- Eun-a ne bánts azokat a papírokat,azok nagyon fontosak!
- Rajzolok!
- Nee Eun-a! –szaladtam oda és kikaptam a kezéből azokat a papírokat amiken több mint 4 órát dolgoztam és kezdhetem elölről. Majdnem elkezdtem a sírás,de szipogó húgomra nézve ,visszafojtottam a késztető érzést.
- Semmi baj Eun-a! Noona megcsinálja újra! – húgom arcán újra mosoly jelent meg,s bár ő nem tudta,hogy ez nekem éjszakázást jelent,de én tudtam.
- Kész vagy már Min Hae?
- Nem,nem vagyok kész! –dugtam a hátam mögé a kész terveket,ami színes napocskáktól és szívecskéktől díszelegtek.
- Határidőre kész lesz!
- Remélem is! 10 perc múlva kezdődik a fotózás,mit akarsz csinálni a gyerekkel? Nem tudom mi vett rá,hogy gyereket hozz a munkahelyedre,de ne csinálj belőle rendszert.
- Nem hagyhatom őt egyedül.
- Fogadj bébiszittert.
- Épp nem ért rá.
- Az apád is nagyon mérges lenne a helyemben. Nem vagy kész a munkáddal,és még egy gyerek is feltart.
- Tudom milyen az apám,és ne aggódj,kész leszek a munkámmal…
- Akkor azt is tudod,hogy a felettesed vagyok és ha azt mondom,ne hozd ide a gyereket,akkor ne hozd ide.
- Jó! Rendben! Az igaz ,hogy te vagy a felettesem,és ezt tudom is és tiszteletben tartom,de te viszont ne felejtsd el,hogy az apám lánya vagyok,aki mellesleg a te főnököd és én fogom örökölni a székét, akkor fordul a kocka… gondolom akkor már nem lesz ilyen biztos a posztod. –kaptam fel a húgom az ölembe és otthagytam a tátott szájával együtt.
- Beképzelt nőszemély…- mérgelődtem,miközben egyik kezemmel próbáltam kikeresni Shin számát a telefonomból.
- Mikor végzel?- szegtem neki a kérdést.
- Hamarosan Noona! Ne haragudj!
- A vállalatnál vagyunk! Ide gyere!
- Bevitted?
- Mi mást tehettem volna?
- Sajnálom,hogy pont most kellett eljönnöm.
- Shin,megbeszéltük,hogy első az iskola! Ne aggódj,bármit meg lehet oldani! Első a kötelesség és ha azzal végeztél,gyere nekem segíteni!
- Rendben! –hallottam,hogy a vonal túlsó végén vigyorog,az én kedvenc színész jelöltem.
- Sietek!- tette még hozzá,mielőtt letette volna a telefont. Mosolyogva néztem a telefont,míg a húgom ki nem kapta a kezemből.
- Le ne ejtsd!
- Jó! – vizsgálgatta az ölemben a telefonomon lógó dobókockát.
A fotózásra már minden készen volt, az újdonsült kollégáim is teljes harci díszben voltak. Nem ez az első fotózásom,de ideges voltam,hogy minden rendben menjen.
- Helena! –nyomtam a húgom a külföldi gyakornok kezébe.
- Ezt se árt gyakorolni! Vigyázz rá! –és már rohantam is.
- Rendben emberek lássunk neki! –csaptam össze a tenyerem. - Nos fiúk…- fordultam a Big Bang felé. - A reklám erről a kék löttyről szól,de ezt már gondolom tudjátok. Hogy ez most sport ital vagy energia ital,azt még a gyártók sem tudják,szóval ne kérdezzétek,mert nem tudom megmondani. - mosolyogtam rájuk.
- Top, egész jól megy a hajadhoz! – bólintottam felé,amin mindenki jót mosolygott.
A fiúk rutinosak voltak és mindenben követték az utasításaim. Már alig vártam,hogy végezzek,mert aggódtam Eun-a –ért,vagy inkább Helenát féltettem,mert a húgom egy hadsereget is ki tud készíteni rossz napjaiban.
- Hol van Eun-a? –léptem a szőkeség háta mögé.
- Odaadtam a férjednek!
- Heeee? Kinek? – fintorogam rá.
- Egy hosszú hajú ,piercinges férfi azt mondta ő a férjed és adjam oda neki a kislányt.
- És ha egy emberrabló? Bolond vagy?
- Nem kellett volna odaadnom? –esett kétségbe. - Olyan szépen mosolygott és úgy láttam a kislány is ismeri.
- Nem, jó embernek adtad oda! Nyugodj meg!-én is lenyugodtam kicsit,mert tudtam,hogy nem lehetett más,mint Shin.
- Jajj,megnyugodtam. Biztos remek ember a férjed…- ragyogtak a szemei,Shin nőcsábász mosolya miatt.
- Persze-persze! Köszi,hogy vigyáztál rá!
- Aranyos kislány!
- Az egyik oldala! –intettem neki vissza a mappámmal és láttam nem tudja mire vélni,az „egyik oldala” kifejezésem. Míg nem láttam hisztizni,addig én is így gondoltam.
- Szerbusz jó Uram! –Vágtam fejbe az iroda asztalomnál kényelmesen lustálkodó Shint.
- au-au-au… fogta a fejét.
- Miért mondtad azt,hogy a férjem vagy?
- Nem gondoltam,hogy beveszik.
- Mivel még újoncok,jó hogy beveszik. - kaptam el a copfját,ugyanis,hosszú haját mindig hátra köti ,és még így is a fele az arcába lóg.
- au-au-au- kezdte megint. Mire hírtelen elengedtem a haját.
- Meg fogok halni melletted. Még jó hogy nem vagy a feleségem.
- Ki mondta,hogy hozzád mennék?
- Kihagynál egy ilyen páratlanul jó partit,mint én? –állt fel és illegetni kezdte magát. Hangosan nevetni kezdtem…
- Javíthatatlan vagy!
- Csak szerettem volna,ha nevetsz egyet a nagy munka előtt. - emelte fel az összefirkált vázlataim. - Kreativitásból nincs hiány Eun-a… - néztünk mindketten a szőnyegen játszadozó kislányt,aki mosolyogva nézett minket.
- Menjetek haza,sietek én is ! Aludj nyugodtan ott Shin,úgyis szeretnék majd veled beszélni. De semmi huncutság,semmi vendég… Oké?
- Oké!- mondta lelombozódva.
- Ezt elolvashatod! –dobtam oda neki egy zacskót. Kihúzta belőle a mangát,még életemben nem láttam senkit örülni ennyire egy mangának.
- Köszi Noona! Jó leszek!
- Vigyázz rá! – néztem a törpe kis húgom,amint Shin kezét fogja.
- Nagyon vigyázok rá,ezt te is tudod.
- Ühüm… - bólogattam és integettem az eltávolodó „családomra”.
Egész este dolgoztam már éjfél is elmúlt,mikor hazafelé tartottam. Csak akkor jöttem rá,hogy bent hagytam az íróasztalomon a kulcsom,mikor ki akartam nyitni az ajtót.
- Ha most becsengetek,Eun-a felébred és nem fog vissza aludni. - dőltem a falnak és leültem a hátam nekivetve. Úgy gondoltam,hogy megvárom a reggelt,már amúgy sem sok volt hajnalig.
HONGKI POV:
Késő estig próbáltunk,alig vártam,hogy hazaérjek és vegyek egy forró fürdőt és pihenjek.
- Engedjen már el! Ez fáj!
- Ti őrült rajongók,mind egyformák vagytok!
- Nem vagyok rajongó! – hallottam a dulakodás hangjait.
- Hyung! Engedd el! –siettem feléjük!
- Hong Ki! Majd én elintézem!
- Engedd már el! – láttam ,hogy Min Hae kezét annyira szorítja,hogy belepirosodott a lány keze.
- Ő a szomszédom Hyung!- markoltam meg a csukóját,mire elengedte Min Hae kezét.
- Sajnálom! –fordultam a lány felé,aki apró pillantást vetett rám,majd Min Woo Hyungra egy nagyon dühöset. Leült az ajtaja mellé.
- Sajnálom! –hajolt meg Min Woo a lány felé fordulva…
Min Hae tudomást sem vett rólunk.
- Hyung! Nincs semmi baj…Meg tudom védeni magam az őrültektől a betörőktől,és minden egyéb mástól is!
- Én…
- Tudom-tudom… sajnálod! Menj haza! Holnap találkozunk! –veregettem meg a vállát.
- Jól vagy? –álltam meg a térdeibe burkolózó Min Hae előtt.
- Nem!
- Miért ülsz kint?
- Mert nincs kulcsom…- tartott egy nagyobb szünetet. - és ha most becsengetek,azzal felébresztem a húgom,aki nem fog tudni visszaaludni.
- Állj fel! Meg fogsz fázni! –nyújtottam neki a kezem,de tudomást sem vett rólam.
- Ma este aludhatsz nálam!
- Nagyon kedves,de nem élek vele!
- Nem vagyok perverz vagy hasonló,ha ettől félsz!
- Ugyan! Majd pont te tőled félek!
- Ahh- sóhajtottam nagyot és leültem vele szemben a falnak vetve a hátam.
- Makacs vagy! Itt akarod megvárni a reggelt?
- Úgy tervezem!
- A barátod bent van?
- Heeee? –nézett rám furcsán.
- A múltkori férfi…- kezdtem volna.
- Ő nem a pasim,csak a gyerekkori barátom.
A csend kínossá vált.
- Menj aludni Hongki!
- Úgy tervezem megvárom itt a reggelt.
- Te tényleg nem vagy normális…- nézett rám.
- Szépen tudsz bókolni.
- Nem volt szándékomban bókolni.
- Mi bajod van velem? – kaptam fel a vizet.
- Semmi!
- Ne gyere nekem ezzel a semmivel. Akármilyen szépen beszélek veled,akkor is ilyen csipkelődős vagy.
- Akkor az lenne a legjobb,ha nem beszélnél velem szépen,csak egyszerűen úgy,ahogy érzed.
- Rendben! Eddig is úgy beszéltem.
- Tényleg? –húzta fel a szemöldökét.
- Tényleg!- mondtam nyomatékosan.
- Ugyan hogy néz ki az igazi Lee Hong Ki?- motyogta az ölében… Nem mondtam rá semmit a csend eluralkodott felettünk és észre sem vettem,hogy elaludtam. Mikor felébredtem egy pulóver volt rám terítve. Velem szemben Min Hae papírokkal körülvéve olvasott valamit.
- ööö…
- Ideje volt már felébredni!- szedegette össze a papírjait. - Reggel van! Próbáltalak felébreszteni,de teljességgel lehetetlen volt. Úgy horkoltál mint egy medve!
- Min Hae? –nyitódott ki a szomszéd ajtó.
- Shin!- pattant fel - Hála Istennek!
- Itt aludtatok kint?
- Valahogy úgy!
- Répafej! –szaladt felém Eun-a és a nyakamba ugrott. Úgy meglepődtem,hogy nem mertem mozdulni.
- Jó reggelt. - nyögtem ki végül.
- Megyek az óvodába Unnieval.
- Eun-a nagy baj lenne,ha ma Shin vinne el?- guggolt le elénk Min Hae. A kislány a száját húzogatta ide-oda,de végül rázni kezdte a fejét.
- Unnie menni fog érted este.
-Shin,köszi,hogy elviszed,rendbe szedem magam és megyek vissza dolgozni.
- Nem is aludtál!- álltam fel a pulóverrel a kezemben.
- Határidőm van,nem lazsálhatok!
- Eun-a engedd el Hong Kit és menjél Shinnel,mert el fogtok késni.
- Jó! –szaladt oda a férfihoz. - Répafej! Énekelsz majd nekem?
- Nincs is répa fejem…- motyogtam az orrom alatt,amin Min Hae visszafojtottan kuncogott.
- Hmm?
- Persze! Énekelek neked ha legközelebb találkozunk.
A kislány édesen integetve ment a férfi mellett .
- Shin,ha valami közbejön szólok!
- Oké! –kiabált vissza!
- Aludj jól répafej! –vigyorgott felém fordulva.
- Hjaaa….- kiabáltam rá.
- Ezt már nem mosod le magadról.
- Csakis a te hibád!
- Ártatlan vagyok! –mosolygott kacéran. - Szép napot!
- Neked is! –intettem utána,ahogy eltűnt az ajtó mögött.
- Váá….Ahhh mindegy,majd kimosom és visszaadom!- emeletem fel a kezemben lévő pulóvert.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése