Már egy hónapja,hogy Hong ki,minden nap megjelenik valamilyen ürüggyel…Ennek a húgom Eun-a kifejezetten örül.
- Mit bambulsz megint? –löktem neki a kérdést a vacsora felett,ugyanis még arra is meghívatta magát.
- Már megint milyen kedves vagy!
- Mint mindig!- vontam vállat.
- Csak azért nézlek,mert nincs bent a kontaktlencséd. Azt hittem nem fogod észrevenni!
- Jó,hogy hülyének nézel!
- Inkább egyél!- bólintottam a tányérja felé .- Másrészt,meg kényelmetlen egész nap!
- Ahh- bólogatott szájában az evőpálcikával.
- Egyébként,miért is vagy itt?
- Zavarok? –ijedt meg.
- Az illendőség azt kívánja ,hogy azt mondjam,nem.
- Ahh… micsoda szerencse,kezdtem megijedni. – tette a mellkasára a kezét,majd evett tovább.
„Ez tényleg ilyen hülye vagy csak teteti?”- Gondoltam magamban,miközben szám tátva bambultam a mohón evő Hong kit,aki a forró Rámen-nel küszködött. Fej rázva felálltam és a mosogatónak vettem az irányt.
- Miért mindig Ráment és kész kaját esztek?
- Unnie,nem tud főzni!
- Heee?
Hátra se néztem,csak a mosogatóra támaszkodtam lehajtott fejjel.
- Nem tudsz főzni?
- Nem! Nem az erősségem! –fordultam hátra mérgesen.
Hangos nevetésben tört ki.
- Fogd be! –sétáltam felé…
- Ajajjajj… - húzta be a nyakát,pedig csak elmentem mellette a fürdőnek véve az irányt!
- Megyek fürdeni! Vigyázz Eun-a-ra! –szóltam neki vissza.
„Miért van itt örökösen? Miért bámul örökösen? Néha azt érzem,hogy felkavar! Dühös akarok lenni rá,de nem tudok! Vajon mi az oka annak,hogy örökösen itt potyázik?”- mostam a hajam és a gondolataimban elmerülve már úsztam a habban.
HONG KI POV:
- Ne sírj! Ne sírj! – mondtam a visító Eun-a-nak! – Csak egy karcolás! Semmi baj!
- Mi történt? –szaladt felénk vizesen egy szál törölközőben Min hae!
- Ahhh….- fordítottam el a fejem!- Mi van?
- Vigyázz!- mondtam volna neki,de akkor már csak a puffanást hallottam,és nem mertem felnézni.
- Jól vagy? –még mindig elfordítottam a fejem.
- Igen! – de már ott is volt Eun-a mellett. - Mi történt?
- Rácsapta az ajtót az ujjára. –Eun-a krokodil könnyeket hullatva mutatta az ujját.
- Semmi baj! –megpuszilta az ujját. - Most már jobb? Tudod hogy ez varázs puszi volt,így már nem fog fájni.
-Ühüm…- szipogott tovább a kislány.
- Ilyen egyszerűen meg tudod vigasztalni? Ha ezt tudom,akkor nem hagyom 5 percig bömbölni.
- Nagyon értesz a gyerekekhez Hong Ki!
- Igen is értek!
- Azt látom!
- Amúgy meg nem zavar,hogy egy idegen férfi előtt törölközőben flangálsz? Ráadásul el is esel!
- Hol itt a férfi? –nézett rám,majd az ölébe vette a húgát. A meglepettségtől levegőt se kaptam.
- Hahó! –lépett be az ajtón Shin.- Mi a jó francot csináltok a gyerek előtt?
- Semmit!- mondta Min Hae zavarában.
- Azt látom!Miért vagy törölközőben?
- Azért Shin,mert ez a tökfejű nem tud vigyázni egy gyerekre 10 percig.
- Hjjaaaa…- kiabáltam rá! – Ne sértegess!
- Akkor ne adj rá okot!
- Jól van… a házastársi veszekedést,nem napolnátok el későbbre?
- Mi??- támadtunk egyszerre Shinre.
- Egyébként Noona... Szexi vagy! –kacsintott rá Shin.
- Perverz állat! –tette le Eun-a-t a kanapéra majd sarkon fordult és elment! Láttam,hogy lángol az arca zavarában.
- Ahhhh….-Shin színészien rogyott le a földre és 5 éves gyerek látszatát keltette! Én pedig alig tudtam felébredni a sokk hatása alól,mert meglepetésként ért Min Hae megjelenése. Hamar vissza ért fekete melegítő nadrágban és fehér toppban.
- Ne higgy el neki semmit! Kitűnő színész! –haladt el mellettem a haját törölgetve.
- Eun-a! Unnie kegyetlen Oppához! Igaz? –vette fel az ölébe a kislányt aki bőszen bólogatott,bár szerintem sejtelme nem volt,hogy mire bólogat!
