Az idő gyorsan telik,ha teli van az ember munkával. A két nap,Japán utazásunk után, gyorsan eltelt,de bennünk az izgalom,amit okozott még mindig ott bujkált. Tudomásom szerint Hong Ki már egy egész másik országban dolgozik,Vietnám földjein. Ritkán hív, így én is csak ritkán küldök neki üzenetet,hogy ne zavarjam.
A szabadnapomat,amit azért kaptam,mert holnap hivatalosan is átveszem az igazgatói széket,takarítással és ügyes-bajos dolgaim elrendezésével töltöttem. Épp hogy végeztem a porszívózással,a csengőt hallva rohantam ajtót nyitni. Egy nagy letakart valami jelent meg előttem és az azt tartó kezek.
- Tae Woo? – találgattam.
- Igen. –nézett ki óriási mosollyal a kép mögül. - Bemehetek?
- Persze. - álltam el az útból,hogy be tudjon jönni.
- Felkészültél? – tette a kanapémra,azt, ami a kezében volt.- Mire? – értetlenkedtem .Lekapta a képről a leplet ,ami engem ábrázolt.
- OMO! Felnagyítottad és még be is keretezted? –álltam a kép elé takarva. – Ez annyira zavarba ejtő. Olyan más vagyok itt.
- Min Hae! Már láttam a képet,nem kell takarnod,én csináltam a többi 20-al együtt.
- De én akkor is zavarban vagyok.
- Nagyon szexi lett és nézd milyen jól mutatna itt. - kapta fel a képet és a fal egy üresrészéhez rakta.
- Soha nem fogom magam kitenni. Ennyire egoista nem vagyok.
- Ezt mutogatni kell,hisz díjnyertes.
- Vííííííí- visítottam. –Komolyan?
- Ilyenkor olyan aranyos vagy. - zavarba jöttem így egy nagy legyintéssel poénkodtam.
- Csak ilyenkor? Kikérem magamnak!
- Mindig aranyos vagy!
- Na jó,inkább rakjuk fel ezt a képet. - indultam el szögért és kalapácsért. A falra vidáman szögeltük fel a képet és végignéztük a többi képet is,amiken mintha nem is én lennék. A falon meglepően jól mutatott így úgy döntöttem,hogy ott hagyom. Tae Woo nem volt megelégedve a munkájával így roppantul örült,hogy holnap Japánba tér vissza tanulni egy picit.
- Egyszer menjünk el Japánba együtt a cseresznyefa virágzás idején.
- Benne vagyok. - dőltem az ajtóm szélének,miközben intett és csendben távozott,férfias léptekkel.
Az idő gyorsan repült és már szaladnom is kellett Eun-a-ért az óvodába.
- Noona!
- Mondtam már, hogy Unnie vagyok.
- Nem! – fújta fel az arcát mérgesen apró karjait maga előtt keresztezve.
- Nagyon makacs vagy…- hagytam ennyiben. - Mit szerettél volna kérdezni?
- Noona… répafej már nem a barátunk?
- Miért kérdezed ezt ilyen hirtelen?
- Már nem jár hozzánk sokat,nem is játszik velem,de miért?
- Eun-a,Hong Ki-nak csak rengeteg dolga van és tudod sokat utazik repülővel és sokat van távol,ezért nem járt mostanában nálunk,de hamarosan itthon lesz.
- Tényleg? Jajj,de jó. - húzta ez a végét a szónak és vidáman ugrált be az ajtón. Hong Ki hiányát FT Island videók nézegetésével enyhítette. Természetesen kedvenc videóját az I hope-ot többször is meghallgatta és mostmár engem sem idegesített annyira,mint régen. Eléggé kifáradt ahhoz,hogy hamar ágyba tudjam tenni,így már 8 órakor el is aludt. Bánatosan ballagtam ki a szobájából egy mese olvasás után,amin elaludt. A zene még mindig halkan szólt a laptopomból. Leültem a kanapé elé a földre és eszembejutott,mikor Hong Ki és Shin itt aludtak a szőnyegen. Hirtelen magány tört rám,s mielőtt elmentem volna lezuhanyozni küldtem egy üzenetet Hong Ki-nak.
„Hiányzol!”
A forró víz annyira jól esett,hogy nem volt kedvem kimászni alóla,de ahogy a hajamra ömlött a víz rengeteg felkavaró dolog jutott eszembe. A Japán út óta nem tudtam nyugodni és azóta mégjobban érzem a hiányát. A hajam turbánba csavartam,felvettem a pizsamámat,ami aktuálisan egy rövid fekete nadrág és egy fehér pólóból állt.
- Te is hiányzol. –érkezett a hang a nappaliból. Amint felfogtam,hogy Hong Ki áll ott a falnak dőlve, rohantam felé,mint aki ezer éve nem látta. Felugrottam rá,lábaimmal átölelve a derekát,a nyakát is úgy szorítottam,mintha soha nem akarnám elengedni.
- Hiányoztál…- súgta.
- Te is nekem. - fejtettem le a lábam a dereka körül,hogy újra talpra tudjak állni és a szemébe nézni.
Kaptam egy puszit,majd felvette a fejemről leesett törölközőt és rám terítette.
- Meg ne fázz…
- 35 fok van Hong Ki.
- Akkor is…- mosolygott rám kivillantva fehér fogsorát.
- Éhes vagy?
- Mint a farkas!
- Akkor csinálok neked vacsorát,addig pihenj le a kanapén.
- Akkor éhen fogok halni,ha te főzöl.
- Ne szívass,az utóbbi időben rengeteget javult a főztöm.
- Valóban?- jött utánam a konyhába.
- Igen! Sokat gyakoroltam.
Kezdtem a hűtővel és mindent kipakoltam,amire szükségem volt a vacsorához. Az idő vészesen közeledett az este 9 óra feléés a kanapéra nézve Hong Ki már aludt is. Résnyire nyitva volt a szája és össze volt gubózva. Azt hiszem Eun-a-n kívül senkit nem láttam még ilyen aranyosan aludni. A szívemben mégis volt egy nyugtalan érzés,de nem tudtam belemélyülni a gondolataimba,mert hirtelen rám nézett ,zavarba hozva ezzel.
- Kész a vacsora!Sajnálom,hogy ilyen sokat kellett rá várni. Eszel vagy inkább alszol?
- Eszek… - ült fel beletúrva a hajába…
Kimchit tettem az asztalra,rizst halat és zöldségeket,mert ezek viszonylag hamar kész voltak. Köröm rágva vártam az első falat után,hogy mi lesz a reakció.
- Omo! Ez meglepően finom. –meresztette ki a szemét. - A rizs nincs túlfőzve a hal nincs elsózva ,kellően ízesített. Ezt el sem hiszem…
- Tényleg? –ragyogtak fel a szemeim.
- Ühm…- bólintott és tovább evett.
- Hahó! –érkezett haza Shin. - Mit eszünk? –kapta fel a másik evőpálcikát,amit magamnak raktam ki és beletúrt az asztalon lévő ételbe. Le se tudtam ülni az izgalomtól,csak álltam az asztal mellett.
- Nahát,Hongki,most is kitettél magadért,bár nem a megszokott íz világ,de finom.
- Ezt Minnie készítette.
-Ehhhh? – majdnem félrenyelt a csodálkozástól vagy inkább a döbbenettől,ahogy az arcát néztem.
- Ezt te csináltad?
- Bevallom egy jó ideje már a szakácskönyveket bújom és a főző showkat. - pirultam el.
- De ugye csakis értem teszed? – mosolygott rám Hong Ki.
- Ugyan…- legyintettem tagadva az igazat.
- Ohhh… Tudtam! – rohant oda hozzám és hátulról megölelt. Állát a vállaimra tette ,miközben a derekamat szorítottam.
- Én megyek aludni,mert a végén,még zavarba jövök.
- Miért? Shin,nem is csináltunk semmi zavarba ejtőt. - szóltam utána,de ő eltűnt a szobája ajtaja mögött.
- Most,hogy jól laktam,szeretnél elmenni valahová?
- Szerintem üljünk le a kanapéra,pihenjünk,nézzünk egy filmet és holnap estére beszéljünk meg egy randit. Mit szólsz?
- Benne vagyok. - ültünk le a kanapéra és filmezni kezdtünk,de én hamarabb elaludtam ,mint Hong Ki,s mikor felébredtem már az ágyamban találtam magam,mellettem enyhén horkoló énekesemmel. Nyugodtan hunytam be újra a szemem,annak tudtában,hogy egész éjszaka velem lesz.
Reggel Hong Ki gyorsan távozott,mert rettenetes késésben volt így a telefonja a kanapén maradt még tegnap este. Épp hogy a kezembe vettem meg is szólalt az SMS-t jelző hang. A képernyőn egy női név állt „Jung Ah”. Tudtam,hogy nem szép dolog,de megnyitottam az üzenetet.
„Jó reggelt,késésben vagy,már nagyon várlak,ma megígérted,hogy velem ebédelsz.”
Ahogy elolvastam,a szívemet mintha satuba fogták volna,annyira mardosott a féltékenység és vele együtt a bánat,de nem tudtam ezzel foglalkozni,mert apám meg zavart nagy csörömpölésével az ajtómon.
- A szobájában játszik.
- Pakold össze a cuccait.
- Mi?
- Magammal viszem Japánba.
- Nem,nem viheted el! –estem kétségbe.
- Ő az én lányom.
- Apa,én nem a te lányod vagyok? Engem mikor fogsz nézni? Mikor fogsz a kedvemben járni? Ha elviszed tőlem Eun-a-t ,akkor végem van!
- Most is téged nézlek,mikor fogod észrevenni? – sírtam mint egy gyerek,mert nem tudtam feldolgozni a történteket.
- Kérlek apa,ne vidd el!- sírtam a karját fogva,de ő csak kirántotta a kezét egy egyszerű mozdulattal .
- Min Hae! –ordított rám. - Mikor veszed észre,hogy csakis mindent érted tettem.
- Mi folyik itt? – jelent meg az ordításra Shin is. – Mi történt? –szaladt oda kétségbeesetten hozzám. –Ajusshi,mit csinált? – nézett mérgesen apámra.
- Eun-a velem jön Japánba,mert Min Hae-nek nehéz lesz egyszerre a gyereknevelés és az igazgatói szék.
- De apa,meg tudom csinálni,van aki segít nekem.
- Meddig akarod még Shin-t is korlátozni? –ordított rám. Fájt,de igaza volt. Megtöröltem az arcom az ajtóból figyelő Eun-a miatt és indultam be a szobájába.
- Eun-a,most apával kell menned egy ideig,de ha jó kislány leszel,akkor visszajöhetsz Noonához.
- Unnie,én nem akarok menni,én veled szeretnék maradni. - görbült sírásra a szája.
- Nem lesz semmi baj. - öleltem meg erősen. Összeszedtem a holmiját és elengedtem apám házvezetőnőjével.
- Ajhumma ,vigyázzon rá! –kiabáltam utánnuk.- Mikor hozod vissza hozzám?
- Teljesíts jól,hozd ki magadból a legjobbat,csináld azt amit mondok és hamarosan visszatérünk Koreába. - indult ki az ajtón.
- De ha jól vezetem a vállalatot,kötelességed visszahozni! –szóltam utána,de csak morcosan a válla felől visszanézett,majd elviharzott.
- Min Hae jól vagy? – fogta meg a karom Shin.
- Igen! Kérlek,tegyél meg nekem egy szívességet. Hozz a patikából nekem pár fájdalomcsillapítót,kavarog a fejem.
- Hamarosan jövök…- sietett el,felvettem a kezembe Hong Ki telefonját és hirtelen meg is jelent a lakásban.
- Hová rohant ennyire Shin? Itthon hagytam a telefonomat…- állt meg előttem. - Sírtál?
- Nem… Csak fáradt vagyok.
- Pihenj le ,estére majd jövök. - vette el a kezemből a telefonját. - Az a kép meg hogy került oda? –nézett a vállam fölött a falra.
- Tae Woo kért meg rá,hogy álljak neki modellt és tőle kaptam a képeket.
- Felcsaptál modellnek is? –mondta szemrehányóan.
- Aki szemrehányást tehet Hong Ki,az én vagyok.
- Miről beszélsz?
- Ki az a Jung ah?
- Csak a cégnél egy munkatársam és barátom.
- Na látod Tae Woo is csak egy barát és munkatárs és az is marad,de mióta én a barátnőd vagyok,nem szoktam más férfiakkal ebédelni,de úgy látom te nagyon jól el vagy nélkülem is.
- Mi bajod van? Nekem erre a cirkuszra nincs időm. Jung Ah csak barát és este veled fogok randizni,majd írd meg,hogy hová menjek,ha lenyugodtál. - csapta be az ajtót maga mögött.
Akkor tényleg zavart voltam ,összepakoltam egy adag ruhát és a cuccaimat bevittem az újdonsült komfortos irodámba,ami tényleg mindennel felszerelt.
„Sajnálom,hogy így kiborultam,találkozzunk este 7-kor a Han folyónál.” –írtam meg Hong Ki-nak a randink helyszínét és belevetettem magam alelnöki munkáimba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése