olvastad! –mentem oda hozzá és szedtük össze a többi papírt.
- Nem igaz! Mindent elolvasok,Twitteren is,attól,hogy nem válaszolok rá,még látom…
- Ez? –meresztettem ki a szemem.
- Mi az? – Nézett rám értetlenül.
- Semmi.
- Ja,ez a rajz nagyon aranyos! –vette ki a kezemből és nézegetni kezdte mosolyogva. - Van itt hozzá valahol levél is.
- Emlékszel rá?
- Erre igen… Miért?
- Semmi…
- Itt a levél is! –mondta.
Teljesen összezavart, felpattantam a szőnyegről ,belevágtam az utolsó csapat levelet a dobozba és szélsebesen kirohantam.
- Minnie várj már,mi baj van? Hová rohansz? –kapta el a kezem. A kezére néztem,majd rá,könny szökött a szemembe,de nem engedtem el magam. Az érzéseimet én magam sem értettem,szerettem volna ellökni magamtól,de nem tudtam,így csak finoman kivettem a kezem a szorításából.
- Sajnálom! –tette zsebre a kezét és nem nézett a szemembe.
- Felejtsük el!
- Valami baj vagy ugye?
- Nincs semmi! – az arckifejezése arra ösztönzött,hogy őszinte legyek vele,de nem mondtam neki csak annyit hogy:
- Hong ki,ne kérdezz,nem akarom elmondani!
- Eddig semmi bajod nem volt! De jól van,nem kérdezem!
- Ha befejeztük a pakolást,akkor nekem még el kell ugranom valahová.
Csak némán bólintott és én berohantam a kabátomért ,elindultam a hóesésben kiszellőztetni a fejem.
- Biztos vagyok benne ,hogy kidobta! – mondtam hangosan,miközben gyors léptekkel keltem át a zebrán.
- Ha megtartotta,az sem változtat semmin,akkor mégis miért zavar ennyire? – ezekkel a gondolatokkal bolyongtam céltalanul a környéken.
- Lee Min Hae? – állt meg mellettem egy autó. A kezemet lehelve néztem be az autóba.
- Jong Hoon? – és ott voltak a többiek is Hong Ki kivételével.
- Haza tartasz?
- Igen!
- Gyere elviszünk! –intett a fejével.
- Biztos?
- Vedd fel! –nyújtotta át a kesztyűjét Min Hwan,ránéztem a kesztyűre és az elfagyott kezeimre.
- Nem kell köszönöm! –jöttem zavarba!
- Teljesen átfagytak az ujjaid! Mióta sétálsz?
- hmm… néztem az órámra. - Úgy egy órája. – még én is meglepődtem rajta,hogy elment az idő.
- Beteg leszel,ha nem öltözöl fel rendesen.
- Ahh nem vagyok én olyan gyenge,mint amilyennek látszom!- mosolyogtam,de ő csak nyújtotta a kesztyűjét,amit végül elfogadtam.
- Hong Ki-ért mentek?
- Igen! – mondta Seung Hyun mosolyogva.
- Már biztos nálam van! – a négy szempár egyszerre nézett felém,majd vissza és kikapcsolták a biztonsági övet,mert megérkeztünk a parkolóba.
- Nem tudtátok,hogy nálam lakik,míg elkészül a lakás? –már épp felértünk a folyosónkra.
- Hyung,nem semmi csávó!- mondta Seung Hyun vigyorogva ,mire Jong Hoon oldalba lökte.
- Noona! –szaladt felém Eun-a,ahogy beléptünk a lakásba. Felkaptam az ölembe!
- Nem vitt el Ahjumma óvodába?
- Ma nem mentünk,de holnap már szeretnék menni!
- Rendben! És holnap majd én megyek érted! Jó?
- Jó! De ne késs el!
- Igyekszem! A mackóid már nagyon hiányolnak! Szaladj,nézd meg őket!- tettem le a földre és rögtön el is szaladt. A vigyorgó bandára néztem.
- A húgod?
- Igen!- bólogattam. - Üljetek le! Hozhatok egy teát?
- Nem,köszi!- rázták a fejüket.
- Shin,nézd meg Hong ki,mit csinál.
- Most cipelt be egy nagy bőröndöt a szobába! Azt hiszem készülődik!
- Képzelem…- fintorogtam. - Szólnál nekik,hogy itt vannak a fiúk! –bólintott egyet és elment.
- Ha még most készülődik,akkor tényleg üljünk le!- nevetett Jaejin!
Leültek és abban a pillanatban csapódott ki az ajtó!
- Tadaima! –mondta fáradtan Hanako,de amint meglátta a kanapénkon ülő Jong Hoon-t minden fáradtság elszállt belőle,kihúzta magát és méteres mosoly jelent meg az arcán.
- Sziasztok! De jó látni titeket! Mikor jöttök már be hozzám interjúzni?
- Ha hívnak?- válaszolt kérdéssel a kérdésre Jae Jin.
- Gondoskodni fogok róla! –mosolygott.
Gondoltam,hagyom őket csevegni,s mivel már vészesen közeledett a munkaidőm kezdete,elmentem és átöltöztem. Egy fekete nadrágot vettem fel,fehér blúzzal és bézs színű blézerrel , hozzá egy megfelelő magas sarkú cipő. Hajamat laza hullámban hagytam leomolni a vállaimon. Konferencia tárgyalásra tartok,nagyon fontos emberek előtt fogok ma beszélni,és mint mondják,egy megnyerő külső nagyon sokat ér.- Ti még mindig itt vagytok? Hongki meddig tollászkodsz? Nem fogtok elkésni? Nem mintha engem zavarnátok. Csak kérdezem. - zártam be magam mögött az ajtót. Hongki szó nélkül nézett rajtam végig,majd én is magamon,hogy ugyan mit néz annyira.
- Mi van?
- Semmi!- fordította el hirtelen a fejét. Hanako vigyorogva nézett fel rá a kanapéról,természetesen Jong Hoon mellől.
- Csinos vagy Min Hae! –emelte fel a hüvelyk ujját kacsintva.- Konferencia beszélgetésre megyek,muszáj valahogy kinéznem.
- Ilyen ruháid is vannak? – kérdezte tőlem Hong ki.
- Igen,lehet,hogy legtöbbször farmerban és tornacipőben járok,de fel tudok öltözni ízlésesen is! Veled ellentétben. - mutattam a rózsaszín mintás nadrágjára. - Nem tudom mikor jövök Shin,ne várjatok meg! Gondoskodj kérlek Eun-a-ról!
- Már is elmész Noona? – nyafogott a húgom.
- Sajnálom,Shin itthon lesz veled!
- Ami azt illeti be kellene mennem a főiskolára.
- Akkor ha menned kell,hozd be az irodámba!
- Vigyázok én rá! – mondta Hanako.
- Hanako,te is fáradt vagy!
- Míg Shin itthon van alszom egy picit és minden oké.
- Köszönöm! –öleltem meg. – Akkor én elmentem! Jó munkát fiúk!- intettem nekik és már ott sem voltam.
Mintha valami megváltozott volna Hong Ki és köztem…Vagy csak bennem és képzelődöm? Akkor mikor azt hittem,hogy kidobta a levelem,sokkal jobban éreztem magam,mint most,hogy tudom megtartotta és tetszik neki. Most a zavarodottság kertjében érzem magam,és nem tudom,hogy hogyan kellene viselkednem vele. Valójában még mindig bennem volt a megbántottság ,de a régi fájó érzés már elmúlt,most mégis miért érzem úgy,hogy a felszínre tör?
- Agasshi? Agasshi?
Nem tudom hányszor szólítottak…
- Ahh… Elnézést- álltam fel és odamentem a kivetítő elé.
- Üdvözlöm önöket! A reklám témája,mint mindenki tudja egy karácsonyi jótékonysági bál,ami az állatmenhelyek javára gyűjt. Mindent úgy terveztünk meg a kollégákkal,hogy szívhez szóló és ráhatással teli legyen. A reklám a karácsonyfa fényeivel kezdődik és az alatta lévő ajándékokra fókuszál,amit a gyerekek vidáman bontogatnak ki a kutyusok és cicák társaságában. A kisállatok is kapnak ajándékot,amit vidáman rágcsálnak a fa alatt.
A reklám szlogen így hangzik: „Róluk se feledkezünk meg ,nekik is jár a törődés! Várjunk szeretettel minden jótékony embert december 24.-én a karácsonyi jótékonysági bálra. A bevétel teljes összege az állat menhelyeket támogatja.”
Kérem gondolják át és hozzanak döntést! –hajoltam meg- Köszönöm a figyelmet!
A konferencia tárgyalás után várnom kellett míg döntést hoznak a megrendelők és csak azután láthattunk hozzá a tényleges munkához!
- Min Hae! Elfogadták a koncepciót!- rohant felém az egyik kolléga.
- Rendben! Viszont nekem még van egy kis dolgom,mielőtt neki látunk! 3 órától mindenki legyen a nagyteremben.
- Te vagy a főnök! – mondta mosolyogva!
Csak mosolyogtam és elindultam az irodámba,nem sokat kellett várnom a felettesem megjelenésére.
- Min Hae? –lépett be.
- Igen?
- Tegyél szabaddá egy kis helyet az asztalodon. - szétnéztem ,mindenfelé papírok és dossziék.
- Miért? – értetlenkedtem.
- Mert jövő hónaptól kapsz egy fotográfus gyakornokot!
- Hogy mit? Egy gyakornokot?
- Itt az önéletrajza! –tette le az asztalomra. - És az apád ötlete volt,nem az enyém.
- Valóban? –pattantam fel a székemből és a dossziéval a kezemben felmentem apám irodájába,amit szinte soha nem látogatok meg.
- Ezt nem fogadom el! – tettem le az asztalára a dossziét ,nem nézett rám kedvesen. - Apa! Reggeltől estig dolgozom,olyan projekteket kapok,amikkel nehéz megbirkózni,vezetem a csapatot,nevelem Eun-a-t,vagyis mostanában inkább Shin neveli,mert nincs rá időm. És azt várod,hogy egy laikus embert tanítsak be? Tudod mennyi ideig tart az?
- Csak akkor kell vele foglalkoznod,mikor fotózásod van és max elvinni egy-egy helyre fotózni. Ha ezzel nem bírsz megbirkózni,akkor felesleges az egész! Azért bíztam rád,mert bíztam benne,hogy te jól fogod majd őt betanítani a későbbiekben. És nagyon jó lenne,ha kedves lennél vele,mert egy híres vállalat fia,nem árt velük jóban lenni.
- Szóval érdekből vetted fel?
- Nem! Ő akart ide jelentkezni!
- Meg bírok vele birkózni!
- Remek!
Felkaptam a dossziét,visszamentem az irodámba és bevágtam a fiókomba!
- Majd akkor foglalkozom veled,ha lesz rád időm! –mondtam mérgesen fintorogva.
„Este otthon leszel? L”- küldtem Hanakonak egy üzenetet!
„ Igen! Miért baj van?”- írt vissza.
„ Nincs,csak valamit szeretnék veled megbeszélni! Kicsit szomorú vagyok!”
„ Ne depizz,mert Pi-chan rúglak!”
„ Nem fogok! Sietek haza!”
Megmosolyogtatott ez az üzenet,tudtam,hogy ha már tényleg el vagyok veszve Hanako kirángat a mélyből és megmosolyogtat!A nap hátralévő részében rengeteget dolgoztunk és elég későn végeztünk,de a nehezén túl voltunk! Mire hazaértem Eun-a már aludt ,így csak bementem a szobájába és adtam neki egy puszit.
- Sajnálom,hogy keveset vagyok veled! Ígérem bepótoljuk!- suttogtam neki,megsimogatva a fejét.
Bekopogtam Shin-hez is,remélve,hogy még ébren van és mivel Hong Ki cipőjét nem láttam,tudtam,hogy még nincs itthon.
- Mit hallgatsz? –mentem oda az íróasztalánál zenét hallgató fiúhoz.
- One Ok Rock! – belehallgattam én is a Kemuri című szám ment,ami az egyik kedvencem.
- Nehéz napod volt?
- Kicsit… Hong Ki nem jött még?
- Nem,lehet a barátnőjével van…
- Biztosan! – bólintottam semmit mondó arccal. - Jó éjt Shin!- borzoltam össze a haját mosolyogva.
- Hejj…- nyúlt a fejéhez én meg csak mosolyogtam rá az ajtóból.
- Jó Éjt! –mosolygott ő is!
nagyon halkan mentem be a szobába,hátha Hanako már alszik,de ott ült az ágyon és a laptopot pötyögte.
- Szia! Mit csinálsz? – köszöntem rá.
- Vágom az anyagot!
- Neked is csak a munka...
- Kitölti a napjaim…- mondta.
- Nagyon le vagy törve,mi történt?
- Tegnap soha nem gondoltam volna,hogy ilyen rossz lesz a mai napom... Ma, amit megtudtam,teljesen összezavart…
- Mi az bökd már ki!
- Tegnap Hongki megkért,hogy ma segítsek neki pakolni,nem is ezzel van a baj,mert csak rajongói vackokat kellett pakolni,amit megjegyzem,külön szobát kellene neki fenntartani,de neki csak nagy szekrénye van! Szó ami szó pakoltunk,nagy szerencsétlenségemre elestem-mutattam a sebre a fejemen a hajam alatt. - A papírok között ott volt az én levelem és rajzom is. Ehhez is milyen véletlen kell,hogy pont ráakadjak az enyémre…
- Nem mondod? –lepődött meg! – De hisz ez jó hír nem?
- Nem jó! Összezavarodtam és nagyon foglalkoztat a dolog. Már nem vagyok belé szerelmes,de mégiscsak valamikor az voltam.
- Biztos,hogy csak voltál?- hunyorgott rám Hanako.
- Egyszer találkozom majd egy olyan férfival,amivel jól érzem magam,nem idegesít örökösen és elfogad olyannak amilyen vagyok! Lehet nem ebben az életben lesz… Apám meg még a nyakamra akasztott egy gyakornokot .
- Uhh az nem jó!
- Nem,de bizonyítanom kell neki! De most hagylak aludni,mert mindjárt kelned kell! –Néztem az órámra,ami 11 órát mutatott!
- Mindent bele!- öleltük meg egymást és indultam ki a nappaliba.
- Várj! – szólt utánam.
- Hmm?
- Holnap este te sem dolgozol igaz?
- Nem! miért?
- Szuper! Az FT Islandal megyünk edzeni!
- Heee?- fintorogtam.
- Végre láthatom Jong Hoon-t izom pólóban. - vigyorgott immár a takaró alól.
- Oké,ezt én sem hagyhatom ki! – mondtam nevetve.
- Remek!
- Ohh… Nekem is van egy hírem! December 24.-én karácsonyi jótékonysági bálba megyünk!
- Jótékonykodni kell?
- Nem kötelező,a jegyek már megvannak már csak a ruha hiányzik!
- Jujj de jó,akkor fel kell kerekednünk vásárolni,nem mehetünk akármilyen ruhában egy bálba!
- Jó éjt! –léptem ki mosolyogva az ajtón és a kanapénak vettem az irányt! Csak bámultam az asztalt előttem,mikor nyílt az ajtó,felpattantam,mert tudtam,hogy ez csak Hong Ki lehet és beszaladtam a fürdőbe. Lezuhanyoztam és felvettem a pizsamám,vártam míg gondolatom szerint Hong Ki már a szobájában lehet és besurrantam Hanako mellé. Nem tudtam aludni ,egész éjszaka csak forgolódtam álmatlanul…Elszenderedhettem egy picit,mert észre sem vettem,hogy Hanako már nincs a szobában. Felültem az ágyon és elhúztam a függönyt. Az ablakon láttam a felkelő nap fényeinek első sugarait.
- Nem alszol?- jött be halkan Hanako.
- Nem tudok!
- Mi a baj?- ült le mellém.
- Azt hiszem össze vagyok zavarodva.
- Az idő mindent megold majd, ne aggódj! Csak hagyd magad sodródni az árral.
- Nem akarok sodródni… Nem akarok újra beleszeretni Hongki-ba! Nem akarok magamnak újra fájdalmat okozni,és nem akarom őt meggyűlölni.
- Csak viselkedj vele úgy,mint ahogy szoktál! Próbáld elfelejteni! - mosolygott rám és én is mosolyogva bólogattam.
- Most pedig aludj pár órát még!
- Oké! bólogattam megint és visszamásztam az ágyba! Így hogy Hanako-val beszélgettem,picit megnyugodott a lelkem és sikerült elaludnom!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése