A titkos helyem nyugadalmának vége! 5. fejezet!

- Shin, ma fent dolgozom!
- Oké!
Felkaptam a cuccaim és indultam fel a lépcsőn a tetőtéri kis raktárba! Szerencsém volt,hogy ezt a különálló kis helyet a tetőn,nem használják így sok évnyi kuporgatás után megvettem magamnak,persze ennek külön története van,hogy mennyit könyörögtem a tulajnak,de végül megengedte! Az ablakon keresztül gyönyörű kilátás van a város egy részére,sajnos nem a szebbik felére,de így is szép éjszaka a fények miatt! A nehéz napjaimban elvonulok ide dolgozni,vagy csak zenét hallgatni és ilyenkor Shin egy szót sem szól. Pár napja megkértem,hogy költözzön hozzánk ,de még nem kaptam választ!
A kis szobában kialakítottam magamnak egy sötét kamrát ,hogy elő tudjam hívni a negatívjaimat! Bár a munkában már felvettem a 21.század tempóját és digitális fényképezőgépet használok,a magán akcióimat még mindig a régi hagyományos módon csinálom.
A zene üvöltött a kis műtermemben!Szerencsére a vastag falak nem engedték át a hangokat,és a szigetelésről én magam is gondoskodtam. A kedvenc bandám üvöltött a hangfalakból,a One Ok Rock. Szorgosan hívtam elő a fényképeim utolsó darabját,mikor fény borította el a szobát.
- Neeeeee! –kiabáltam,s hangom a dübörgő zenén is áthasított egyenesen Hong Ki arcába …gyorsan lekapcsoltam a zenét.
- Csukd be te idióta!
- Jól van na- mondta durcásan.
- Van fogalmad róla mit tettél?
- Nincs!
- Komolyan megverem! - suttogtam elfordulva.
- Ne akarjál már mindig elverni! Egyébként is sajnálom,mi rosszat is tettem?
- Csak hogy bejöttél! A fényképeim utolsó darabjai KUKA. - fintorogtam az arcába. - Szerencséd,hogy még menthető.
- Hála az égnek… - látszólag megkönnyebbül,mert engedett a feszült testtartásán. –Most épp dolgozol ?
- Mondhatni igen,ez csak a munkám egy része inkább hobbi.
- De miért ilyenek a képeid? –nézett végig a falamon,ahol az egyik részen telis tele volt képekkel.
- Szeretem az emberek érzéseit lefényképezni. A mosoly, a könny,mind egy lelkiállapotot tükröz.
A mosoly nekem fontosabb a vagyonnál,s bár az apám nem így gondolja,úgy látszik én nem rá hasonlítok! Te hogy gondolod?
- Soha nem gondolkodtam ezen! Szerintem mindkettő fontos.
- Igen,mindkettő fontos,csak pénzen nem lehet boldogságot venni.
Nézegette a képeket tovább és mosolyogva nézett rám ,bólintva egy nagyot visszatért a fényképekhez!
- Amúgy meg hogy a francba kerülsz ide?
- Épp jöttem haza ,mikor láttam,hogy ide osonsz és kíváncsi lettem.
- Szinte gondoltam…mikor nem vagy az?
- Nem vagyok az a kíváncsi fajta!
- Szerintem ez nem igaz! Neked minding mindenről tudni kell és garantálom,hogy fel vagy háborodva ,ha te tudsz meg utoljára valamit. Mégis miért követtél?
- Nem tudom! Ne legyél már ilyen ellenséges!
- Nem vagyok ellenséges!
- Ohh dehogynem ! Csak tudnám mi bajod van velem!?
- Semmi!- dörzsöltem meg az orrom lesütött fejjel.
- Egyszer úgyis kiszedem belőled!
- Majd elmondom,ha te is elmondod,mi az oka annak,hogy velem barátkozol!?
- Ez egyszerű !Én elmondom neked! –járta körbe a szobát.
- De én nem fogom! –suttogtam és szerencsére nem hallotta.
- A ti társaságotok olyan vidám! Mindig nevetek,ahogy leoltod Shint és ahogy vitatkoztok! Igaz néha én is célpontba kerülök,de még ez sem zavar. S mivel szomszédok vagytok,úgy gondoltam,miért ne barátkozzunk! És nem mellékesen imádom a cserfes húgod!- mondta őszintén ,de egyszer sem nézett rám,valójában zavarban volt,hogy el kellett mondani,és azt remélte én is elmondom…
- Te jössz!- nézett rám nagy barna szemeivel.
- Nem utállak! És nem zavar,hogy barátkozunk!
- Ennek örülök! – mosolyától megremegett a szívem.
- Na jó…mára befejeztem!
- Máris? Pedig még úgy lettem volna itt!
- Gyere! –dobtam neki oda egy üdítőt és a fejemmel intve mentem ki az ajtón. Felmásztam egy kis létrán a tetőre ,nem nézve,hogy követ e engem leültem a szélére a lábamat lelógatva.
Az autók és a közlekedési eszközök zaját lehetett hallani a távolból.
- Woww! Nagyon szép és milyen fényesek a csillagok! –ült le mellém az eget kémlelve. – Whááá- nézett le a mélybe és arcán kiütött a pánik.
- Nem mondtad,hogy alattunk közvetlen 10 méternyi semmi van!
- Azért nem mondtam,mert úgy gondoltam,hogy szétnézel.
- Szétnéztem.
- Aha,veszem észre! –nevettem a beszari arckifejezésén!
- Félek!
- Nem fogsz leesni! – teljesen megkövült és mozdulni sem mert!
- Nem iszod meg az üdítőd?
- Üh-Üh- rázta a fejét sápadtan,görcsösen kapaszkodva. Mosolyogva kortyoltam bele az üdítőmbe.
- Ki röhögsz?
- Én ? Ugyan! –legyintettem a nevetést görcsösen visszatartva,már a könny is összegyűlt a szememben.
- Érzékeny lelkem van,nem tehetek róla!
Nem tudtam tovább tartani.annyira nevettem,hogy majdnem leestem!
- Mi a jó francot csinálsz? Le akarsz esni? –húzott magához!
- Ne esem le! –toltam el magamtól.
- Majdnem leestél! –mutatott az ujjával a mélybe.
- Nem igaz! Te meg ne ölelgess!
- Ki a franc ölelget?
-Te!
-Nem ölelgetlek,csak megmentettelek! Lehetnél hálás!
- Tiszta hála vagyok! –pattantam fel ! Mikor hátranéztem Hongki rák formájában próbált távolodni a peremtől,majd felállt.
- Nem röhög! –mutatott felém,de nem tudtam megállni,hogy mikor hátat fordítok hangtalanul ne nevessek. Persze mikor odaért mellém,csupa komolyság voltam.
- Mekkora penye alak vagy!
- Ne téveszd össze az érzékeny lelkűt a gyávával.
- Ahha-ahha - bólogattam. - Holnap mentek valahová?
- Holnap szombat…Nem!
- Akkor ha a csapat is szeretné akkor ma este a vendégeim vagytok!
- Komolyan? –csillant fel a szeme. - De ugye nem te főzöl?
- Nem! Te fogsz!
- Igazán remek vendéglátó vagy!
- Szerintem aki napi szinten nálam van és még a hűtőmbe is belemászik,az nem vendég!
- Ja.. ez igaz! Várj egy percet!- kapta elő a telefonját és már a füléhez is emelte.
- Halló Jong Hoon! Ma mindenki egy barátomhoz hivatalos!Gyertek a lakásomra hozzatok inni és enni is ! –nem hallottam mit mondott neki Jong Hoon a telefonba,de így válaszolt!
- Azért,mert a házigazda rettentő szarul főz! Érted? –Hát nem volt kellemes érzés,ahogy rólam vélekedett,de csak az igazat mondta,pár másodperc csend és bólogatás után:
- Akkor majd jöttök!
- Jönnek! –vágta zsebre a telefont és úgy döntött nálam fogja megvárni őket!

4. fejezet! Minden nap veled!

Már egy hónapja,hogy Hong ki,minden nap megjelenik valamilyen ürüggyel…Ennek a húgom Eun-a kifejezetten örül.
- Mit bambulsz megint? –löktem neki a kérdést a vacsora felett,ugyanis még arra is meghívatta magát.
- Már megint milyen kedves vagy!
- Mint mindig!- vontam vállat.
- Csak azért nézlek,mert nincs bent a kontaktlencséd. Azt hittem nem fogod észrevenni!
- Jó,hogy hülyének nézel!

- Nem! Nem nézlek annak! –tiltakozott az evőpálcikával a kezében látszólag zavarban volt.
- Inkább egyél!- bólintottam a tányérja felé .- Másrészt,meg kényelmetlen egész nap!
- Ahh- bólogatott szájában az evőpálcikával.
- Egyébként,miért is vagy itt?
- Zavarok? –ijedt meg.
- Az illendőség azt kívánja ,hogy azt mondjam,nem.
- Ahh… micsoda szerencse,kezdtem megijedni. – tette a mellkasára a kezét,majd evett tovább.
„Ez tényleg ilyen hülye vagy csak teteti?”- Gondoltam magamban,miközben szám tátva bambultam a mohón evő Hong kit,aki a forró Rámen-nel küszködött. Fej rázva felálltam és a mosogatónak vettem az irányt.
- Miért mindig Ráment és kész kaját esztek?
- Unnie,nem tud főzni!
- Heee?
Hátra se néztem,csak a mosogatóra támaszkodtam lehajtott fejjel.
- Nem tudsz főzni?
- Nem! Nem az erősségem! –fordultam hátra mérgesen.
Hangos nevetésben tört ki.
- Fogd be! –sétáltam felé…
- Ajajjajj… - húzta be a nyakát,pedig csak elmentem mellette a fürdőnek véve az irányt!
- Megyek fürdeni! Vigyázz Eun-a-ra! –szóltam neki vissza.
„Miért van itt örökösen? Miért bámul örökösen? Néha azt érzem,hogy felkavar! Dühös akarok lenni rá,de nem tudok! Vajon mi az oka annak,hogy örökösen itt potyázik?”- mostam a hajam és a gondolataimban elmerülve már úsztam a habban.

HONG KI POV:

- Ne sírj! Ne sírj! – mondtam a visító Eun-a-nak! – Csak egy karcolás! Semmi baj!
- Mi történt? –szaladt felénk vizesen egy szál törölközőben Min hae!
- Ahhh….- fordítottam el a fejem!
- Mi van?
- Vigyázz!- mondtam volna neki,de akkor már csak a puffanást hallottam,és nem mertem felnézni.
- Jól vagy? –még mindig elfordítottam a fejem.
- Igen! – de már ott is volt Eun-a mellett. - Mi történt?
- Rácsapta az ajtót az ujjára. –Eun-a krokodil könnyeket hullatva mutatta az ujját.
- Semmi baj! –megpuszilta az ujját. - Most már jobb? Tudod hogy ez varázs puszi volt,így már nem fog fájni.
-Ühüm…- szipogott tovább a kislány.
- Ilyen egyszerűen meg tudod vigasztalni? Ha ezt tudom,akkor nem hagyom 5 percig bömbölni.
- Nagyon értesz a gyerekekhez Hong Ki!
- Igen is értek!
- Azt látom!
- Amúgy meg nem zavar,hogy egy idegen férfi előtt törölközőben flangálsz? Ráadásul el is esel!
- Hol itt a férfi? –nézett rám,majd az ölébe vette a húgát. A meglepettségtől levegőt se kaptam.
- Hahó! –lépett be az ajtón Shin.- Mi a jó francot csináltok a gyerek előtt?
- Semmit!- mondta Min Hae zavarában.
- Azt látom!Miért vagy törölközőben?
- Azért Shin,mert ez a tökfejű nem tud vigyázni egy gyerekre 10 percig.
- Hjjaaaa…- kiabáltam rá! – Ne sértegess!
- Akkor ne adj rá okot!
- Jól van… a házastársi veszekedést,nem napolnátok el későbbre?
- Mi??- támadtunk egyszerre Shinre.
- Egyébként Noona... Szexi vagy! –kacsintott rá Shin.
- Perverz állat! –tette le Eun-a-t a kanapéra majd sarkon fordult és elment! Láttam,hogy lángol az arca zavarában.
- Ahhhh….-Shin színészien rogyott le a földre és 5 éves gyerek látszatát keltette! Én pedig alig tudtam felébredni a sokk hatása alól,mert meglepetésként ért Min Hae megjelenése. Hamar vissza ért fekete melegítő nadrágban és fehér toppban.
- Ne higgy el neki semmit! Kitűnő színész! –haladt el mellettem a haját törölgetve.
- Eun-a! Unnie kegyetlen Oppához! Igaz? –vette fel az ölébe a kislányt aki bőszen bólogatott,bár szerintem sejtelme nem volt,hogy mire bólogat!
- Nem lesz ma fellépés? –kérdezte tőlem Min Hae.
- Nem!
- Akkor azért vagy itt.
- Ühüm! Meg unalomból…

MIN HAE POV: - És én roppantul örülök,hogy minden idődet velem töltöd!
- Tényleg?
- Hát persze! Borzasztóan! –mondtam ironikusan.
- Megint hazudsz! –hunyorgott rám.
- Én? Sosem hazudok,kivéve mikor nem mondok igazat! –pislogtam rá,nagyot kortyolva a pohár vízbe ami a kezemben volt.
- Nem lett még beteg senki a szövegedtől?
- Hmm… Nem volt rá még példa! –ráztam a fejem.
- Akkor tuti én leszek az első áldozat.
- Lehet! –leheltem felé,kimeresztett szemekkel!
- Répafej! Énekelj!
- Eun-a! Figyelj! A nevem Hong Ki! H.O.N.G. K.I. –betűzte neki. - Vagy csak mond,hogy Oppa.
- Répafej!
- Nem! Hongki!
- Répafej!-makacsolta meg magát a húgom,amin én csak jó nagyokat kuncogtam.
- Feladom! Felesleges erőlködnöm!
- Szerintem is haver! Én most megyek,hamarosan jövök vissza! –mondta Shin.
- Oké! Szia! –intettem neki! Hong Ki elkezdte énekelni neki az After Love-ot. Történetesen ez az a szám,amint rengetegszer hallgattam ,de sosem tudtam megunni. Ha ezt hallom,mindig fáj a mellkasom…Lehet a szöveg,lehet a dallam,de valószínűbb,hogy Hong Ki érzelmes hangja váltja ki az emberben ezt az érzést.
Hong Ki és Eun-a nagyon jól kijöttek egymással . Mosolyogva néztem őket,ahogy a kanapén játszottak. Kicsit ,két gyerek látszatát keltették.
- Zavar ,hogy itt vagyok? –kérdezte komolyan rám nézve.
- Nem! Legalább Eun-a sem unatkozik. De őszintén! Azért vagy itt,mert nem szeretsz egyedül lenni!? – Csak nézett rám szeméből helyeslés sugárzott,de nem mondta ki! Nem tudom,hogy miért költözött külön,de kicsit sajnáltam,hogy magányos egyedül.
- Ha magányos vagy miért költöztél külön a fiúktól?- szája mosolyra húzódott.
- Először a barátnőm miatt! Azután azért,hogy kicsit egyedül lehessek a szakítás után. Végül itt maradtam ,nem akartam vagy nem tudtam visszamenni,ez lett az otthonom!
-Értem! –kicsit zavarban éreztem magam,hogy ilyet kérdeztem tőle,mivel semmi közöm nincs hozzá.- Sajnálom,hogy ilyeneket kérdeztem!- mondtam végül.
- Tadaaa! –vágta ki az ajtót Shin.
- Mi a pokol? –meresztettem rá a szemem. - Levágattad a hajad?
- Muszáj volt?
- Miért? –sétáltam felé bánatosan.
- Elvállaltam egy fotózást!
- Olyan furcsa vagy! Vissza akarom kapni a hosszú hajad! –borzoltam össze a haját.
- Noona,most voltam fodrásznál,tök jól be volt állítva.
- Nem lényeg,úgyis elfekszed! –mosolyogtam.
- Köszi!- bólogatott savanyú pofával.
- Jobban áll! –szólalt meg a hátam mögött Hong Ki.
- Nem is igaz!- fordultam hátra. - Neked is jobban állt a hosszú haj.
- Szerintem buzis volt.
- Hát… így is fel lehet fogni! -vontam vállat röhögve.
- Oppa! –szaladt felénk Eun-a! –Nekem tetszik!
- Legalább neked tetszik!
- Vissza akarom kapni a régi Shint.
- Ugyan az vagyok,csak más csomagolásban! A hajam meg majd visszanő!
- Szóval akkor már modell is leszel?!
- Ilyen külsőre nem is csoda ,hogy rá harapnak a reklám cégek!
- Reklám cégnél dolgozom Shin és nem akarlak elkeseríteni,de te elég átlagos vagy,azokhoz a fiúkhoz képest,akiket én fotózok!
- Te aztán tudod,hogy kell az ember önbizalmát összetaposni!
- Nem volt szándékos na! Na jó,bevallom,jól nézel ki!
-Ez azt jelenti szeretsz?- ragyogott fel a szeme.
- Nem! –hadartam el gyorsan nevetve! Mi már csak ilyenek maradunk! Örökösen piszkáljuk egymást és nem tudjuk hol a határ,mégsem sértődünk meg soha egymásra!

Egy barátság kezdete?

- Eun-a  ne bánts azokat a papírokat,azok nagyon fontosak!
- Rajzolok!
- Nee Eun-a! –szaladtam oda és kikaptam a kezéből azokat a papírokat amiken több mint 4 órát dolgoztam és kezdhetem elölről. Majdnem elkezdtem a sírás,de szipogó húgomra nézve ,visszafojtottam a késztető érzést.
- Semmi baj Eun-a! Noona megcsinálja újra! – húgom arcán újra mosoly jelent meg,s bár ő nem tudta,hogy ez nekem éjszakázást jelent,de én tudtam.
- Kész vagy már Min  Hae?
- Nem,nem vagyok kész! –dugtam a hátam mögé a kész terveket,ami színes napocskáktól és szívecskéktől díszelegtek.
- Határidőre kész lesz!
- Remélem is!  10 perc múlva kezdődik a fotózás,mit akarsz csinálni a gyerekkel? Nem tudom mi vett rá,hogy gyereket hozz a munkahelyedre,de ne csinálj belőle rendszert.
- Nem hagyhatom őt egyedül.
- Fogadj bébiszittert.
- Épp nem ért rá.
- Az apád is nagyon mérges lenne a helyemben. Nem vagy kész a munkáddal,és még egy gyerek is feltart.
- Tudom milyen az apám,és ne aggódj,kész leszek a munkámmal…
- Akkor azt is tudod,hogy a felettesed vagyok és ha azt mondom,ne hozd ide a gyereket,akkor ne hozd ide.
- Jó! Rendben! Az igaz ,hogy te vagy a felettesem,és ezt tudom is és tiszteletben tartom,de te  viszont ne felejtsd el,hogy az apám lánya vagyok,aki mellesleg a te főnököd és én fogom örökölni a székét, akkor fordul a kocka… gondolom akkor már nem lesz ilyen biztos a posztod. –kaptam fel a húgom az ölembe és otthagytam a tátott szájával együtt.
- Beképzelt nőszemély…- mérgelődtem,miközben egyik kezemmel próbáltam kikeresni Shin számát a telefonomból.
- Mikor végzel?- szegtem neki a kérdést.
- Hamarosan Noona! Ne haragudj!
- A vállalatnál vagyunk! Ide gyere!
- Bevitted?
- Mi mást tehettem volna?
- Sajnálom,hogy pont most kellett eljönnöm.
-  Shin,megbeszéltük,hogy első az iskola! Ne aggódj,bármit meg lehet oldani! Első a kötelesség és ha azzal végeztél,gyere nekem segíteni!
- Rendben! –hallottam,hogy a vonal túlsó végén vigyorog,az én kedvenc színész jelöltem.
- Sietek!- tette még hozzá,mielőtt letette volna a telefont. Mosolyogva néztem a telefont,míg a húgom ki nem kapta a kezemből.
- Le ne ejtsd!
- Jó! – vizsgálgatta az ölemben a telefonomon lógó dobókockát.

A fotózásra már minden készen volt, az újdonsült kollégáim is teljes harci díszben voltak. Nem ez az első fotózásom,de ideges voltam,hogy minden rendben menjen.
- Helena! –nyomtam a húgom a külföldi gyakornok kezébe.
- Ezt se árt gyakorolni! Vigyázz rá! –és már rohantam is.
- Rendben emberek lássunk neki! –csaptam össze a tenyerem. - Nos fiúk…- fordultam a Big Bang felé. - A reklám erről a kék löttyről szól,de ezt már gondolom tudjátok. Hogy ez most sport ital vagy energia ital,azt még a gyártók sem tudják,szóval ne kérdezzétek,mert nem tudom megmondani. - mosolyogtam rájuk.
- Top, egész jól megy a hajadhoz! – bólintottam felé,amin mindenki jót mosolygott.
A fiúk rutinosak voltak és mindenben követték az utasításaim. Már alig vártam,hogy végezzek,mert aggódtam Eun-a –ért,vagy inkább Helenát féltettem,mert a húgom egy hadsereget is ki tud készíteni rossz napjaiban.
- Hol van Eun-a? –léptem a szőkeség háta mögé.
- Odaadtam a férjednek!
- Heeee? Kinek? – fintorogam rá.
- Egy hosszú hajú ,piercinges férfi  azt mondta ő a férjed és adjam oda neki a kislányt.
- És ha egy emberrabló? Bolond vagy?
- Nem kellett volna odaadnom? –esett kétségbe. - Olyan szépen mosolygott és úgy láttam a kislány is ismeri.
- Nem, jó embernek adtad oda! Nyugodj meg!-én is lenyugodtam kicsit,mert tudtam,hogy nem lehetett más,mint Shin.
- Jajj,megnyugodtam. Biztos remek ember a férjed…- ragyogtak a szemei,Shin nőcsábász mosolya miatt.
- Persze-persze! Köszi,hogy vigyáztál rá!
- Aranyos kislány!
- Az egyik oldala! –intettem neki vissza a mappámmal és láttam nem tudja mire vélni,az „egyik oldala” kifejezésem. Míg nem láttam hisztizni,addig én is így gondoltam.
- Szerbusz jó Uram! –Vágtam fejbe az iroda asztalomnál kényelmesen lustálkodó Shint.
- au-au-au… fogta a fejét.
- Miért mondtad azt,hogy a férjem vagy?
- Nem gondoltam,hogy beveszik.
- Mivel még újoncok,jó hogy beveszik. - kaptam el a copfját,ugyanis,hosszú haját mindig hátra köti ,és még így is a fele az arcába lóg.
- au-au-au- kezdte megint. Mire hírtelen elengedtem a haját.
- Meg fogok halni melletted. Még jó hogy nem vagy a feleségem.
- Ki mondta,hogy hozzád mennék?
- Kihagynál egy ilyen páratlanul jó partit,mint én? –állt fel és illegetni kezdte magát. Hangosan nevetni kezdtem…
- Javíthatatlan vagy!
- Csak szerettem volna,ha nevetsz egyet a nagy munka előtt. - emelte fel az összefirkált vázlataim. - Kreativitásból nincs hiány Eun-a… - néztünk mindketten a szőnyegen játszadozó kislányt,aki mosolyogva nézett minket.
- Menjetek haza,sietek én is ! Aludj nyugodtan ott Shin,úgyis szeretnék majd veled beszélni. De semmi huncutság,semmi vendég… Oké?
- Oké!- mondta lelombozódva.
- Ezt elolvashatod! –dobtam oda neki egy zacskót. Kihúzta belőle a mangát,még életemben nem láttam senkit örülni ennyire egy mangának.
- Köszi Noona! Jó leszek!
- Vigyázz rá! – néztem a törpe kis húgom,amint Shin kezét fogja.
- Nagyon vigyázok rá,ezt te is tudod.
- Ühüm… - bólogattam és integettem az eltávolodó „családomra”.
Egész este dolgoztam már éjfél is elmúlt,mikor hazafelé tartottam. Csak akkor jöttem rá,hogy bent hagytam az íróasztalomon a kulcsom,mikor ki akartam nyitni az ajtót.
- Ha most becsengetek,Eun-a felébred és nem fog vissza aludni. - dőltem a falnak és leültem a hátam nekivetve. Úgy gondoltam,hogy megvárom a reggelt,már amúgy sem sok volt hajnalig.

HONGKI POV:
Késő estig próbáltunk,alig vártam,hogy hazaérjek és vegyek egy forró fürdőt és pihenjek.
- Engedjen már el! Ez fáj!
- Ti őrült rajongók,mind egyformák vagytok!
- Nem vagyok rajongó! – hallottam a dulakodás hangjait.
- Hyung! Engedd el! –siettem feléjük!
- Hong Ki! Majd én elintézem!
- Engedd már el! – láttam ,hogy Min Hae kezét annyira szorítja,hogy belepirosodott a lány keze.
- Ő a szomszédom Hyung!- markoltam meg a csukóját,mire elengedte Min Hae kezét.
- Sajnálom! –fordultam a lány felé,aki apró pillantást vetett rám,majd Min Woo Hyungra egy nagyon dühöset. Leült az ajtaja mellé.
- Sajnálom! –hajolt meg Min Woo a lány felé fordulva…
Min Hae tudomást sem vett rólunk.
- Hyung! Nincs semmi baj…Meg tudom védeni magam az őrültektől a betörőktől,és minden egyéb mástól is!
- Én…
- Tudom-tudom… sajnálod! Menj haza! Holnap találkozunk! –veregettem meg a vállát.
- Jól vagy? –álltam meg a térdeibe burkolózó Min Hae előtt.
- Nem!
- Miért ülsz kint?
- Mert nincs kulcsom…- tartott egy nagyobb szünetet. - és ha most becsengetek,azzal felébresztem a húgom,aki nem fog tudni visszaaludni.
- Állj fel! Meg fogsz fázni! –nyújtottam neki a kezem,de tudomást sem vett rólam.
- Ma este aludhatsz nálam!
- Nagyon kedves,de nem élek vele!
 - Nem vagyok perverz vagy hasonló,ha ettől félsz!
- Ugyan! Majd pont te tőled félek!
- Ahh- sóhajtottam nagyot és leültem vele szemben a falnak vetve a hátam.
- Makacs vagy! Itt akarod megvárni a reggelt?
- Úgy tervezem!
- A barátod bent van?
- Heeee? –nézett rám furcsán.
- A múltkori férfi…- kezdtem volna.
- Ő nem a pasim,csak a gyerekkori barátom.
A csend kínossá vált.
- Menj aludni Hongki!
- Úgy tervezem megvárom itt a reggelt.
- Te tényleg nem vagy normális…- nézett rám.
- Szépen tudsz bókolni.
- Nem volt szándékomban bókolni.
- Mi bajod van velem? – kaptam fel a vizet.
- Semmi!
- Ne gyere nekem ezzel a semmivel. Akármilyen szépen beszélek veled,akkor is ilyen csipkelődős vagy.
- Akkor az lenne a legjobb,ha nem beszélnél velem szépen,csak egyszerűen úgy,ahogy érzed.
- Rendben! Eddig is úgy beszéltem.
- Tényleg? –húzta fel a szemöldökét.
- Tényleg!- mondtam nyomatékosan.
- Ugyan hogy néz ki az igazi Lee Hong Ki?- motyogta az ölében… Nem mondtam rá semmit a csend eluralkodott felettünk és észre sem vettem,hogy elaludtam. Mikor felébredtem egy pulóver volt rám terítve. Velem szemben Min Hae papírokkal körülvéve olvasott valamit.
- ööö…
- Ideje volt már felébredni!- szedegette össze a papírjait. - Reggel van! Próbáltalak felébreszteni,de teljességgel lehetetlen volt. Úgy horkoltál mint egy medve!
- Min Hae? –nyitódott ki a szomszéd ajtó.
- Shin!- pattant fel - Hála Istennek!
- Itt aludtatok kint?
- Valahogy úgy!
- Répafej! –szaladt felém Eun-a és a nyakamba ugrott. Úgy meglepődtem,hogy nem mertem mozdulni.
- Jó reggelt. - nyögtem ki végül.
- Megyek az óvodába Unnieval.
- Eun-a nagy baj lenne,ha ma Shin vinne el?- guggolt le elénk Min Hae. A kislány a száját húzogatta ide-oda,de végül rázni kezdte a fejét.
- Unnie menni fog érted este.
-Shin,köszi,hogy elviszed,rendbe szedem magam és megyek vissza dolgozni.
- Nem is aludtál!- álltam fel a pulóverrel a kezemben.
- Határidőm van,nem lazsálhatok!
- Eun-a engedd el Hong Kit és menjél Shinnel,mert el fogtok késni.
- Jó! –szaladt oda a férfihoz. - Répafej! Énekelsz majd nekem?
- Nincs is répa fejem…- motyogtam az orrom alatt,amin Min Hae visszafojtottan kuncogott.
- Hmm?
- Persze! Énekelek neked ha legközelebb találkozunk.
A kislány édesen integetve ment a férfi mellett .
- Shin,ha valami közbejön szólok!
- Oké! –kiabált vissza!
- Aludj jól répafej! –vigyorgott felém fordulva.
- Hjaaa….- kiabáltam rá.
- Ezt már nem mosod le magadról.
- Csakis a te hibád!
- Ártatlan vagyok! –mosolygott kacéran. - Szép napot!
- Neked is! –intettem utána,ahogy eltűnt az ajtó mögött.
- Váá….Ahhh mindegy,majd kimosom és visszaadom!- emeletem fel a kezemben lévő pulóvert.