- Nem lesz ma fellépés? –kérdezte tőlem Min Hae.
- Nem!
- Akkor azért vagy itt.
- Ühüm! Meg unalomból…
MIN HAE POV: - És én roppantul örülök,hogy minden idődet velem töltöd!
- Tényleg?
- Hát persze! Borzasztóan! –mondtam ironikusan.
- Megint hazudsz! –hunyorgott rám.
- Én? Sosem hazudok,kivéve mikor nem mondok igazat! –pislogtam rá,nagyot kortyolva a pohár vízbe ami a kezemben volt.
- Nem lett még beteg senki a szövegedtől?
- Hmm… Nem volt rá még példa! –ráztam a fejem.
- Akkor tuti én leszek az első áldozat.
- Lehet! –leheltem felé,kimeresztett szemekkel!
- Répafej! Énekelj!
- Eun-a! Figyelj! A nevem Hong Ki! H.O.N.G. K.I. –betűzte neki. - Vagy csak mond,hogy Oppa.
- Répafej!
- Nem! Hongki!
- Répafej!-makacsolta meg magát a húgom,amin én csak jó nagyokat kuncogtam.
- Feladom! Felesleges erőlködnöm!
- Szerintem is haver! Én most megyek,hamarosan jövök vissza! –mondta Shin.
- Oké! Szia! –intettem neki! Hong Ki elkezdte énekelni neki az After Love-ot. Történetesen ez az a szám,amint rengetegszer hallgattam ,de sosem tudtam megunni. Ha ezt hallom,mindig fáj a mellkasom…Lehet a szöveg,lehet a dallam,de valószínűbb,hogy Hong Ki érzelmes hangja váltja ki az emberben ezt az érzést.
Hong Ki és Eun-a nagyon jól kijöttek egymással . Mosolyogva néztem őket,ahogy a kanapén játszottak. Kicsit ,két gyerek látszatát keltették.
- Zavar ,hogy itt vagyok? –kérdezte komolyan rám nézve.
- Nem! Legalább Eun-a sem unatkozik. De őszintén! Azért vagy itt,mert nem szeretsz egyedül lenni!? – Csak nézett rám szeméből helyeslés sugárzott,de nem mondta ki! Nem tudom,hogy miért költözött külön,de kicsit sajnáltam,hogy magányos egyedül.
- Ha magányos vagy miért költöztél külön a fiúktól?- szája mosolyra húzódott.
- Először a barátnőm miatt! Azután azért,hogy kicsit egyedül lehessek a szakítás után. Végül itt maradtam ,nem akartam vagy nem tudtam visszamenni,ez lett az otthonom!
-Értem! –kicsit zavarban éreztem magam,hogy ilyet kérdeztem tőle,mivel semmi közöm nincs hozzá.- Sajnálom,hogy ilyeneket kérdeztem!- mondtam végül.
- Tadaaa! –vágta ki az ajtót Shin.
- Mi a pokol? –meresztettem rá a szemem. - Levágattad a hajad?
- Muszáj volt?
- Miért? –sétáltam felé bánatosan.
- Elvállaltam egy fotózást!
- Olyan furcsa vagy! Vissza akarom kapni a hosszú hajad! –borzoltam össze a haját.
- Noona,most voltam fodrásznál,tök jól be volt állítva.
- Nem lényeg,úgyis elfekszed! –mosolyogtam.
- Köszi!- bólogatott savanyú pofával.
- Jobban áll! –szólalt meg a hátam mögött Hong Ki.
- Nem is igaz!- fordultam hátra. - Neked is jobban állt a hosszú haj.
- Szerintem buzis volt.
- Hát… így is fel lehet fogni! -vontam vállat röhögve.
- Oppa! –szaladt felénk Eun-a! –Nekem tetszik!
- Legalább neked tetszik!
- Vissza akarom kapni a régi Shint.
- Ugyan az vagyok,csak más csomagolásban! A hajam meg majd visszanő!
- Szóval akkor már modell is leszel?!
- Ilyen külsőre nem is csoda ,hogy rá harapnak a reklám cégek!
- Reklám cégnél dolgozom Shin és nem akarlak elkeseríteni,de te elég átlagos vagy,azokhoz a fiúkhoz képest,akiket én fotózok!
- Te aztán tudod,hogy kell az ember önbizalmát összetaposni!
- Nem volt szándékos na! Na jó,bevallom,jól nézel ki!
-Ez azt jelenti szeretsz?- ragyogott fel a szeme.
- Nem! –hadartam el gyorsan nevetve! Mi már csak ilyenek maradunk! Örökösen piszkáljuk egymást és nem tudjuk hol a határ,mégsem sértődünk meg soha egymásra!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése