Olyan szomorúan ébredtem,azzal a tudattal,hogy Hong ki már nincs az országban,vagy épp kezdi elhagyni azt. Bánatosan kullogtam fel a lépcsőn az irodámnak vettem az irányt,egy gomolygó munkaundor felhővel a fejem felett. A koncentrációm a felére csökkent ,mivel egész éjszaka csak forgolódtam az ágyamban.
- Huh! – ijesztett meg gyakornokom,amint beléptem az irodámba. Ösztönösen lendült a kezem és majdnem orrba vágtam,ha nem hajol el az ütés elől.
- Uhh,ez közel volt.
- Ne haragudj,nem akartam,csak meglepődtem. - rántottam el a kezem,ami még mindig mereven előre volt nyújtva. – Kicsit el voltam gondolkodva.
- Semmi baj,elég leharcoltan nézel ki,nem mintha ezzel bókolni akarnék… - nevette el magát és én is vele nevettem. – Délután fotózás és elég viharvert vagy,próbálj meg rendbe jönni…
- Nyugi nem leszek a terhedre,úgy tervezem,hogy hasznos leszek. –dobtam le a táskám az asztalra és belevágódtam a székbe,amiben elterpeszkedve forogtam. Hol lesz a fotózás? - Még nem biztos a helyszín,majd meglátjuk.
- Értem… - forogtam tovább.
Pár óra múlva már indultunk is a kis busszal és pár kollégával.
- Ilyen komolyan veszed?
- Persze. - Megértő arckifejezéssel bólogattam felé és tovább ültem az anyósülésen. Amint kiszálltunk,már nem sejtettem semmi jót és ahogy a kisbusz hátuljába tuszkoltak,minden gyanúm beigazolódott.
- Nem gondolod komolyan… - szálltam ki a buszból.
- Azt mondtad segítesz. Légy a modellem,már csak három napom van és még elő is kell hívnom a képeket.
- Igen,azt mondtam,de a szakmai szemmel,nem pedig modellként. Legalább szólhattál volna…
- Akkor nem jöttél volna el velem. – vágott fancsali képet.
- Hogy kiismert… - motyogtam az orrom alatt vigyorogva. –Rendben,de csak most az egyszer.
- Ez az! – szorította ökölbe a kezét. - Először csinálok pár képet itt a mezőn a virágok között,aztán egy kicsit vadabbra vesszük a figurát és a végén visszamegyünk a stúdióba és nőiesítünk a dolgokon. - hadarta el.
- Semmi perverzió. - mutattam rá az ujjammal .
- Minek nézel te engem?
- Nem lepődök meg semmin… - fintorogtam,mire ő csak elnevette magát.A fotózáson pózolni fárasztó volt,de még mindig könnyebb,mint egy képpel órákat bajlódni. A modell csak áll,mosolyog,pózol,kattan a gép és kész.
Elég hamar végeztünk,közös kép is készül,valamint,ahogy láttam a képeim elég jól mutattak. Állítólag nagyon jó fotóarcom van a kollégák szerint,amit persze én játszva kinevettem és inkább maradok a kamera mögött.
Annyira szépen sütött a nap,hogy úgy döntöttem haza sétálok. A kis közért napilapjai között egy címre lettem figyelmes. „ Az idolok szerelmi élete nem tesz jót az üzletnek.”
- Ezt kérem. –nyújtottam a pénzt az idős bácsinak,akin látszott,hogy megviselte az élet. Az jutott akkor eszembe,hogy mennyire törékeny és múlandó az élet és hogy minden tettünk és mondatunk meghatározza a mi és mások jövőjét is. Ezekkel a gondolatokkal hajtottam szét az újságot és olvasni kezdtem.
’Az idoloknak is van magánéletük. - kezdte a cikkben. - Egy hete Lee Hong Ki elindított egy lavinát és több idolt is arra ösztönzött,hogy sejtetni merjék,hogy foglalt a szívük,vagy épp van barátnőjük. Az idolok akarva akaratlanul is elszólták magukat,bár bevallani Hong Ki-n kívül nem vallotta be senki. Rajongók százai csatlakoztak az „anti barátnő” klubba,amivel az idolok barátnői ellen tiltakoznak. Írta egy internetes portál.’
Összecsaptam az újságot és a hónom alá vágva hazamentem. Egész úton azon gondolkodtam,vajon hány ember utál engem azért,amiért Hong Ki szeret? Hányan tiltakozhatnak a kapcsolatunk ellen? Mikor csak egy egyszerű primadonna voltam nekem is rosszul esett látnom,sőt,még a gondolat is,hogy az akit én is szeretek más lány öleli át. Szomorúvá tett a gondolat és egyetlen vigaszom a nappaliban rohangáló és visító húgom volt,akit Shin kergetett.
- Megjöttem.
- Szia Noona. – Shin mosolya annyira vidám volt,hogy el is felejtettem minden butaságot,amin azelőtt gondolkodtam. Így piercing nélkül és rövidebb hajjal emberibb feje volt,de a vad rockert mindig vissza fogom sírni.
- Noona játssz te is.
- Most nagyon fáradt vagyok,majd később.
- Most! –toporzékolt és hisztizett,amikor megráztam a fejem,akkor pedig visítani kezdett.
- Eun-a, a nagy lányok nem toporzékolnak és sikítanak! – magyaráztam neki leguggolva elé. - Ha pihentem egy picit,akkor játszunk,azt,amit csak szeretnél jó?- némán bólintott,de a hirtelen hisztije is csak arra utalt,hogy nem foglalkozom vele eleget. Nem volt időm elgondolkodni a dolgokon,mert Hanako szinte fellökött minket annyira rohant felénk.
- Na hová megyünk?
- Hová? –értetlenkedtem.
- Na? Na? Na? – nem szóltam semmit,mert fogalmam nem volt,mire céloz.
- One Ok Rock koncertre! – nyújtotta az orrom elé a jegyeket,amit rögtön elkaptam és tátott szájjal toporzékoltam és visítottam,ahogy a húgom 5 perccel ezelőtt,csak én az izgatottságtól.
- Noona! – szólt rám a húgom csípőre tett kézzel. - A nagy lányok nem toporzékolnak- mondta okoskodóan kis virsli ujjaival fenyegetve,mire mi vihogásban törtünk ki,még Hanako is,aki nem hallotta az előzményeket.
- Én mondom jó színésznő lesz. –vette el Shin a jegyeket. - Én is mehetek? –kezdte el nézegetni.
- Nem,a 3. jegy Eun-a-é, ott fog velünk tombolni az első sorban. - csak néztünk egymásra mind a hárman. – Persze hogy a tiéd a 3. jegy ,te ős rocker.
- De hogy tettél rá szert?
- Hmmm… nem akartam vele dicsekedni,de jó kapcsolatot ápolok a fiúkkal. Míg Japánban éltem még sörözni is elmentünk. – nevetett és én csak tátottam a számat,mert nem hittem a fülemnek. –Taka küldte a jegyeket a legújabb koncertre,mert egyszer megemlítettem neki,hogy szeretnék ott lenni egy koncerten. Látod,nem felejtett el. – Örömünkben táncot jártunk volna,főleg én,akinek teljesül egy vágya.
Az 5 nap Hongki nélkül gyorsan eltelt ,főként munkával.
- Hallom holnap elutazol. – kezdett beszélgetésbe velem Tae Woo.
- Ohh… annyira izgulok,Japánba megyek One Ok Rock koncertre a barátaimmal. - ragyogtak fel a szemeim. - Ők a legjobb rock banda Japánban.
- Tudom,ismerem a zenéjüket. Zavarna plusz egy fő?
- Omo! Csak nem szeretnél jönni?
- Szabad?
- Persze! – mosolyogtam rá. - De nem tudom lehet-e még jegyet kapni.
- Azt majd én elintézem.
- Remek. –vigyorogtunk egymásra.
- Hány órára érünk oda? – érdeklődtem a barátnőmtől immár a repülőn ülve.
- Noona,nagyon gyerekes vagy.
- Kuss! Különben hamarabb felszállsz,mint a repülő.– fészkelődtem a helyemen mérgesen,Tae Woo meg csak elfordulva vigyorgott.
Végül felszálltunk és azt hittem egy évtized volt,mire odaértünk. Akárhányszor megpillantottam a Tokiói tornyot mindig egy hihetetlenül jó érzés kerített hatalmába. Szerencsétlenségünkre 10 percet késtünk és már csak a koncert végével találkozhattunk a tagokkal. A koncert hihetetlen volt és mindezt VIP helyről végignézni,felejthetetlen élményt nyújtott. Ahogy láttam a két fiú is élvezte,de Hanakoval elordítottuk a hangunkat.
- Teljesen szétharcolt fejem lett…
- Nem azért találkozol velük,hogy elcsábítsd őket.
- Nem is,de a megjelenés és az első benyomás fontos. - sétáltunk a One Ok Rock szobája felé. Előttünk egy zsinórokkal,vezetékekkel felszerelt lány vezetett minket,aki véleményem szerint a stáb egy tagja lehetett.
Amint beléptünk talán álmomban sem gondoltam volna. Ahelyett,hogy a nagy találkozásra tudtam volna koncentrálni,Hong Ki-t néztem,aki egy lánnyal kacéran vihorászott és veszekedtek egy videó játékon. Mintha egy édesen enyelgő párt láttam volna,amitől rosszul voltam.Észre sem vette,hogy bementünk,csak akkor pattant fel,mikor Hanako üdvözölte elsőként a fiúkat. Nem szólt semmit,csak állt ott, egy pillanatra néztem rá,majd Hanako bemutatott a kedvenc együttesemnek. Nem voltam hajlandó foglalkozni Hong Ki-val,aki a nagy munka helyett túl jól szórakozik és még fel sem hívott 2 napja. Egynek éreztem magam azok közül a lányok közül,akik előttem voltak Hong Ki életében. Sőt rosszabbul éreztem magam,de képes voltam teljesen kizárni a jelenlétét.
- Hong Ki-t biztos ismeritek. Holnap koncerteznek itt Tokióban így ma velünk sörözik egy kicsit.
- Hello! Lee Min Hae vagyok. –mutatkoztam be Hong Ki-nak,mint akik most találkoztak először. A hátam mögött lévő banda lélegzete egy kicsit megfagyott és értetlenül néztek egymásra én pedig óriási mosollyal fordultam Taka felé.
- Persze!- beálltak egymás mellé és hozták a formájukat.
- Állj oda te is. –lökött előre a barátnőm kikapva a kezemből a gépet. Taka és Tomoya közé álltam pont középre majd sorban kattogott a gép. Mindenki csinált képet mindenkivel,egy nagy közös kép is sikerült,természetesen a lány nem nagyon akart tágítani Hong Ki mellől,ami nem mondom,hogy nem zavart,de végül nem foglalkoztam vele.
- Akkor most már sörözhetünk! – kiabálta Ryota.
Egész este jól éreztük magunkat,megérkezett Jong Hoon is,akinek Hanako nagyon örült. Takaék örömmel fogadták,hogy egy párt alkotnak,de arra nem derült fény,hogy én mit is jelentek Hong Ki-nak.
Hanako eljött velünk a szállodába,de bejelentette,hogy hamarosan elmegy.
„ Hol szálltatok meg?”
- Hong Ki az?
- Ühm… - bólintottam.
- Akarsz róla beszélni?
- Nem! Úgy látszik ő túl jól el van nélkülem.
- Ne verd nagy dobra ha nem csinált semmi rosszat. Tényleg nem akarod megbeszélni?
- Nem!
- Akkor én megyek.
- Jó éjt,holnap majd jössz.
- Bocsi,hogy itt hagylak.
- Amúgy sem lennék jó társaság most.
Alighogy elment Hanako,csörgött a telefonom a kijelzőn „répafej” állt. Nem vettem fel.„gyere le,látom az ablakból,hogy nem alszol.” Kinéztem az ablakon és ott állt kapucnis felsőjében azzal a görbe lábaival,hülye ízlésével együtt, amit úgy szerettem.
Mire levánszorogtam a kerítésnek támaszkodott és lesütött fejjel várt.
- Miért mászkálsz ilyen későn?
- Haragszol?
- Haragszom? –nevettem el magam keserűn. - Nem Hong Ki,boldogan tapasztalom,hogy megvagy nélkülem.
- Csak egy barátom. –mondta.
- Örülök neki. - fintorogtam.
- Ne csináld ezt. Te is Tae Woo-val vagy. - Csak egy barátom és képzeld én nem szoktam vele enyelegni. – fordultam meg.
- Most hová mész?
- Aludni. Majd máskor megbeszéljük ezt,mivel szerettem volna kikapcsolódni a mai nap,de nem sikerült.
- Minnie!- kapta el a kezem és a szemembe nézett. – Aludhatok veled?
- NEM! - indultam el a szállásunk fel,ő meg követett.
- Naaaa! Légyszi!
- Nem Hongki! Akkor sem,ha beveted a kutya szemeket!
- Hongki sárm? –kacsintott rám,miközben én egy nagy mosolyt próbáltam leplezni és tovább mentem hangtalanul nem foglalkozva azzal,hogy követ.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése